Szia, én is az Anamé Program gyakorlataitól lettem beteg
Amikor így szólnak bele a telefonba, az ember gyomra összeugrik, mert addigra már jól tudja, hogy a vonal másik végén nem önjelölt diagnoszta, túldimenzionáló ezoizé vagy gyűlölködő habzószáj köszön, hanem alighanem ismét szomorú emberi sorsokról fog hallani. Az Anamé Program hatására fellépő problémákról szóló több száz e-mailes, telefonos vagy személyes beszámolók közül igyekszem minden -általam felállított- kategóriából egyet-egyet közölni, természetesen az érintettek jóváhagyásával. Ebben a posztban 3 három olyan ember szólal meg, akik most építik újra önmagukat és az életüket az elszenvedett egészségügyi károsodások után. Éva, János és Juli – helyenként igencsak megrázó- története következik.

Szívritmuszavar a magasra tolódott rekeszizom miatt - Éva, 44 éves: "Január óta nagyon erős szívritmuszavarom volt, szinte egész nap, szünet nélkül éreztem, ahogy össze-vissza ver a szívem. Evés után és nyugalomban volt a legrosszabb, de elkísérte az egész napomat.... gondoltam, jobb az ilyet megnézetni. A kardiológus szervileg mindent rendben talált, végzett ultrahangot, 24 órás EKG-t, terheléses EKG-t. Nemcsak képzelődtem: pontosan látni lehetett az extraszisztoléket, extra bedobbanás, majd utána kihagyás, és valóban egész napra kiterjedően, de szervileg ezt semmi nem indokolta. A kardiológus jobb híján azt tanácsolta, hogy szedjek béta blokkolót a problémámra, ám én nem szerettem volna gyógyszert szedni úgy, hogy nincsen szervi elváltozás. Így elmentem egy kínai orvoshoz, aki megvizsgált, és megtalálta a gondok okozóját: a rekeszizmom teljesen magasan áll, így nyomja a nervus vagus ideget és a szívet is. Olyan gyakorlatokat javasolt, amelyek ezt a felfelé tolódott rekeszizmot lefelé húzzák. Felkerestem hát a jógatanáromat, aki nemcsak jógát tanít, de orvosi végzettsége is van. Megvizsgált, és azt mondta, hogy ilyen magasított rekeszizmot csak azoknál látott, akik „azt az agyament haslebegtetéses gyakorlatot” végzik. Elmondtam neki, hogy anaméztam, megmutattam a gyakorlatot. Nagyon mérges lett rám, hogy hogyan csinálhattam ilyen butaságot, most jó sokáig fog tartani, amíg célzott gyakorlatokkal visszaállítom az eltolódott rekeszizmot, ami addig bizony nyomni fogja az ideget és a szívet is. Szerencsére a két hónapon át szorgalmasan végzett "ellengyakorlatok", valamint a nervus vagus megnyugtatását célzó gyakorlatok eredményeképpen a szívritumuszavar megszűnt. Ám nagyon nagy felelőtlenségnek tartom, hogy ilyen légzéstechnikákat végeztetnek emberekkel, és felháborít, hogy még csak figyelmeztetni sem engedik a többieket, mert amikor jeleztem a veszélyeket, törölték a hozzászólásaimat. ”

Rekeszizomsérv műtéttel – János, 32 éves
Az Anamé Programmal 2016-ban találkoztam teljesen véletlenül, egy youtube-videó került elém. Elég rossz szituációban voltam, épp váltam, és a közös vállalkozásunknak is vége lett a házassággal. Mindig érdekelt a spiritualitás, Anamé videói pedig meggyőztek. Így vágtam bele a gyakorlásba – vesztemre. Anyagi helyzetem miatt a 21 napos kihívást csináltam, és pár nap kihagyástól eltekintve csaknem egy éven át. Nagyon a hatása alá kerültem a Programnak, csak anamés videókat néztem, még a kedvenc műsoraim sem érdekeltek. Meg is kérdeztem az oktatókat, ez normális-e, mire azt tanácsolták, hogy „földeljek”, és csak a test félévet végezzem. Nem nagyon értettem, hiszen arról volt szó, hogy a 21 napos az egész testre egyensúlyban hat, akkor mitől „tolódtam el felfelé”? Ez volt az első kétség, ami a gondolataimba fészkelte magát, de elhessegettem. A Program egyre nagyobb méreteket öltő pénzorientáltsága is furának tűnt, de az ingyeneset csináltam, így nem érintett, csak nem tetszett, de ezt is megmagyarázgattam magamnak. És gyakoroltam tovább, hátha nálam is jön majd a csoda. Hát valami egészen más jött. Arra lettem figyelmes, hogy (én, aki a családom szerint a vasszöget is megemészti) kezdtem rosszul lenni az étkezések után. Két hét szenvedés után orvoshoz mentem, aki gasztroenterológiára utalt be. Ott pH-impedancia vizsgálattal megállapították, hogy refluxom van. Derült égből villámcsapás volt. Gyógyszert írtak fel rá, ám a tünetek nemhogy javultak volna, még rosszabbodtak is. Már nyelni is alig tudtam, az étel visszaáramlott, pokoli volt. Ekkor függesztettem fel a gyakorlást, egyszerűen nem bírtam tovább a légzésvisszatartást csinálni. De minden nap bűntudattal feküdtem le, hogy nem végzem a gyakorlatokat. Felírtak egy másik gyógyszert, az is hatástalannak bizonyult, ekkor tükrözésre küldtek. Az eredmény: rekeszizomsérv, műtendő. Ekkor már egy hónapja nem gyakoroltam, és valahogy kezdett lehullani a szememről a lepel: nevetségesnek találtam a többiek „tisztulási tüneteit”, Anamé hangját hízelgőnek és mesterkéltnek, az egész Programot szekta jellegűnek éreztem, és örültem, hogy megszabadultam tőlük. Már épp ki akartam lépni a facebook-csoportból is, mikor valaki a légzés szerepéről posztolt a csoportban, és hogy a rekeszizomra káros lehet. Mire rákattintottam volna, már törölték. Megpróbáltam megkérdezni, hogy alakulhat-e ki rekeszizomsérv a gyakorlástól. Ezt is törölték, ami már több mint gyanús volt. Így kutatni kezdtem a jógalégzések ártalmai után, és sajnos be is igazolódott a gyanúm. Megkérdeztem egy orvos ismerősömet is, megmutattam neki a videót a haslebegtetésről. Azt mondta, hogy normális ember ilyet nem csinál, de ha én voltam olyan hülye, hogy egy éven át ezt nyomtam, hát ne csodálkozzak, ha kikészült a rekeszizmom. Persze nem tudom bebizonyítani, hogy ettől kaptam, de legbelül tudom, hogy igen. Nem akarok bosszút vagy ilyesmit, egyszerűen csak szeretném elfelejteni életemnek ezt az időszakát és Anaméékat úgy, ahogy vannak.”

A rákszűrés negatív, 8 hónapra rá előrehaladott méhnyakrák – Juli, 34 éves
Én 2017 januárjában gyógyulás céljából vágtam bele az Anamé Programba, mivel láttam a videókat, ahol a csontok deformitásának javulásáról beszélnek. Nekem elég súlyos gerincferdülésem van. Fél évig gyakoroltam szünet nélkül. Egyéni és csoportos órákra jártam, súlyos összegeket hagytam ott. Nekem megérte, mert a gerincferdülésem szemmel láthatóan javulni kezdett. Na nem annyira, mint a sikertörténetes videókban, de azért javult. Boldog voltam a változástól, és hittem abban, hogy nekem is egyenesre gyurmázható a gerincem. Pedig ez alatt a fél év alatt lelkileg viszont nagyon durva dolgokat éltem meg. A családban és a baráti körben én voltam mindig a tréfamester, elképzelhetetlen volt, hogy én depressziós legyek. De most megtapasztaltam. Az ágyból se bírtam kikelni hetekig. Nemrég láttam az egyik oktató, Andi „Tarts ki”-videóját, és megdöbbentem a hasonlóságokon. Ő se ismerte a depressziót a gyakorlásig, és ő se bírt mást csinálni, mint sorozatokat nézni, és nem foglalkozott a családjával. Én is ezt csináltam. És nálam még egy furcsa dolog jelentkezett. Nem igazán vagyok spirituális, a gondolatok erejében meg ilyesmikben nagyjából hiszek, de a szellemek, a jövőbelátás meg hasonlók már nagyon távol állnak tőlem. És elkezdtem hangokat hallani, meg úgy érezni, mintha lenne valaki a szobában. Nagyon féltem, nem mertem egyedül aludni, átköltöztem a gyerekemhez. (Aki egyébként annyira szorongott Anamé meditációitól, hogy nem lehetett arra elaludnom, mint ahogy megszoktam). Nem értettem, mi történik velem, és nem is mertem ezekről beszélni senkinek. Azt terveztem, hogy pszichológushoz fordulok, pedig én úgy gondoltam, oda csak a bolondok járnak. De éreztem, hogy tennem kell valamit, különben meg fogok kattanni. Végül mégsem pszichológushoz jutottam el, hanem a nőgyógyászhoz, mert rendszertelen lett a vérzésem, és rendkívül erős kismedencei fájdalom társult hozzá.

Sajnos kiderült, hogy méhnyakrákom van, méghozzá előrehaladott, ami azért volt érthetetlen, mert rendszeresen járok szűrésre, és nem is a hagyományosra, hanem a PAP-tesztesre, és az akkor 8 hónapja végzett szűrés negatív volt. Talán azt rontották el? Talán én vagyok kivételes eset, akinek ilyen agresszív módon növekedett a tumor? A családban nem fordult elő még daganatos megbetegedés. A kisfiam, akit egyedül nevelek, a műtét idején 3 éves volt. Elmondhatatlan, hogy mit éltem át, nem is szeretek róla beszélni. Megműtöttek, „kipakoltak”, ahogy mondani szokták. A műtét egyelőre sikeresnek tűnik, de a rettegés csak évek múlva fog enyhülni, ha fog egyáltalán. Romjaimból épülgetek, kőkemény akarattal és tudatos optimizmussal. Hogy az anamézás hatására alakult-e ki a daganat? Ilyet nem mondok, mert nem mondhatok, de amikor megtudtam a diagnózist, és láttam az orvosaim értetlenségét, bizony átsuhant a fejemen, főleg, mert az egyéni gyakorlatok során sok alhasi légzést végeztem. Olvasni, kutatni kezdtem a téma iránt – és azt találtam, hogy a légzésgyakorlatoknak lehet nem kívánatos hatása is, az oxigénlöket túlműködést eredményez, és ez rossz irányba is elviheti a dolgokat: sejtburjánzás, túlműködött hormon- és idegrendszer lehet a következménye. Óriási dühöt és elkeseredettséget éreztem, a családom pedig még nagyobbat, ők fel is keresték Anaméékat. Természetesen minden felelősséget hárítottak, és jobbulást kívánva gyakorlatilag „elhajtották” őket. Ha bizonyítani nem is tudtam a sejtésemet, annyi azért kétségtelen volt, hogy a gerincem apró javulásán kívül csak rossz dolgokat hozott nekem a Program. A gyakorlatok abbahagyása után a hangok hallása, a „valaki van a szobában” szorongása is eltűnt. Persze akkor már volt mitől szoronganom és volt mitől depressziósnak lennem – de visszatért a régi énem, még ha nem is nevetett már annyit, hisz nem volt miért. Szeretnék újra önmagam lenni a műtét után, és ha valamit mindig bánni fogok, hát az az a perc, amikor megismerkedtem ezzel a Programmal. Bárcsak visszafordíthatnám az időt." 

(A következő posztban újabb beszámolókat olvashattok).