Az anamés múlt, ami szerencsére már csak múlt
Mielőtt tovább folytatnám, ideje tisztázni, ki is vagyok, miért is higgy vagy ne higgy mindabban, amit leírok. Polgári nevem Horváth Orsi, ezen a néven találod meg a hozzászólásaimat mindegyik anamés csoportban is. Költőként és újságíróként ténykedtem erre-arra, van egy kislányom, tanítok. A blog elején már leírtam, de sokaknak talán elkerülte a figyelmét, így röviden még egyszer az anamés múltamról: nem fizikai betegség miatt kezdtem el gyakorolni, hanem (-akkor még nem tudtam, hogy összeollózott-) világlátás miatt, amit a módszerről készített kisfilmben láttam. A 21 napos kihívást végeztem, voltam talán 2 kiscsoportos órán Sándornál és kettő nagycsoportoson „Anaménál”. Megvettem a könyvét, oszt ennyi is a kiadás, amit jelentett számomra a program, nem egy nagy összeg, nem ennek az elvesztése feletti bánatomban írom most már a sokadik oldalt ebben a blogban. Ha elolvasod a hozzászólásaimat (a hivatalos gyakorlócsoportban én már nem tudom, de ha még fizetsz gyakorolsz, te meglelheted), látni fogod, hogy mekkora agymosott voltam kezdetben én is.


Minden jót az anamézásnak tulajdonítottam, jelesül:

  • hogy végre elszakadhatok a fővárostól, és vidéken vehetek kertes házat (azt valahogy sikerült figyelmen kívül hagynom, hogy minderre azért került sor, mert a lányom apja meghalt, így nem kötött már bennünket a budapesti munkája oda)
  • hogy szolgálati házat kaptam, ami ma már szinte utópiaszámba megy (abba is ment, végül nem kaptam, de persze ebben a jót láttam, mondván:)
  • hogy nem kell hitelt felvennem a házvásárláshoz (és természetesen figyelmen kívül hagytam, hogy mindezt a családi összefogásnak köszönhetem, melynek révén előre megkapom a majdani örökségem. Ahogy megkapja most egy másik családtag is, pedig senki se anamézik ugyebár).

Olvashatod azt is, ahogy védtem a Programot a már akkor is megjelenő elégedetlen hangok ellenében, magyarázgatva a bizonyítványt, hogy azért vannak a pénzlehúzások, hogy terjedhessen ez a nagyszerű áldás. Láthatod azt is, hogy egészen a kizárásomig semmilyen negatív hatásról nem számoltam be, és csupán a legutolsó napokban szólaltam meg kritikai hangnemben a kialakuló szektás moderálási módszerek és a pénzhez kötött csoporttagság kapcsán. Aztán követheted az utamat, és átnyergelhetsz a Nyugalom csoportba, ahogy én is tettem, és olvashatod, ahogyan a kizárások, Gábor „azonnal-távolítsátok-el-az-anamé-nevet a csoportnévből” levele, a kizárt tagok más csoportba invitálásának törlése okán az egyre növekvő felháborodásom ellenére tovább védem Balázs Valériát, tépelődve azon, hogy jutott idáig ez a szép (sic!) módszer, és állítván, hogy ő maga tiszta, csak a marketingcsapata rondíthatott bele ebbe az egészbe.

Aztán láthatod, ahogy egyre kerekedik a szemem, mert eljutnak hozzám olyan történetek, amelyek szerint baj történt a gyakorlás során. Majd követhetsz az Ex-Anamésok csoportba, amit azért alapítok, mert a Nyugalom csoport Gábor levele után nem szeretné felvállalni az Anamé nevet, így voltaképp ellehetetlenedik, hogy a kizárt tagok valahol is egymásra találjanak, és megbeszéljék, mi is történt a Tisztogatás Éjszakáján, amikor 4000 társukkal egyetemben repültek, mivel az elmúlt 3 hónapban nem fizettek a Programnak. Ekkor már el-eljutnak hozzám a bajba jutott gyakorlók panaszai, de még csak 1-1 tör át a résen, és még mindig hiszem, hogy csak félresiklott valami eredendően jónak induló dolog. Aztán rábukkanhatsz, amikor megváltoztatom a csoportleírást, miszerint úgy alakult, hogy azok vannak itt többségben, akik veszélyesnek tartják az anamézást. És akkor már a glória a földön forogva járja utolsó táncát, mert megtudom, hogy bizony, jelezték a Központnak és magának Anaménak is a bajokat. Évek óta. Megismerem elhessegető válaszait, egyre több történet bukkan fel, sorra másra szólalnak meg a kisebb és nagyon nagy bajokat elszenvedők. Aztán eljut hozzám a 300 levél, és akkor már vége, akkor már csak ülök, meredek magam elé, fülemben több órás telefonbeszélgetésekkel, postaládámban több száz levéllel. És nem volt más választásom, mint hogy megírjam. Megírtad volna te is. (Ha anamés vagy, pláne. Mert egy anamés ugye jó ember, kiáll a bajba jutottakért, lerántja a hazugságról a lepleket, megakadályozza, hogy tönkretegyenek másokat – íme, a farkába harapó kígyó esete).

Hogy miért ne higgy nekem?

  • Mert biztos jó pénzt keresek rajta – de mi van, ha egy fillért se kapok ezért a munkáért? Hát nem kapok.
  • Akkor biztos bosszút akarok állni – de mi van, ha nincs miért? Nem ismerem Balázs Valériát, nem vette el az oviban a homokozólapátom, a gyakorlás semmi kárt nem okozott, nem akartam a közelükbe férkőzni, épp elég volt az a néhány óra, jól elvoltam én a 21 napossal, még pénzhiány irigysége sem sárgított, a vizek és kristályok meg már csak azért se kellettek volna, mert valahol a megjelenésükkor kezdett nagyon kóklerbűzleni ez az egész
  • Akkor hírnévre vágyok, magam köré gyűjtött közösségre – köszönöm, nem kérem, nevesíteni csak muszájból nevesítettem magam, költőségem terén tán nagyobb halat foghatnék ki e pódiumvággyal, és az admin-szerepet is ajánlgatom a kezdetektől minden általam alapított anamés csoportban (Ex-Anamésok és Anamé Hivatalos Programból Kizártak Csoportja), mely ezidáig épp a márkavédett név miatti fenyegetőzések miatt maradt csak kényszerűen rajtam
  • Akkor csak egy jóhiszemű alak vagyok, akit megvezetnek a hisztiző gyakorlók, és benyalok minden nyavalygást. Lehet? Lehet. 300 emberét? Csoporttagok -az Ex-Anamésokban általad is olvasható- megnyilvánulásait? Hús-vér emberek remegő kézzel odatolt orvosi leleteit? Közismertségük okán „publikus” nem-gyógyulásokat, sőt, haláleseteket, amikor nem segített az anamézás? Napról napra gyarapodó történeteket, amelyekkel együtt hozzávetőlegesen már 500 esetről lehet szó? Nem lehet.

Az én agymosásom története - lehet, hogy a tiéd is?
Ha szerinted mégis lehet vagy tudsz valami eddig fel nem sorolt motivációt, hallgatlak és igyekszem érdemben felelni rájuk. Kérlek, csak egyet ne mondj: hogy ezek az emberek nem gyakoroltak elég ideig, és az átmeneti tisztulási tüneteiket nagyították fel. Hogy csak megmutatta magát a betegség, ami már amúgy is benne volt elrejtve, és nem tartott ki, hogy aztán el is tüntesse. Mert ez már rég megdőlt akkor, amikor pszichiátrián fekszenek, amikor fizikai vagy mentális betegségek alakultak ki, amikor az „átfényesedés” csak arra volt jó, hogy jobb állapotban kerüljön a Teremtő színe elé. Ne feledd: az érvek másik oldalán összelopkodott tanrendszer, arcpirító pénzlenyúlás, eltitkolt kudarctörténetek, poszttörlések, kizárások, légzőgyakorlatoktól óvó jógairodalmak, szervi bajokat okozó légzéstechnikák leírásai, az „egy hátizsákkal élő” tanító Amerikába költözése (csak megsúgom, 5 évvel ezelőtt már helyet kerestek ott maguknak), tetten ért hazugságok és felsorolni is sok, mi minden áll még. Érvelhetsz, csak kérlek, egy valamin gondolkodj el: a leírtakkal szemben érvek állnak-e vagy esetleg csak egy kiadós agymosás. Ez esetben is megértelek, átestem én is, több száz ember kellett, hogy kivegyen a gépből. Most téged próbálnak.