kundalinijoga

Megszólalnak az Anamé Program legelső gyakorlói
Úgy gondolom, a legutóbbi posztokat tekintve elég megalapozott az állítás, miszerint az Anamé Program valódi sikereket nem, ellenben megbetegedéseket nagyon is eredményezhet. Ez utóbbi oka, hogy felelőtlenül végeztet nagycsoportosan olyan gyakorlatokat, amelyek egyénileg, felügyelet és szakértő oktatói vezetés mellett is kockázatosak.
De vajon mindig így volt ez? Vajon jószándékból, a sokat emlegetett „emeljük a világot” nemes céljától indult a Program története, és később a pénzhalmozási vágy írta felül a felelősségérzetet? Sokáig így gondoltam -meglegyintve a gyanú által, amelyet a jógairodalmak lépten-nyomon megfogalmaznak, jelesül, hogy „aki más Kundalinijét próbálja emelni önös célból vagy pénzszerzési formákra váltja sziddhijeit (a harmadik szem megnyílása során felsejlő különleges képességek), arra ez az erő visszaüt, személyiségtorzulás formájában, megalománná, pénz- vagy vágyhajhászóvá válik”. Azt gondoltam, velük is ez történhetett – és talán valóban így van, ám az „első generációs” gyakorolókkal folytatott beszélgetéseim (többek között) arra világítottak rá, hogy bizony már a kezdetek kezdetén sem volt mentes a Program ezektől a taszító jellemzőktől. És még mennyi mindenről hullt le a lepel... de akkor lebbentsék fel ők. Részleteket közlök a -nagyjából 2006-tól gyakorló „első anamés generáció” tagjaival felvett interjúkból (közülük már senki sem gyakorol – nem véletlenül). Ezek az interjúk több tíz órás és oldalas telefonbeszélgetések és levelezések kivonatai – nem fogok csámcsogni a magánéleti, múltbeli vagy a módszer alkalmazásának olykor eléggé sáros buktatóin, csupán a jelenleg kommunikált anamés háttérnek ellentmondó tényeket igyekszem felsorakoztatni. Nézzük akkor pontról pontra.

1. Régen nem volt ennyire felelőtlen a módszer, és már akkor is történtek bajok

„Teljesen elképedtem, amikor szembesültem vele, hogy már óriási csoportokban tartanak órákat, ráadásul úgy, hogy azokat fel sem építik. A mi időnkben (2006-2014-ig jártam) egyrészt még maximum 10 ember vehetett részt az órákon, ez kikötés is volt. Másrészt még csak akkor mehettünk intenzív gyakorlásra, ha már rendszeresen és sokat jártunk az alapórákra, és Vali meg Gábor alkalmasnak ítélt a továbblépésre. Hónapokról beszélek!  Persze, nem is voltak „tisztulási tünetek”, amikor pedig mégis baj történt az intenzív órán -mert sajnos ilyen is előfordult, pedig akkor még odafigyeltek ránk-, akkor azt mondták, hogy rosszul mérték fel az illető állapotát, és még nem volt itt az ideje a magasabb szintű gyakorlatoknak. Most meg? Boldog-boldogtalan részt vehet mesterkurzuson, ahol azokat a gyakorlatokat végzik, amelyekre bennünket csak több hónapnyi gyakorlás után engedtek. Persze, megértem én, tíz emberből nem lehet meggazdagodni. De ez olyan szintű felelőtlenség, hogy nem is csodálom a „rémtörténeteket”.

„Igen, ez így volt. Az órákon 5-10 ember volt maximum, ha jól emlékszem, heti 3-4 alkalommal tartott Gábor foglalkozást, „alap”, illetve „intenzív” néven. Akkoriban heti 2 alkalommal jártam, volt, hogy csak ketten voltunk, eléggé „családias” hangulat uralkodott… Egy jó kis csapat alakult ki a rendszeresen gyakorlókból, elkezdtek bennünket szépen fokozatosan -valóban hónapok vagy akár egy év után- intenzív órára engedni, ahol már akár mozgást vagy szédülést, pillanatokig tartó ájulást is megtapasztalhattunk. Addig semmit. Mikor ez először bekövetkezett (kéz bemozdulása, hátrahajlások), megijedtem én is, de megnyugtattak, hogy teljesen rendben van, ez a fejlődési folyamattal jár. Elvétve hallottunk a „tisztulási tünetről” is, de inkább csak megmosolyogtuk: amire nem volt magyarázat, arra rámondták".

"Vali tartott egy 30 órás képzést, ez volt talán az első komolyabb, minden csakrához 2-3 órát gyakoroltunk alkalmanként, elég erős gyakorlatokat – oda is csak azok jöhettek, akik évek óta csinálták, és „alkalmasnak” ítélte őket. Az 200 ezerbe került, amire elég nehéz volt összegyűjtenem a pénzt – de Vali azt állította, hogy aki ezt elvégzi, az „tökéletes állapotba kerül” – amit még ma is tréfálkozva kér rajtam számon néhány barátom, mert persze nem kerültem tökéletes állapotba, ahogyan mások sem".

2. A sikerek elmaradtak, viszont ijesztő történések már akkor is voltak "Nekem egy autoimmun betegségem van (volt és maradt), és mivel 10 éve elég stresszes életet éltem, keresni szerettem volna valamilyen alternatív módszert ennek csökkentésére. Így kerültem el a honlapra, ahol akkor még „kundalini jóga” néven hirdették magukat. Pár hónap alatt a betegségem épp olyan fázisba került, amikor jobbak lettek a leleteim, így össze is kapcsoltam az eredményeket a gyakorlással – aztán persze kiderült, hogy ez a természetes „hullámzás”, és 1-2 év múlva jöttek más tünetek (azóta is szedek gyógyszert)".

"Én csak mozogni szerettem volna, és a jóga mindig érdekelt, ezért vágtam bele 2007-ben a gyakorlásba. Akkoriban kifejezetten tiltották, hogy otthon bármilyen gyakorlatot is végezzünk, azzal ijesztgettek, hogy nagyon veszélyesek, és ha nincs mellettünk oktató, akkor ki tudja, mi történik velünk. Így egészen megdöbbentem, mikor később azt láttam, hogy már van otthoni gyakorlásuk is, amelyeket én az extra óráról ismertem. Arról az extra óráról, amelyre nem is mindenkit engedtek, mondván, még gyakorolnia kell hozzá, hogy részt vehessen rajta. Nem értettem az egészet. Ahogy a bajba jutott gyakorlók történeteit is elkerekedett szemmel olvastam, bár ilyen keretek között, nagycsoportban vagy otthon gyakorolva, tulajdonképpen nem csodálom. És bizony, felmerült bennem a gyanú, hogy talán én is az anamézásnak (akkor még: kundalinizésnek!) köszönhetem a pánikbetegségemet. Mert hogy épp ezért kellett abbahagynom annak idején a gyakorlást: pánikrohamok kezdtek gyötörni, és egyszerűen képtelen voltam kitenni a lábam a lakásból. Akkoriban azzal magyaráztam, hogy tanúja voltam egy lány rosszullétének az egyik órán, és talán ez hozott bennem elő valami olyan páni félelmet, amelyiktől aztán nem bírtam még csak gondolni se a gyakorlásra, nemhogy a következő órára elmenni. De sajnos ezek a rohamok aztán már rendszeresen kezdtek jelentkezni, és pánikbetegséget diagnosztizáltak nálam. Terápiára jártam (járok), 2015-re kerültem úgy-ahogy helyre.

"Azon a 30 óráson én is ott voltam, amikor a lány rosszulléte történt. Rángatózni kezdett, elkezdte dobálni az energia vagy mi a szösz, mire feleszméltem, Gábor átvitte a másik szobába, majd „kihívták” Valit (nem ez volt az első eset, voltak, akiknek nem állt le a rángatózás, hozzájuk is őt hívták), aki kis idő múlva meg is érkezett. Próbáltak bennünket lenyugtatni, hogy ez természetes, a fejlődés része.... de közben a másik szobából hallatszottak a rohadt nagy koppanások meg csapkodások... ott is maradtak vele, mert hogy így nem tud hazamenni. Mindannyiunkat megviselt a dolog, ezt tudták ők is, mert kaptunk egy körlevelet, hogy nyugodjunk meg, minden rendben van a lánnyal. Engem azért rendesen feldúltak a történések, ahogy a többieket is, elgondolkodtunk, hogy mi a csuda történik itt, elkezdtünk keresgélni a kundaliniről stb. A kérdéseinket azonban mindig szinte támadásként élték meg, rögtön védekező álláspontot vettek fel. Sajnos az egyoldalú, diktatórikus szabályrendszer és a pénzközpontúság már akkor is jellemző volt rájuk".

3. Anamé mint égi név? Jézus mint égi mester? Na ne nevettess! Komolyan elröhögtem magam, amikor olvastam, hogy az Anamé nevet az égi mestertől, Pótártól kapta. Ja, meg az internetes domain-ellenőrzőtől... Merthogy ő Vali volt egészen addig, amíg ki nem találták, hogy kell valami művésznév. Választottak is egyet -sajnos erre már nem emlékszem, mi volt az-, de kiderült, hogy már foglalt a név, ezután jött az Anamé... nem sugallatban „kapta”, ahogy a gyakorlatokat vagy a Los Angelesbe költözést sem... komoly marketinges tudatosság van minden mögött, az összelopkodott könyvétől át az összekutyult módszeréig. És még a Jézus-kép is ennek a marketingnek a része, mert Buddha -akinek az égisze és szobra alatt árulták a portékát- Magyarországon csak szűk kör szellemi tanítója, ellentétben Jézussal. A Jézus-kép egyszer csak megjelent a Mechwart-téri lakás falán, mi meg pislogtunk, hogy mi van, mi ez az új irány... Se csodavárásról, se csodálatos képességekről vagy égi leáradásról nem volt szó annak idején. Pusztán egy kundalinis módszer volt, csupán egy a sok közül. Ha akkoriban elhangzik a „roadshow” szó, vagy előhozakodnak valami karkötő-félével, szerintem hangosan körberöhögtük volna őket, és soha többet vissza se nézünk. Egy vicc az egész, csak sajnos sokak számára rossz vicc, pénz és egészség megy rá, hogy nekik los angelesi lakásuk lehessen. Gusztustalannak tartom az egészet.

4. Még hogy az oktatókat égi útmutatás alapján választja ki... inkább a pénztárca a döntő
"Kíváncsiak voltunk, meg akartuk ismerni ezt az egészet, kevés fogalmunk volt energiáról, jógáról, kundaliniről, és Vali olyan egyszerűnek, tisztának, „igazinak” tűnt, akivel nyíltan lehet kételyekről, tapasztalásokról beszélni… Lelkesek voltunk, és a tanfolyam után kitalálták, hogy oktatóképzést csinálnak. Természetesen erre a megbeszélésre is elmentünk, amit soha nem is fogok elfelejteni: a teremben előkészített matracok, rajtuk nyomtatványok a félév programjával és egy szerződéssel, hogy ők a „képzés” végén sem kötelesek „oktatóvá avatni” bennünket… csak ha Vali úgy látja… és 550 ezer Ft az oktatási költség. Valaki megkérdezte, hogy adnak-e számlát, mire Gábor rávágta, hogy ja igen, plusz áfával. Erre egyikünk nevetve felállt, hogy „ugye, ezt nem gondoltátok komolyan?”, mire ájtatos és sértődött arccal azt felelték, hogy akinek nem tetszik, az kimehet, de akkor nincs visszaút. Itt álltunk fel a 15 emberből 10-en, és kisétáltunk a teremből. Sokan soha többet nem néztek feléjük".

Üzenet a gyakorlóknak 
Velünk nagyobb bajok még nem estek, mert tényleg személyre szabott gyakorlatokat kaptunk és oktatói vezetéssel gyakoroltunk. Még így is történtek rossz dolgok, órákon át tartó, leállíthatatlan rángatózások, pánikrohamok, pszichózis jellegű tünetek. Ezekből vagy kikeveredtünk vagy otthagytuk őket és más útra léptünk. Gyógyulásról nem tudok – velem készítettek ugyan sikervideót, de le is vetettem egy idő után, mikor kiderült, hogy a javulás csak átmeneti volt. De nem a gyógyulások elmaradása vagy bajok kialakulása okán szakítottunk a módszerrel. A „régiek” közül, mindenki a „felhígulás” és etikai megfontolások miatt jött el. Hogy már az utcáról is be lehetett esni a „keményebb” órákra, és kezdtek úgy csinálni, mintha ez valami „csodaszer” lenne, nem csupán egy a sok-sok önismereti módszer, terápia közül, amit ugyan Vali kutyult össze, de mégiscsak egy évezredes tradíció nyomán, ismert jógagyakorlatokból. És erős morális kétségeink támadtak, hogy pontosan arra az útra készülnek lépni, aminek az elkerüléséről prédikáltak… Ha egy régi gyakorló megjelent az újabb órákon, már leginkább kínos volt nekik, mert láthatta mindenki, hogy 7-10 év gyakorlás után sem vagyunk tökéletes állapotban, és voltak számonkérő kérdéseink az új, igencsak megkérdőjelezhető irányokról. Ami most megy náluk ott, az a mi szemszögünkből nézve teljességgel értelmezhetetlen. Csakravíz? Meg műanyag karkötő, ami majd segít a gyógyulásban? Esetleg a megváltásban is? Mint a leggagyibb, legpénzéhesebb szekta: gátlások és felelősségvállalás nélkül működő, beteg emberek hitével, bizalmával visszaélő szervezet. Azokon élősködnek, akik esetleg annyira kétségbeesettek, hogy nem tudnak racionálisan gondolkozni, és mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak a „kemós magzatból lett csodatévő Valiba”, és vakon hisznek és gyakorolnak, akkor is, ha egyre rosszabbul és rosszabbul lesznek – lényeg, hogy fizessenek! Egyszerű pénznyelő automatává silányították magukat, és csak az az óriási probléma, hogy rengeteg embert sodornak veszélybe a felelőtlenségükkel, mert ez nem olyan, mint egy drágán vett ártalmatlan placebó, ami legfeljebb nem hat. Tényleg ennyire mindent megér a pénz? Már régen is olyan mohón kaptak utána, hogy az visszatetsző volt egy magát spirituálisnak hirdető módszertől. De hogy még az emberek egészsége árán is hajtják, ez számomra vérlázító, és legszívesebben minden gyakorlót kirángatnék a karmaik közül. Ha üzenhetek itt, akkor csak ennyit: Ne higgyetek se nekik, se a hangzatos sikertörténeteiknek. Itt már minden szinte teljes egészében marketing és csúsztatás, mellébeszélés, amit ti is látnátok, ha olyan régen ismernétek őket, mint én. Csak a pénzetekre hajtanak. És igen, baj is lehet a gyakorlásotokból. Vigyázzatok magatokra, mert ők már régen nem vigyáznak rátok. De leginkább: messzire kerüljétek el őket."