Megszállás, hatalomátvétel, egyeduralom – ismerős állomások 
Mit sem sejtve örvendett a csoport is. Gyanítom, az admin, akivel közölték, hogy kösz a munkát, most már átvennénk (elég gyomorforgató módon történt az is, ráadásul erről is hazudnak, ami nem csoda, lévén ellentmondást nem tűrő módon gyakorlatilag megszálltak egy már működő, 4-5 ezer tagot számoló online közösséget), kevésbé. Engem nagyjából sehogy se érintett, mert akkor még nem tudtam, milyen fojtogató légkör kezd el szép alattomban begyűrűzni az addig felhőtlenül működő csoportba. Először csak el-eltünedeztek posztok, amelyeket pedig egy perce még láttam, érdekelt is. Tanulmány a légzésről, ősi jógatechnikákról, horribile dictu, a kundaliniről (ki ne derüljön, hogy hány helyről ollózódik össze a tudás?) Vagy épp panaszok tűntek el nyomtalanul, de úgy hittem, tán meggondolta magát az illető, netán privátba tette át az értekezést a bajairól (csak nemrég vált világossá, hogy már ott is felhangzottak a segítségkérés hangjai, és már ott is el lettek hallgattatva). De a teljesen ártalmatlan ismeretterjesztő posztok köddé válását kezdtem furcsállani. Ahogy mások is, ám a szóvátételeket a „nincs semminek helye itt, ami nem kötődik szorosan az AKP-hoz” címszóval rövidre is zárták az adminok. (Később az egyik oktató úgy reagált a kérdésemre, hogy azért kellett a csoportból kivágni 4000 embert, mert „sokan túl műveltek kezdtek lenni”. Szarkasztikusnak szánta, de akaratán kívül rátapintott a lényegre).

Panaszkodsz? Kritizálsz? Kutakodsz? Kizárunk!
Még ezt is úgy-ahogy megmagyaráztam magamnak, védeni kell a Program tisztaságát, jól van, akkor ne írjunk másról, csak az anamézásról. Amivel kapcsolatban megjelentek az első negatív hangok is, keserűen firtatván, miért emelkedtek meg a roadshow-k árai, egyáltalán, miért ilyen drágák. Ment a vita egy darabig, és még azok voltak a szép idők, mert akkor még legalább mehetett. De napról napra kevésbé, napról napra szigorodtak a moderálások, szaporodtak a -az akár kizárással fenyegető- admin-felszólítások. Nekem csak a szemem kerekedett egyre nagyobbra, de akkor még úgy gondoltam, hogy csupán a marketingcsapat műveli egyre rosszabbul és valamiféle hatalomtól megmámorosodva, az energia tisztáságát védve már-már szektás jellegbe taszítva a kommunikációt. Bár motoszkálni kezdtek bennem a kérdések: ha Anamé megvilágosodott ember, hogyan lehet őt befolyásolni? A vele fémjelzett Programot hogyan hagyhatja rossz irányba menni?

Nem a pénzről szól, csak vedd meg
A pénzkérdésben is naiv voltam eleinte (és ez is egy külön misét posztot ér, mármint hogy hogyan manipulálja úgy a Program a Gyakorlókat, hogy mindenre „égi” magyarázatot nyújt, amelynek fényében még te vagy túl alacsony szinten, ha mást gondolsz), a dráguló roadshowkkal kapcsolatban bólogattam az oktatói érvekre, mármint hogy ott vannak az ingyenes gyakorlatok mindenkinek, a fizetős órákkal ezek terjedését segítjük csak elő. Nem jutott eszembe, hogy miért nem lehet kórházakban terjeszteni, jóval kevesebbért a megvalósult gyógyulások hírére támaszkodva marketingelni. Vagy hogy a nagyon beteg, nagyon szegény emberek az erősebb hatásúnak kikiáltott anamés hétvégékre vágyakoznak, kuporgatnak, s akkor mégis hol marad a jézusi elv. Mert Balázs Valéria nagyon szeret ebben a fényben sütkérezve szónokolni. Ha Jézus a bal orcáját tartotta oda, ő mindkettőt odateszi. Akkor mégis hogy van ez? De nem merült fel bennem a kérdés, ahogy nem merül fel a rengeteg hívő gyakorlóban sem, akik lelkesen vagy épp utolsó reménysugaruk kétségbeesett szorításában nagy nehezen összekaparva vásárolnak maguknak bérletet a méregdrága órákra. Hisz ott vannak az ingyenes gyakorlatok – gondoltam, nyugtatva ezzel mocorgó erkölcsi érzékemet. Anamé -ahogy állítja- elhozta a Földre az égi módszert, amelyhez bárki hozzájuthat. (Ma már ugyanerre a mondatra elborít a jeges rémület. Hidd el, nem véletlenül. Szerintem kőkeményen veszélyben van mindenki, aki ezekbe a gyakorlatokba belekezd). Az energia itt van, mindenki számára elérhetően (jaj), na ugye, hogy nem is a pénzről szól. De milyen energia az, amelyik palackozható?

Vizek, kristályok, hazugságok
Mert az utolsó csoportos órámra igyekezvén meghökkenve láttam a Központ polcain az Anamé-vizeket sorakozni. Hogy mi van?! Nos, ezek csakratisztító vizek, amelyeket személyesen maga Anamé energetizál. Izéééé.... jó. Mondjuk, hogy tényleg. Meg hogy hatásos, hiszen magam is tapasztaltam, miszerint egy egyszerű speciális hangolású zenére elindulnak a spontán mozgások. Rezgés, áramlás, gyógyítás, oké. De valahogy a vásári szagot nem bírtam kiűzni az orromból. Pláne, mikor már a kristályok is megjelentek. Amelyek ugye messze nem kristályok, cserébe viszont drágák. Mellette ott volt a facebook-csoportban felbukkanó, a szektásodásra emlékeztető diktatórikus hangnem és reagálási mód. De Anamé (kac-kac) tanításai még mindig megállták a helyüket, úgy hittem, hogy aki ennyire magasrendű nézeteket vall, és jézusibb magánál Jézusnál, nem lehet pénzhajhász. Biztos csak az új marketingcsapata vetette el a sulykot, láthatóan új kezekbe került a reklám és az irányítás, Anamé nem tehet semmiről. Egészen addig így gondoltam, amíg meg nem láttam a -mindig örömmel várt- új Anamé-interjúkat februárban. Mert azt már megszoktam, hogy olykor akár egy robot, ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal mondja el még a legszemélyesebb történéseket is, talán mert egyszer már sikerült jól megfogalmaznia, így ragaszkodik hozzá. (Vagy talán mert így nem keveredik olyan könnyen ellentmondásba, jegyzik meg csendben bennem az elmúlt hetek tapasztalatai). De most, most nemcsak ugyanazokat mondta. Felkaptam a fejem, annyira meghökkentem. Félreérthetetlenül, kimagyarázhatatlanul, mentegethetetlenül: hazudott.

Marketing nincs, személyre szabás van. Vagy fordítva?
És kétszer is. Először, amikor azt mondta, hogy ő nem ért a marketinghez, az embereket nem ezzel célozzák meg, hanem az eredményességgel. Mindezt akkor, mikor már vizespalackokon virított mind a negyvenkét foga, százak csuklóin csörögtek energetizált kövei, és láthatóan ezerrel dübörgött az anamés marketing. Másodszor, mikor a csoportos óráknál is az egyéni csakradiagnózist hangsúlyozta. Ami -mint később kiderült számomra- egykor nagyon is volt (bár akkor is kudarcot vallott, a nagy bajoknál visszavonulót fújt a csapat, és hárította a felelősséget), mára azonban lehetetlenné vált. Anno Balázs Valériáék (Anamévá csak később avatódott, noha eme avatást elméletileg akkor égileg már megkapta) lakására jártak a Gyakorlók, akikkel személyesen foglalkoztak, és állandó telefonkapcsolatot tartottak fenn. Anno. Amikor még lehetett kábé tíz-húsz gyakorló. Ma az oktatók el se látnak a terem végében lévőkig. (De látják a fényüket, és beavatkoznak? Na ne már...). Ennek ellenére végigcsináltatják a különböző igényű és képességű emberekkel ugyanazokat a gyakorlatsorokat, amelyek bizonyos szempontból tényleg egyaránt hatnak mindenkire: egyformán ártanak az egészségüknek, hogy finoman fogalmazzak.

Akkor még csak azt tudtam, hogy nem hiteles. Kár, hogy nemcsak ennyiről van szó.
Ezt azonban akkor még nem tudtam. Azt viszont igen, hogy hazudik. Nyomul. Reklámoz. Ködösít. Árulja, kelleti, ha nem is magát, de a Programot. Csupa olyan dolgot tesz, amit egy megvilágosodott - de akár csak: követendő- ember nem csinál. És akkor aznap este már nem gyakoroltam. Mert hogy egy olyan ember módszerét nem követem, aki szemmel láthatóan nagyon messze áll a magas erkölcsiségtől. És hogy nem lehet-e, hogy a nő pénzéhes és kamuzik, de maguk a gyakorlatok mégis jók és működőképesek? Hát ha Balázs Valériát, aki évek óta, napi rendszerességgel, több órán keresztül végzi őket, csupán idáig vitték, hogy nagybetegeket zsákmányoljon ki, vetítgessen és mohó kereskedőként árusítson, akkor nem, nem hiszem, hogy ezek a gyakorlatok olyan magasra repítenének. De hogy épp ellenkezőleg történik, és akár rémálomszerű mélységekbe taszíthat, azt csak azután tudtam meg, miután a facebook-csoportban kirobbant a balhé, és egyetlen éjszaka alatt az ötezer tagból négyezer kivágásra került. A nehéz emlékű történelmi időket idéző „tisztogatás éjszakájával” folytatom a következő posztban.