25. rész - Anamé kamuzik/1. - Miért lépett ki a zeneszerző oktató?

Lappangó jelek: ellentmondások és pénzvágy
Volt idő, amikor ezt a két szót (Anamé és kamu) kvázi szentségtörésnek éreztem volna egyazon mondaton belül előfordulni. És -mentségemre legyen mondva- jó ideig elképzelhetetlennek is tűnt, hogy ez az egyszerűen élő, a tárgyi (pénz-) világtól messzire emelkedett, ingyenes gyakorlatokat tanító, szeretettől és segítési vágytól fűtött lény az őszintétlenség bűnébe esne. Voltak persze jelek, amelyek megmocorogtatták az emberben a gyanút: bármennyire is vigyázott, Anamé olykor ellentmondásokba keveredett (pedig gyaníthatóan épp ennek elkerülésére alkotta meg a mondatpaneleket, amelyeket aztán rendre szó szerint elismételt egy-egy dologról - a következő posztban sorra veszem majd ezeket az ellentmondásokat), olykor pedig a pénzorientáltság kezdte felütni a fejét (illetve fel volt az már ütve, de ez a felütött fej már kezdte áttörni a rászórt csillámréteget).


anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató
Az első felhördülés, ami belerondít az ömlengésbe

Az első ilyen pénzbűz-terjengés talán az ominózus garázsvásárkor ütötte meg az orrokat 2015-ben. A vásárban a puritánosodás jegyében saját dolgait árusította ki, elmondása szerint 7-800 ezer forintot szakítva a megtisztuláson. Ezt kissé nehezen nyelték be a gyakorlók, főleg azok, akik számára addig éppen az "ez a program önzetlenül segít a világon" címke miatt volt hiteles az -akkor még- Anamé Kundalini Program. De benyelték, mert az lett kommunikálva, hogy ez az összeg jótékonykodásra megy majd, az ösztöndíjra (ami azóta sem valósult meg, mert állítólag Magyarországon iszonyú nehéz ösztöndíjat alapítani), ingyen tartott órákra (valóban vendégül láttak a mesterkurzusokon 4 embert, illetve órákon is megjelenhettek ingyenes gyakorlók - akiknek az óraárát aztán a "jótékonysági" pénzből szépen oda lehet adni, igen, jól sejted, ezt hívják kevésbé szégyenlős helyeken pénzmosásnak). A gyakorlók ezt a fura garázsvásárt ugyan még benyelték, ám már nem hang nélkül. És Anamét először érte igazán kritika, hiszen addig csak a régi gyakorlókkal volt összetűzés, de ugye ők felálltak inkább (mintsem, hogy elvégezzék a félmilliós oktatói tanfolyamot), elhagyták a Programot, és vitték magukkal kétségeiket is, hogy vajha nem ijesztők-e a gyakorlások során történő, leállíthatalan rángatózások. Vitték magukkal a szabályrendszert is, miszerint otthon ne gyakoroljanak és 10-nél többen ne vegyenek részt az órán. Nem volt már, aki számon kérje ezeket - az aktuális rosszulléteket, kétségeket pedig elég volt törölni, hogy csak az ömlengések maradjanak. A Program tehát nagyméretűvé dagadt, éljenződött, ám ez a garázsvásár kicsit bekavart, olyannyira, hogy Balázs Valéria kénytelen volt videóban kiállni a kritikák elé. Megtette, újfent mesteri módon - érdemes megnézni, hogyan is építi fel a manipulációt a videó szövegében (kiemelések tőlem): 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

Sziasztok. Túl vagyunk a garázsvásáron, kiürült teljesen a lakás, és kaptam néhány kommentet azzal kapcsolatban, hogy a garázsvásár csak a pénzről szól. (Figyelj, jön az áldozatszerep:) És nagyon szeretnék veletek valami újat kezdeni – mit szólnátok ahhoz a lehetőséghez, hogy kérdezzetek. Én annyira boldog lennék, ha kérdeznétek tőlem, szerintem az tök jól menne, és akkor még mindig lenne lehetőségem válaszolni, és ha a válasz nem tetszik, akkor még mindig van lehetőségetek ítélkezni. Az ítélkezés megvár, úgyhogy mit szólnátok a nyitottsághoz? Elmesélem nektek, hogy hogy zajlott. Szerintem az nem a pénzről szól, (most megemlít két nevetséges összeget) hogy eladok egy ágyat 5000 forintért vagy egy asztalt 6000-ért, hanem hogy ezek a tárgyak megtalálják azt a gazdát, akinek igazán kellenek, aki igazán örül nekik. És biztos tudjátok azt is, ha figyelitek a facebook-unkat, (most eltolja magától majd a bevételt, az nem is az övé) hogy voltak olyan órák, amelyek az Alapítvány számlájára mentek, ami bevétel, és az előző garázsvásár is, úgyhogy ezzel együtt összesen -nem tudom fejből pontosan az összeget- de úgy kb. 7-800 ezer forintot fogunk befizetni az Alapítványnak. És tudjátok mit? Ez sem a pénzről szól. Tudjátok, miről szól? (most felhozza majd a szegénység legnagyobb szimbólumát, és eljut a színtiszta hazugságig, de nyilván senki nem néz majd utána, milyen éhezőket is etet ő voltaképpen) Arról, hogy aki éhezik, az ételhez jusson. És hogy aki nehéz anyagi helyzetben van és beteg, annak legyen lehetősége a gyógyulásra. (visszatérés az áldozatszerephez és az ártatlanság álarcához:) Úgyhogy azt javaslom, kérdezzetek, nagyon szívesen felelek. Isten áldjon benneteket, sziasztok!”

Ennyi elég is ahhoz, hogy port hintsen a háborgó gyakorlók szemébe: a bevétel nem is az övé, éhezőket és nagybetegeket támogat vele, szégyenkezhet, aki ezt számon kérte. Úgy-ahogy el is csitultak a kedélyek, noha az egyre nyilvánvalóbb pénzhajhászás nem állt meg, így a háborgások is egyenes arányban nőttek a dráguló roadshow-k, a keveseknek megfizethető mesterkurzusok nyomán. Ám ezeket még mindig el lehetett nyomni az "Anaménak semmije sincs" és az "ott vannak az ingyenes gyakorlatok a kevésbé tehetőseknek" című -ma már tudjuk, álságos- szlogenekkel. Pénzkérdés ide vagy oda, Balázs Valéria még mindig megmaradt hiteles tanítónak a nagyközönség előtt. És akkor történt valami, ami mindezt alapjaiban rengette meg sokak szemében. 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktatóTávozik az egyik legfontosabb oktató 
Nem, nem a vizek és kristályok megjelenéséről van szó - bár minden bizonnyal nem független tőle. Hanem annak a zeneszerző oktatónak a kilépéséről, akinek neve szinte fémjelezte a Programot az utóbbi időben Balázs Valériáé mellett. Hiszen úgy tűnt, mintha az ő zenéivel teljesedett volna ki igazán az AP, az összes órán szóltak az akkordok, megjelentek a hangfelvételek, otthon a zenékre gyakoroltak az anamézók, egyszóval nemcsak az volt megdöbbentő, hogy egy oktató kilép (miért is lépne ki valaki ebből a nagyszerű csodából), hanem hogy éppen ő. Ráadásul elég nyilvánvaló volt, hogy ez a kilépés nem ment minden zökkenő nélkül

Először egy pár soros hír jelent meg a hírlevélben: 

Ezúton szeretnénk tájékoztatni benneteket, hogy (oktató neve) elhagyta az Anamé Program csapatát, és ezzel azt a tanítványi láncolatot, amin keresztül az eddig Anamé által közvetített energia megnyilvánult az ő óráin is. Így ennek megfelelően nem tart többé sem csoportos, sem terápiás órákat. Nagy szeretettel gondolunk rá, és a legjobbakat kívánjuk neki azon az úton, amit választott.

A döbbenet általános volt, záporoztak a kérdések - ám a válaszokon csak még nagyobb lett az ámuldozás. Mert az történt, ami általában a hamis tanítóknál ilyenkor történni szokott: az energia levétetett a hűtlen tanítványról. Nemcsak azokról a zenéiről, amelyeket a jövőben alkotni fog, de azokról is, amelyek már nem tartoznak a Program égisze alá: anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató
És sokakban ekkor merült fel, hogy valami talán mégsincs rendben ezzel. Sorra jelentek meg az ellenhangok: 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

Mi következik ilyenkor? Így van, első körben a törlések: 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

De mert a kedélyek nem nyugodtak, a legmagasabb fokozatra kell kapcsolni, jön, aminek ilyenkor jönni szokott: eltaláltad, maga Anamé szól a néphez. A videóban egyszerre két legyet üt, hiszen amennyire szúrta a gyakorlók egyik szemét az oktató kilépése, csaknem annyira szúrták a megjelenő vizek és kristályok. Jön tehát Anamé, és a videóban szentesíti (sic!) a dolgokat: 
 

Azt kérték tőlem az Égiek, hogy ez ne csak a gyakorláson keresztül legyen elérhető, mivel nagyon sokan vannak azok, akik vagy a fizikai állapotuk miatt nem képesek gyakorolni vagy egyszerűen kevéssé motiváltak, és fontos lenne, hogy hozzájuk is eljusson ez az erőtér. Ezért választottam olyan vivőközegeket, amiken keresztül ez az erőtér nálatok otthon is meg tud nyilvánulni. Az egyik ilyen közeg például a csakravíz. Ide tartoznak még az Anamé Music zenéi, mind a két könyvem, a hangoskönyv, és a kristályok is.

Ezek a vizek természetesen nem juthatnak el jótékonyságból ágyban fekvő nagybetegekhez (450 Ft-ot kóstál egy fél liter), sőt, az erőtérbe se tuszkolhatók be csak úgy: 

Kaptam ilyen kérdéseket is, hogy ha valaki beviszi a vizét a kulacsában, akkor abból csakravíz lesz-e a meditáció végére. A válasz az, hogy nem. Mivel nekem abban van szándékom abban a térben, ahol a meditáció történik, hogy benneteket emeljen az energia. Úgyhogy rátok koncentrálok, és a szándékom is ez, hogy emelkedjetek. De ha van egy bármilyen kristály a nyakatokban, amit otthonról hoztatok, vagy bármilyen víz a kulacsotokban, abban nincs szándékom, hogy ez átalakuljon. 

Értem. Tehát az erőtér hat azokra is, akik mozgásképtelenségük okán csak úgy befekszenek oda, hat a csecsemőre, akit az anyja nem tudott hová tenni (elkérték az árat érte, mivel részesül a kisded a szent energiából), de szépen kikerüli a vizespalackokat meg a nyakba akasztott kristályokat. Az eddig anamés zenékből pedig egyszerűen kikerül, ha már nincs rajta a jogdíj védjegy: 

Ha valaki oktató nálunk, akkor a szándékom az, hogy ez az erőtér megnyilvánuljon rajta keresztül. És hogyha valaki úgy dönt szabad akaratából, hogy nem dolgozik többé velünk, akkor szándékom az, hogy ez az erőtér ne nyilvánuljon meg többé rajta keresztül, hiszen ez az erőtér ide tartozik az Anamé Programhoz. Úgyhogy ha valaki kilép tőlünk, akkor ez az erőtér már nem nyilvánul meg rajta keresztül, vagy a munkáin vagy a zenéin keresztül. (..) Minden égi dolognak -ha gyakorlatiasak vagyunk-, akkor van egy megnyilvánulási formája a Földön. És nálunk ez nagyon egyszerű, ez pedig az Anamé név. Hogyha valamin ezt olvassátok, ha azt olvassátok például, hogy Anamé Music a CD borítón, akkor tudjátok, hogy ez az erőtér ott van benne, és megnyilvánul azon a vivőközegen keresztül. Lehet, hogy ha megjelenne ugyanez a CD, de más lenne ráírva és nem lenne rajta a logónk vagy az Anamé elnevezés, akkor lehet, hogy a zene ugyanaz, de az az erőtér már nem lesz ott, ami az Anamé Music zenéin keresztül megnyilvánult.

Megszólal a kilépett oktató 
Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor sok-sok gyakorló számára repedezni kezdett a pénzvágytól, sértődöttségtől és más emberi gyarlóságoktól mentes, hiteles tanító álarca, és kitüremkedett mögüle a valódi. Amit ráadásul a hülyének-nézés negédességével próbált visszatuszkolni. Persze nem alaptalanul: sokakat el lehetett vakítani még a kibújt szög ellenére is, talán mert utolsó szalmaszálba kapaszkodtak a gyógyulásért, talán mert nem követték az eseményeket, talán mert -ezirányú vélekedések is szép számmal akadnak-valamiféle módosult tudatállapot homályosította el józan gondolkodásukat. A kérdések azonban a legtöbb gyakorlóban megválaszolatlanok maradtak, s azokat vagy elnyomták magukban vagy a kilépett oktatótól próbáltak feleletet lelni rá, így ő reagált végül facebook-oldalán. Nyilatkozata visszafogott ugyan, ám aki olvasni tud a sorok között, az jól láthatja a Program visszásságait. No, akkor olvassunk hát (kiemelések ismét tőlem): 
 anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

Még mindig a leggyakoribb kérdés, amit kapok az oldalamon, az hogy;
“Miért léptél ki az Anamé Programból? Veszélyes-e a kundalíni….Van-e energia a zenében? stb.”
Szeretném megválaszolni ezeket a kérdéseket, hogy egyszer, s mindenkorra tisztázzuk őket, továbbá, tartozom ezzel a válasszal azoknak, akik követik az oldalam és a zeném.
Miért léptem ki?
Egy ideje már úgy éreztem nem tudok azonosulni azzal az iránnyal, amit a program képviselt. (Nyilvánvalóan a vizek és kristályok megjelenéséről van szó). A feszültség egyre nagyobb lett, s az utolsó megbeszélések alkalmával világossá lett téve számomra, hogy mennem kell.(Tehát harcolt a bazári irány ellen, sikertelenül.) Olyan helyzet alakult ki, melyben mind emberileg, anyagilag és jogilag is nagy veszteség érhetett volna, ha nincs mellettem a családom és a megfelelő szakmai, jogi háttér. (Vajon miért kell jogi segítséget hívni? A Program jogi utakkal fenyegető leveleire és nyilatkozataira gondolva nem is annyira kérdés. A családjának és ügyvédnek kellett őt kimenekíteni onnan?)
Ez már világosan rámutatott arra, hogy a megérzéseim jók voltak,(bizony, ha az emberben felmerül a kétség a Program hitelessége iránt, s aztán a fenyegetőzésekkel kimutatódik a fogfehérje, eléggé beigazolódva látja a sejtéseit) s irányt kell változtatni. Bízni kell magunkban!
Nekünk ott a közös történetünk véget ért és hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, sokat tanultam és jó emberekkel találkoztam. Sokan hiányoznak, szerettem nagyon a közös munkát. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok, hogy most kívülről láthatom ezt az egészet (értsd: lehullt a hályog), és lehetőségem van valami másra, újra
Van-e a zenében energia?
Többen említették nekem azt a videót, amiben elhangzik, hogy nincs már benne “energia”, nincs benne a program vezetőjének szándéka. Ez a videó elkerülte a figyelmem, de tán jobb is így. (Bizony jobb)
Ahogy Eckhart Tolle mondta:
“Minden igazi művész, - akár tudatában van, akár nem - az elmenélküliségből, a belső csöndből alkot.” Ehhez tartom magam és ebben a formában szeretnék én is “igazi művésszé” válni. Ebben a belső csöndben nincs benne más ember szándéka, sem energiája. Hiszem, hogy olyan hely ez, ahol nem is szükséges.
Tudom, hogy a zenével meg lehet szólaltatni valami olyat, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Ami túl van a gondolkodáson, s csak a szívvel érezhető. Ez az erő és ez a csend mindannyiunkban ott van.
Miért nem csinálok frekvencia lemezt?
A frekvenciákról írtam egy tanulmányt. A későbbiekben láttam, hogy a tanulmányban szereplő ötleteim, - pl. frekvenciák betegségekre vagy testrészekhez,- megvalósultak, ezért elengedtem ezt. (Magyarán szólva lenyúlták.)
Az első számomra a zeneszerzés.
Fontos megemlíteni, hogy nekem a zene a szenvedélyem, de jelenleg nem ebből élek, ezért kevesebb időm marad alkotni mást. Most két zenei albumon dolgozom egyszerre, melyből az egyik év végén fog megjelenni.
Veszélyes-e a kundalíni? 
Igen, ha az ember túlzásba viszi vagy nem ért hozzá. (Vajon mire és kire gondolhat.) Az Anamé Program után kundalíni jógáztam tovább, ahol majdnem ugyanilyen gyakorlatokat végeztem. Hasonló mozgások, légzések, mantrák. (Vagyis igen, az AP a kundalinivel dolgozik. Igen, a gyakorlatai úgy lettek összekutyulva kundalinis gyakorlatokból.) Jelenleg is jógázom, de kevesebbet foglalkozom a kundalínivel és többet más típusú módszerekkel. 
Sokan kérték a tanácsom, ami pedig ez lenne; legyél óvatos (tudatos), semmit nem érdemes túlzásba vinni. (Értsd: a kundalini veszélyes is lehet, ergo a Program is. Főleg mert nem is tudsz róla, hogy kundalinizel, és főleg, mert kihagyások nélkül, folyamatosan gyakoroltat). 
Ezt a levelet már régen meg kellett volna írnom, de nagy volt még a tisztázatlanság. Ezzel szeretném lezárni ezen korszakot és azon kérdéseket is melyeket kapok. Rengeteg tervem van a jövőre nézve, melyekről majd a későbbiekben szeretnék írni. A legjobbakat kívánva Mindenkinek, (aláírás). 

Hogy hogyan is fordulhat elő egy newage-messiás és módszere körül jogi hercehurca, lenyúlás, fenyegetőzés, hazudozás, csúsztatás, a módszer következményeinek, de még jellegének eltitkolása is, számomra már nem kérdés. Ahogyan már az Anamé és a kamuzik szavak is nemcsak hogy megférnek egymás mellett, de össze is kapcsolódnak. Mert igen, Anamé kamuzik. Nem keveset és nem kicsiket - ahogyan a következő posztból te is látni fogod. 
 

3 Tovább

13. rész - Az Anamé Program nekik csak bajt hozott 

Az Anamé Program továbbra sem ejt szót a bajokról 
Sőt. Most - talán a cikkek hatására, vélik néhányan- egyre inkább azt hangsúlyozzák, mennyire érdemes kitartani a tünetek ellenére is, valamint hogy ők milyen jótékonyak, ez utóbbit persze gondosan a nagy plénum elé kipakolva (miközben egyetlen ember mesterkurzus-díja is több a felajánlott segítő összegnél, valamint az "ingyenes" gyakorlatok épp a becserkészést szolgálják, jó pénzekért lehet aztán pontosítani, az "ingyenes" csakradiagnózisnál pedig jó, ha előre kifizeted majd a karkötők-egyéb kristálycsodák árát. Vicc.) Ám kérdés, hogyan tartson ki az ember, ha egyszer már felkelni se tud, vagy ha olyan egészségügyi gondjai adódnak, amiknek nyoma se volt korábban. Most csak két történet következik, mert nem akartam megkurtítani őket - minden egyes szavuk fontos. 


anamé program
A barátnőm csaknem beköltözött a Központba, mielőtt egy másik világba költözött át - Ibolya, 52 éves
Nekem komoly betegségem nem volt, amikor egy barátnőm tanácsára elkezdtem a gyakorlást. Neki sajnos gyomorrákja volt, a gyógyulás reményében kezdte el a Programot. Olyan lelkes volt, hogy én is elkísértem egy csoportos órára. Most utólag visszagondolva hallgatnom kellett volna az első megérzésemre. Mert eleve az nem tetszett, hogy Anamé-órára jelentkeztünk, ami csaknem duplájába került a sima órának, mégis Mária tartotta az órát, és Anamé csak a végén jelent meg, pedig a barátnőm már napok óta készült rá, hogy végre találkozik vele. Akkor is úgy járkált, mint egy istennő, aki fogadja a hódolatot, magas lóról válaszolgatott, mesterkélt volt. Szóval kezdetben nagyon nem tetszett, de a barátnőm reményét nem akartam letörni, így hűségesen kísérgettem az órákra, és magam is csináltam a gyakorlatokat, hátha tényleg hatásosak, egy kis fogyás, fiatalodás meg élethelyzet-javulás nekem se ártott volna. Neki rosszabbodtak az eredményei, de azzal biztatták, gyakoroljon minél többet, vegyen egyéni órákat is. Vett, csaknem beköltözött a Központba, én csak heti egyszer tartottam már vele a csoportos órára, nem volt rá több anyagi lehetőségem. A barátnőmnek is ráment az összes pénze, pedig javulás, az nem volt, sőt. De azt mondták neki, tisztulási tünet, most rosszabbodnak a dolgok, aztán majd hirtelen bekövetkezik a gyógyulás. Egy másik nő is hasonló helyzetben volt, őt is ugyanúgy biztatták, ő még fel is költözött Budapestre emiatt. Egyikük sem gyógyult meg, előbb a nő halálhírét hallottam, aztán az elképzelhetetlent, a barátnőm férje hívott, hogy aznap már ne menjek, este rosszul lett, bevitték a kórházba, de már nem tudtak segíteni rajta, hajnalban itthagyott bennünket. Összeomlottam, és még a mai napig nehéz elhinnem, hogy nincs többé. Hogy velem mi történt, az emellett szinte mellékes – vérezgetni kezdtem, pedig már 3 éve túl vagyok a változókoron. Elmentem az orvoshoz, polipot talált, megműtöttek. Hogy a gyakorlástól is kialakulhatott, az akkor rémlett fel bennem, amikor több ilyen esetről is hallottam. Olyantól is, aki aktívan gyakorol, most is ott van a hivatalos oldalukon a hozzászólás, hogy neki a gyakorlás alatt fejlődött ki a polipja, de biztos ő az, aki „fordítva működik”. Persze töretlenül hisz Anaméban, és gyakorol tovább. Lehet, hogy nem kellene. Szerintem ez az egész egy nagy csalás, amelyik ráadásul szerencsétlen nagybeteg embereket forgat ki a pénzükből.
(Megjegyzés: Polip kifejlődéséről vagy növekedéséről, többszöröződéséről további 14 beszámolót találtam)

anamé program

Iszonyatosan szégyellem magam a történtekért - Márta, 32 éves
Két héten át gondolkodtam, hogy felhívjalak-e, mindennap nekiindultam. Az adta meg a végső lökést, amikor olvastam, hogy valaki két hónapig fennakadt szemekkel feküdt a pszichiátrián. Először nagyon megijedtem, hogy talán rólam hallott az illető. Jeges rémület, szívdobogás. Mert nagyon nem szeretném, ha kitudódna, mi volt velem. Iszonyatosan szégyellem magam a történtekért, még akkor is, ha nem tehetek róla. De én nem két hónapig, hanem „csak” öt hétig feküdtem bent. A papírok tanúsága szerint, mert emlékezni nem emlékszem szinte semmire. A férjem annál inkább. De akkor kezdem az elején: egy kisvárosban vagyok tanítónő. Nyugodt, boldog életet éltem, egyet leszámítva: már másfél éve próbálkoztunk, hogy szülők lehessünk, sikertelenül. Természetesen mindenféle vizsgálaton részt vettünk, fény derült problémákra mindkettőnk vonatkozásában, de nem lehetetlen a teherbe esés, csak épp nehéz. Ezért nyitni kezdtem az alternatív gyógymódok felé is, így került a látóterembe az Anamé Program. 2017 elején kezdtem el az otthoni gyakorlatokat, majd az első 21 nap után bejelentkeztem egyéni órára is. A kiírt gyakorlatok hatásossága ugye 2 hét múlva „lejár”, így havonta kétszer jártam fel Budapestre egyéni órákra, s ha már ott voltam, egy-egy csoportos órán is részt vettem. Máig sem értem, hogy nem tűnt fel a szélhámos jelleg, hiszen nem egyszer előfordult, hogy ugyanazokat a gyakorlatokat kaptam meg, mint az előző egyéni órán – csak épp újra fizettem érte. Anamét szinte istenítettem, pedig egyszer nagyon megbántott. Megkérdeztem tőle egy óra után, hogy mi lesz, ha elfogy a pénzem, és csak az otthoni gyakorlatokat tudom majd végezni. Elég elutasítóan, szinte lenézően válaszolt: aki igazán akarja a változást, az áldozatot hoz érte. Sírva mentem el, de érdekes módon akkor sem őt, hanem magamat hibáztattam, hogy igaza volt, a leendő gyerekemmel szemben tiszteletlen volt a kérdésem. És jártam tovább az egyéni és csoportos órákra. Annak ellenére, hogy többször rosszul lettem a gyakorlások után, volt, hogy elájultam, volt, hogy a reggeli gyakorlatok után szédüléssel és kínzó fejfájással küszködtem egész elalvásig, pedig sosem voltam fejfájós típus. A férjem kezdte nagyon rossz szemmel nézni a gyakorlásomat, hiszen meg is változtam, folyton csak a Programról beszéltem, a pénzt odahordtam, és még rosszul is voltam. De állítottam, hogy mindez csak tisztulási tünet, és a jó irányába visz. Bár ajánlgatni egy idő után már nem ajánlgattam senkinek a programot, mert a legjobb barátnőm számára nagyon balul sült el (a világ legszelídebb embere, akiben olyan feszültségek keletkeztek, hogy életében először megverte a gyerekét, és még csak nem is emlékezett rá), és kezdtem úgy gondolni, hogy talán nem mindenkinek való. De hogy nekem sem volt való, az csak akkor vált világossá, mikor tavaly októberben egyik nap a gyakorlás után éreztem, hogy valami mélységes depresszió vesz rajtam erőt. Hozzáteszem, sosem voltak pszichés problémáim, nem is nagyon volt mitől, csodás családban nőttem fel, a férjemmel imádjuk egymást, a munkatársaim egyben a barátaim is, szóval nem panaszkodhatok. De ott akkor elborított valami, és ennyi, amire emlékszem. A férjem arra jött haza, hogy a felesége gubbaszt a földön, a szemei fennakadtak, a szájából nyál csorog és hörgő hangokat ad ki válasz helyett. Azonnal bevitt a kórházba, ahol a pszichiátriára utaltak. Katatóniát diagnosztizáltak, noha nem volt meg a szokásos kórelőzmény, a skizofrénia vagy bipoláris zavar. Nem sok minden rémlik ebből az időszakból. Két hétig szondán keresztül tápláltak, infúzióztak, és volt, hogy ún. „mozgásvihar”-ban ütöttem-vágtam magam körül mindenkit, kirántottam az infúziót is. A harmadik héten tisztult fel valamennyire a tudatom, egyre kevesebb időre süllyedtem vissza a katatón állapotokba, ilyenkor egy-egy szót ismételtem órákig vagy előre-hátra himbáltam magam. (Gondolom, most már érted, miért olyan nehéz erről beszélnem bárkinek is). További két héten át megfigyelés alatt tartottak, ekkor már jól voltam, csak gyengének és erőtlennek éreztem magam. A férjem állította, hogy a gyakorlással csináltam valamit, így olvasgatni kezdtem a téma után. (Gyakorolni természetesen már nem gyakoroltam). Sok mindent találtam, amit azonban nem akartam megosztani a kórházi pszichiáteremmel, mert tudtam, milyen hülyén hangzik, hogy Kundalini meg csakrák, még a végén ott tart. Ő azonban megérezte, hogy nem vagyok hozzá őszinte, és egyenesben rákérdezett, hogy alkalmaztam-e valamiféle spirituális módszert. Nem válaszoltam, mert nem mertem, de a kezembe nyomott egy névjegyet. A névjegyen a pszichiáter mellett akupunktőr és ayurvedikus orvos megjelölés is szerepelt, így tudtam, hogy ő nyitott lehet ebbe az irányba is. Neki elmondtam mindent, és jelenleg is járok hozzá, mert még nem múlt el sem bennem, sem a férjemben az átélt időszak rémsége. Mivel a Kundaliniben nemcsak hisz, de elég jól is ismeri, elszörnyedt az „ébresztési technikákon” (mert igenis azt csinálják, akárhogy tagadják), és nagyon nem tartja lehetetlennek, hogy a katatón állapot ezáltal idéződött elő. A kórház után az összes ismerősömet felkerestem, akiknek valaha Anaméékat ajánlottam. Szerencsére a legjobb barátnőmön kívül senki nem kezdte el a gyakorlást. Az már csak hab a tortán, hogy rekeszizomsérvem nekem is lett, de műteni nem szükséges. Úgy érzem, megúsztam ennyivel, habár a kórház után még hónapokba telt, hogy önmagamra találjak. A gyerekügyön továbbra is dolgozunk, de már egészen biztosan nem ilyen technikákkal... számomra egyébként a legborzasztóbb, hogy ezt az egész összekutyult gyakorlatsort kismamáknak is ajánlgatják, méghozzá abban is hasbehúzás van. Erre már szavaim sincsenek.”
(Megjegyzés: katatón állapotról szóló beszámolóval Mártáén kívül még kettővel találkoztam, pszichiátrián való bennfekvésről további 9 levél szólt, a rekeszizomsérv viszont 26 (!) esettörténetben szerepelt).

0 Tovább

12. rész - az anamé program gyakorlataitól lettem beteg 

Szia, én is az Anamé Program gyakorlataitól lettem beteg
Amikor így szólnak bele a telefonba, az ember gyomra összeugrik, mert addigra már jól tudja, hogy a vonal másik végén nem önjelölt diagnoszta, túldimenzionáló ezoizé vagy gyűlölködő habzószáj köszön, hanem alighanem ismét szomorú emberi sorsokról fog hallani. Az Anamé Program hatására fellépő problémákról szóló több száz e-mailes, telefonos vagy személyes beszámolók közül igyekszem minden -általam felállított- kategóriából egyet-egyet közölni, természetesen az érintettek jóváhagyásával. Ebben a posztban 3 három olyan ember szólal meg, akik most építik újra önmagukat és az életüket az elszenvedett egészségügyi károsodások után. Éva, János és Juli – helyenként igencsak megrázó- története következik.

Szívritmuszavar a magasra tolódott rekeszizom miatt - Éva, 44 éves: "Január óta nagyon erős szívritmuszavarom volt, szinte egész nap, szünet nélkül éreztem, ahogy össze-vissza ver a szívem. Evés után és nyugalomban volt a legrosszabb, de elkísérte az egész napomat.... gondoltam, jobb az ilyet megnézetni. A kardiológus szervileg mindent rendben talált, végzett ultrahangot, 24 órás EKG-t, terheléses EKG-t. Nemcsak képzelődtem: pontosan látni lehetett az extraszisztoléket, extra bedobbanás, majd utána kihagyás, és valóban egész napra kiterjedően, de szervileg ezt semmi nem indokolta. A kardiológus jobb híján azt tanácsolta, hogy szedjek béta blokkolót a problémámra, ám én nem szerettem volna gyógyszert szedni úgy, hogy nincsen szervi elváltozás. Így elmentem egy kínai orvoshoz, aki megvizsgált, és megtalálta a gondok okozóját: a rekeszizmom teljesen magasan áll, így nyomja a nervus vagus ideget és a szívet is. Olyan gyakorlatokat javasolt, amelyek ezt a felfelé tolódott rekeszizmot lefelé húzzák. Felkerestem hát a jógatanáromat, aki nemcsak jógát tanít, de orvosi végzettsége is van. Megvizsgált, és azt mondta, hogy ilyen magasított rekeszizmot csak azoknál látott, akik „azt az agyament haslebegtetéses gyakorlatot” végzik. Elmondtam neki, hogy anaméztam, megmutattam a gyakorlatot. Nagyon mérges lett rám, hogy hogyan csinálhattam ilyen butaságot, most jó sokáig fog tartani, amíg célzott gyakorlatokkal visszaállítom az eltolódott rekeszizmot, ami addig bizony nyomni fogja az ideget és a szívet is. Szerencsére a két hónapon át szorgalmasan végzett "ellengyakorlatok", valamint a nervus vagus megnyugtatását célzó gyakorlatok eredményeképpen a szívritumuszavar megszűnt. Ám nagyon nagy felelőtlenségnek tartom, hogy ilyen légzéstechnikákat végeztetnek emberekkel, és felháborít, hogy még csak figyelmeztetni sem engedik a többieket, mert amikor jeleztem a veszélyeket, törölték a hozzászólásaimat. ”

Rekeszizomsérv műtéttel – János, 32 éves
Az Anamé Programmal 2016-ban találkoztam teljesen véletlenül, egy youtube-videó került elém. Elég rossz szituációban voltam, épp váltam, és a közös vállalkozásunknak is vége lett a házassággal. Mindig érdekelt a spiritualitás, Anamé videói pedig meggyőztek. Így vágtam bele a gyakorlásba – vesztemre. Anyagi helyzetem miatt a 21 napos kihívást csináltam, és pár nap kihagyástól eltekintve csaknem egy éven át. Nagyon a hatása alá kerültem a Programnak, csak anamés videókat néztem, még a kedvenc műsoraim sem érdekeltek. Meg is kérdeztem az oktatókat, ez normális-e, mire azt tanácsolták, hogy „földeljek”, és csak a test félévet végezzem. Nem nagyon értettem, hiszen arról volt szó, hogy a 21 napos az egész testre egyensúlyban hat, akkor mitől „tolódtam el felfelé”? Ez volt az első kétség, ami a gondolataimba fészkelte magát, de elhessegettem. A Program egyre nagyobb méreteket öltő pénzorientáltsága is furának tűnt, de az ingyeneset csináltam, így nem érintett, csak nem tetszett, de ezt is megmagyarázgattam magamnak. És gyakoroltam tovább, hátha nálam is jön majd a csoda. Hát valami egészen más jött. Arra lettem figyelmes, hogy (én, aki a családom szerint a vasszöget is megemészti) kezdtem rosszul lenni az étkezések után. Két hét szenvedés után orvoshoz mentem, aki gasztroenterológiára utalt be. Ott pH-impedancia vizsgálattal megállapították, hogy refluxom van. Derült égből villámcsapás volt. Gyógyszert írtak fel rá, ám a tünetek nemhogy javultak volna, még rosszabbodtak is. Már nyelni is alig tudtam, az étel visszaáramlott, pokoli volt. Ekkor függesztettem fel a gyakorlást, egyszerűen nem bírtam tovább a légzésvisszatartást csinálni. De minden nap bűntudattal feküdtem le, hogy nem végzem a gyakorlatokat. Felírtak egy másik gyógyszert, az is hatástalannak bizonyult, ekkor tükrözésre küldtek. Az eredmény: rekeszizomsérv, műtendő. Ekkor már egy hónapja nem gyakoroltam, és valahogy kezdett lehullani a szememről a lepel: nevetségesnek találtam a többiek „tisztulási tüneteit”, Anamé hangját hízelgőnek és mesterkéltnek, az egész Programot szekta jellegűnek éreztem, és örültem, hogy megszabadultam tőlük. Már épp ki akartam lépni a facebook-csoportból is, mikor valaki a légzés szerepéről posztolt a csoportban, és hogy a rekeszizomra káros lehet. Mire rákattintottam volna, már törölték. Megpróbáltam megkérdezni, hogy alakulhat-e ki rekeszizomsérv a gyakorlástól. Ezt is törölték, ami már több mint gyanús volt. Így kutatni kezdtem a jógalégzések ártalmai után, és sajnos be is igazolódott a gyanúm. Megkérdeztem egy orvos ismerősömet is, megmutattam neki a videót a haslebegtetésről. Azt mondta, hogy normális ember ilyet nem csinál, de ha én voltam olyan hülye, hogy egy éven át ezt nyomtam, hát ne csodálkozzak, ha kikészült a rekeszizmom. Persze nem tudom bebizonyítani, hogy ettől kaptam, de legbelül tudom, hogy igen. Nem akarok bosszút vagy ilyesmit, egyszerűen csak szeretném elfelejteni életemnek ezt az időszakát és Anaméékat úgy, ahogy vannak.”

A rákszűrés negatív, 8 hónapra rá előrehaladott méhnyakrák – Juli, 34 éves
Én 2017 januárjában gyógyulás céljából vágtam bele az Anamé Programba, mivel láttam a videókat, ahol a csontok deformitásának javulásáról beszélnek. Nekem elég súlyos gerincferdülésem van. Fél évig gyakoroltam szünet nélkül. Egyéni és csoportos órákra jártam, súlyos összegeket hagytam ott. Nekem megérte, mert a gerincferdülésem szemmel láthatóan javulni kezdett. Na nem annyira, mint a sikertörténetes videókban, de azért javult. Boldog voltam a változástól, és hittem abban, hogy nekem is egyenesre gyurmázható a gerincem. Pedig ez alatt a fél év alatt lelkileg viszont nagyon durva dolgokat éltem meg. A családban és a baráti körben én voltam mindig a tréfamester, elképzelhetetlen volt, hogy én depressziós legyek. De most megtapasztaltam. Az ágyból se bírtam kikelni hetekig. Nemrég láttam az egyik oktató, Andi „Tarts ki”-videóját, és megdöbbentem a hasonlóságokon. Ő se ismerte a depressziót a gyakorlásig, és ő se bírt mást csinálni, mint sorozatokat nézni, és nem foglalkozott a családjával. Én is ezt csináltam. És nálam még egy furcsa dolog jelentkezett. Nem igazán vagyok spirituális, a gondolatok erejében meg ilyesmikben nagyjából hiszek, de a szellemek, a jövőbelátás meg hasonlók már nagyon távol állnak tőlem. És elkezdtem hangokat hallani, meg úgy érezni, mintha lenne valaki a szobában. Nagyon féltem, nem mertem egyedül aludni, átköltöztem a gyerekemhez. (Aki egyébként annyira szorongott Anamé meditációitól, hogy nem lehetett arra elaludnom, mint ahogy megszoktam). Nem értettem, mi történik velem, és nem is mertem ezekről beszélni senkinek. Azt terveztem, hogy pszichológushoz fordulok, pedig én úgy gondoltam, oda csak a bolondok járnak. De éreztem, hogy tennem kell valamit, különben meg fogok kattanni. Végül mégsem pszichológushoz jutottam el, hanem a nőgyógyászhoz, mert rendszertelen lett a vérzésem, és rendkívül erős kismedencei fájdalom társult hozzá.

Sajnos kiderült, hogy méhnyakrákom van, méghozzá előrehaladott, ami azért volt érthetetlen, mert rendszeresen járok szűrésre, és nem is a hagyományosra, hanem a PAP-tesztesre, és az akkor 8 hónapja végzett szűrés negatív volt. Talán azt rontották el? Talán én vagyok kivételes eset, akinek ilyen agresszív módon növekedett a tumor? A családban nem fordult elő még daganatos megbetegedés. A kisfiam, akit egyedül nevelek, a műtét idején 3 éves volt. Elmondhatatlan, hogy mit éltem át, nem is szeretek róla beszélni. Megműtöttek, „kipakoltak”, ahogy mondani szokták. A műtét egyelőre sikeresnek tűnik, de a rettegés csak évek múlva fog enyhülni, ha fog egyáltalán. Romjaimból épülgetek, kőkemény akarattal és tudatos optimizmussal. Hogy az anamézás hatására alakult-e ki a daganat? Ilyet nem mondok, mert nem mondhatok, de amikor megtudtam a diagnózist, és láttam az orvosaim értetlenségét, bizony átsuhant a fejemen, főleg, mert az egyéni gyakorlatok során sok alhasi légzést végeztem. Olvasni, kutatni kezdtem a téma iránt – és azt találtam, hogy a légzésgyakorlatoknak lehet nem kívánatos hatása is, az oxigénlöket túlműködést eredményez, és ez rossz irányba is elviheti a dolgokat: sejtburjánzás, túlműködött hormon- és idegrendszer lehet a következménye. Óriási dühöt és elkeseredettséget éreztem, a családom pedig még nagyobbat, ők fel is keresték Anaméékat. Természetesen minden felelősséget hárítottak, és jobbulást kívánva gyakorlatilag „elhajtották” őket. Ha bizonyítani nem is tudtam a sejtésemet, annyi azért kétségtelen volt, hogy a gerincem apró javulásán kívül csak rossz dolgokat hozott nekem a Program. A gyakorlatok abbahagyása után a hangok hallása, a „valaki van a szobában” szorongása is eltűnt. Persze akkor már volt mitől szoronganom és volt mitől depressziósnak lennem – de visszatért a régi énem, még ha nem is nevetett már annyit, hisz nem volt miért. Szeretnék újra önmagam lenni a műtét után, és ha valamit mindig bánni fogok, hát az az a perc, amikor megismerkedtem ezzel a Programmal. Bárcsak visszafordíthatnám az időt." 

(A következő posztban újabb beszámolókat olvashattok).

 

12 Tovább

11. rész - Az első történetek: pánik, szívbetegség, pszichiátria

Fel sem merült bennem, hogy ettől bárki rosszul lehet
Mint írtam, először – a marketingben és a facebook-csoportban történtek miatt- csak annyi lett tiszta számomra, hogy az Anamé Program nagyon elment a pénz és a szektásodás irányába. Ekkor csalódottan ugyan, de harag nélkül más útra tértem át, és még azért sem kívántam felemelni a szavam, amire időközben rájöttem, jelesül, hogy a Kundalinimmel szórakoztak. Vérlázítóan etikátlan, az biztos, a pénzhajhászás visszataszító, a szektásodás riasztó, no de ez van. Fel sem merült bennem, hogy bármelyik gyakorló is nagyobb károkat szenvedett némi ingerültségről vagy tüsszögésről szóló „tisztulási tüneteknél”, hiszen a Kundalini természetéről se sokat tudtam, a facebook-os gyakorlócsoportban pedig mindenki csak az áldást zengte (naná, mertek volna csak mást zengeni. Mertek. Csak törölve is lettek hsz-eik is, ők maguk is).

A legféltettebb titkaikat mondják el, hogy másokat megmentsenek
Így először jócskán meghökkentem a hozzám érkező -majd özönlő- panaszokon, nem értettem, hogyan okozhatnak „egyszerű” légzőgyakorlatok ilyen rémtörténeteket. Kutatni kezdtem hát, és sorra nyíltak meg előttem a tudás kapui, amelyek megmutatták, hogy bizony lehetséges, mi több, egyenes következménye a Program által használt technikáknak. Lassan összeállt a kép, és ez talán sosem lett volna lehetséges, ha mindezt egyedül végzem. De nem voltam egyedül. Az Ex-Anamésok csoportjában jó pár ember állt mellém, akik időt-energiát nem sajnálva segítettek és segítenek, hogy lehulljon a lepel egy olyan veszélyes módszerről, amely százak életét tette és teszi ma is tönkre. Ezúton is köszönöm nekik. És köszönöm azoknak a bajba jutott embereknek is, akik a Programban megjelenő agresszív kommunikációtól való általános tartás ellenére, az újbóli felidézés fájdalmát, legbelsőbb ügyeik felszínre hozását vállalva hozzájárultak történetük közléséhez azért, hogy másoknak mindezt ne kelljen átélniük. Beszéljenek most már ők.

A szívem úgy vert, hogy mentőt akartam hívni - Erika, 43 éves
„A gyakorlást pánikbetegként kezdtem, egy viszonylagos egyensúlyban, kapcsolt szívritmuszavarral. Az első pár hét szuper volt. Hozzáteszem, mivel pánikos, félős, szorongós vagyok, kifejezetten egyénit kértem, hogy biztos legyen a hatás. Aztán a 3. héttől elindult a lejtmenet. És hiába kérdeztem, segítséget nem kaptam, csak azt, hogy menjek újabb egyénire. Én meg mentem. És egyre rosszabbul lettem. Amikor már ott tartottam, hogy hívjam-e a mentőt vagy sem, akkor döntöttem úgy, hogy elég volt. Egyedül voltam otthon, a szívem iszonyatosan összevissza vert kb. 220-szal, jött az extrém pánik, amit már évek óta nem éltem át. Mikor a gyakorló csoportban segítséget kertem (mert az oktatóktól nem kaptam), vagy a tüneteimet írtam le, privát üzenetben kaptam figyelmeztetést az admintól, és minden kétségbeesett beírásomat törölték segítség helyett.”

Talán transzplantációra várva – Zsuzsa, 40 éves
„Nálam a gyakorlás egy szívbetegséget generált, DCM a neve. Egyelőre még nem tudják, hogy mit tegyenek vele, mert ez egy gyógyíthatatlan betegség, általában szívtranszplantáció a vége. Azért is fura az egész, mert évek óta magas pulzusom volt, ami miatt szoros kardiológiai kontrollra kellett járnom, így teljes bizonyossággal tudom, hogy egy éve ilyenkor még semmi baja nem volt a szívemnek. A gyakorlatok hatására őrült szívdobogások jöttek rám, "szaladt" a szívem...
Erre (is) kaptam az egyéni gyakorlatokat szeptemberben, de onnantól elkezdődött a mélyrepülés. Decemberre már nem kaptam levegőt, ha nem lett volna egy esedékes onkológiai műtétem december 13-ra kiírva, akkor ma már nem élek. Ott az anesztes vizsgálaton derült ki, hogy nagy a baj, így el sem altathatnak, mert nem ébrednék fel többé... 43%-on mozgott a szívem, tele voltam vízzel. Az orvosok sem értik az egészet, mert ez egy születési rendellenességű betegség, ami nekem nem volt... akkor mitől alakult ki? A műtétet elhalasztották és elkezdték erősíteni a szívemet, így tudtak január 17-én megműteni 55 %-os szívvel..., volt izgalom, hogy felkelek-e. Felkeltem. Hogy mi lesz a szívemmel, még nem tudom.”

Az anyukám után sírtam,
és a pszichiátrián kötöttem ki - Viktória, 33 éves

„2014-ben kezdtem el a gyakorlatokat. Nem volt semmilyen különösebb problémám, egyszerűen csak valamilyen jógafajtát kerestem. Egy barátnőmtől hallottam, hogy ő Anaméhoz jár kundalini jógára, nézzem meg esetleg. Elmentem hozzájuk, ekkor még egy budaörsi lakásban tartották az órákat. Anamé csakradiagnózist végzett, majd Gáborhoz kísért, a továbbiakban hozzá jártam az órákra. Kaptam 3 gyakorlatot, köztük a teniszlabdásat is. Két évig jártam hozzájuk úgy, hogy a gyakorlások hatására semmilyen bajom nem történt. Ezt a családom azonban másképp látná: nagyon megváltoztam. A gondolataimat kitöltötte a program, Anamét istenítettem, a motivációimat minden más iránt elveszítettem, még a családomat is háttérbe szorítottam. Senki nem értette, mi történik velem – utólag visszatekintve olyan, mintha egyfajta hipnózis alatt álltam volna. Aztán egyszer már nemcsak mentálisan, fizikálisan is megmutatkoztak a negatív hatások: egyik este üzenetet küldtem nekik (akkoriban még személyes kapcsolattartás volt), hogy ijesztő és fájdalmas módon ég, lüktet a gerincem és a nyakam. Csörgött is a telefon rögtön, Vali hívott személyesen, hogy azonnal hagyjam abba a gyakorlást, úgy látszik, előrébb tartok a kelleténél, 4-5 év gyakorlás után szoktak előjönni ezek a tünetek. Szüneteltessem, amíg el nem múlik a fájdalom. Később még egy ilyen „kényszerű szünet” volt, akkor, amikor az egyik gyakorlás közben elájultam, szerencsére ágyra zuhantam rá – ekkor is azt tanácsolták, néhány napig ne gyakoroljak.


A nagy baj viszont akkor történt, amikor egy mesterkurzusra elmentem. Energiagyakorlatokat végeztünk, és olyan rosszul lettem, hogy Gábor odarohant hozzám, mondta, feküdjek le és lélegezzem, próbáltak valamit kezdeni velem, sikertelenül. Az egy dolog volt, hogy a derekam majd szétszakadt, de olyan halálfélelem, szorongás és elmondhatatlan mélységű rosszullét tört rám, hogy én, akit elég kemény csajnak tartanak, 33 évesen az anyukám után sírtam. Akkoriban még 15-20 ember vett részt egy ilyen mesterkurzuson, és mindenki eléggé megrendült a történteken, Valiék mondták is, hogy most biztos mindenki menni szeretne, de kérik, hogy maradjanak. Én azonban tudtam, hogy soha többé a közelébe sem akarok jönni ennek az egésznek, így jött értem a férjem, és elvitt. Másnap kezdődött az utazásunk, és ez volt a szerencse, mert ha akkor a gyerekeimmel kell lennem, nem tudom, hogy oldottam volna meg, olyan állapotban voltam. Ott két napot végigaludtam, utána meg épp hogy nem aludtam, nem ettem, remegtem, rángatóztam az ágyon. Akkor a férjem elment Gáborékhoz, számon kérni őket, kikelve magából, hogy ezt tették a feleségével. A válasz csak annyi volt, hogy gyakoroljak tovább, megjön majd a csoda. De nem tudtam már gyakorolni, hiszen fel sem tudtam kelni az ágyból. Fogalmam nem volt arról, mi is az a pánikroham, így nem értettem azt sem, miért kalapál a szívem, miért rettegek attól, hogy meghalok én vagy a gyerekeim, a férjem. Később rendkívül sötét gondolatok gyötörtek, és sorozatos pánikrohamok vettek elő, egyik alkalommal kórházba kellett szállítani. Az ottani pszichiáter vett végül gondjaiba, aki elég nyitott szemléletű ember, így mertem neki a gyakorlásokról is beszélni. A kezelések során azt derítettük fel, hogy olyan -rejtett- gyerekkori traumák erősödtek fel a gyakorlások hatására, amelyeket a pszichém már nem bírt. Úgy hiszem, hogy azok az emberek, akik a gyakorlásoktól rosszul vannak -és nagyon sokan vannak rosszul, sőt, az idő előrehaladtával még többen lesznek rosszul -, hasonlóan traumatizált emberek, akikben ezek a blokkok feljönnek, és vagy kibírod vagy belehalsz. Nálam kész csoda volt, hogy nem őrültem meg, és ez bizony valós veszély – több emberrel is felvettem a kapcsolatot, akik hasonlóan jártak, volt, aki két hónapig feküdt fennakadt szemekkel a pszichiátrián. Elképesztő felelőtlenség, amit művelnek. Én ma már jól vagyok, de ez rengeteg munkámba került. És elkeseredetten nézem a többi gyakorlót, akik ugyanúgy lelkendeznek, mint anno én. Hiába is mondanám nekik, hogy ne gyakoroljanak, nekem is hiába mondták. Nem hinnének nekem, mert ők jól vannak. És nem tudják, hogy ez bármikor megváltozhat, mert a Program ezeket az eseteket eltitkolja, és csak a pozitív változásokat kommunikálja. Tudok olyan esetről, ahol ezekről a kezdeti pozitív változásokról sikervideót készítettek, pedig ott is átfordult később nagyon negatívba minden, de persze arról már nem esett szó, míg a sikervideó maradt. Ez így nagyon nem tisztességes – és veszélyes „játék”.”


(A történeteknek -sajnos- folytatása következik).

 

4 Tovább

10. rész - Minimum 300 ember lett beteg az Anamé Programtól 

A pénzéhség kezdte felzabálni a glóriát
Ott tartottam -és elnézést a hosszas posztközti szünetekért, az esettanulmányok összegyűjtése nem kis munka és idő volt-, hogy a facebook-csoportból törölték mindazokat, akik az elmúlt 3 hónapban nem vettek részt legalább két fizetős órán (amiről számlát persze egyetlen alkalommal sem adtak sem nekem, sem másoknak, akik milliókat hagytak ott). A habot a tortára több rétegben tették fel: 

  •  törölték a hozzászólást, amelyben a Nyugalom csoportba invitáltam a kizárásra váró embereket
  • a bent maradottak azt az infót kapták, hogy maguktól léptek ki a tagok
  • valamint egy levelet is kaptak, miszerint ezentúl ők a „belső kör”, akik magas energiaszinttel rendelkeznek (ellentétben azokkal, akik csak a beetetést ingyenes gyakorlatokat végezték).

Mindez azonban még csak a gusztustalan pénzéhséget jelezte. Már a Tisztogatás Éjszakája előtt is megjelent a videó, miszerint ha igazán pontosan akarod végezni az ingyenes gyakorlatokat, akkor jó, ha részt veszel egy kurzuson 25 ezerért. Szóval kezdett szépen eltűnni a „mindenkinek elérhető” álságos negédje, így hát a még idejében odatalált kizárt tagok a Nyugalom csoportban leginkább efeletti megdöbbenésüket taglalták a kínzó kérdésekkel egyetemben: lehet, hogy Anamé nem is igazi tanító? Lehet, hogy mindeddig megtévesztették őket?

És ebben a glóriátlanodó közegben jelentek meg az első bátortalan hangok, azok, amelyek a Közös Nagy Áldásszórás közepette elhallgattattak. Hogy nem csupán drágán mért szemfényvesztésről van szó, ó, nem. Hogy itt többen is vannak, akik betegek lettek a gyakorlástól. És így kerültem én is bele az egész kellős közepébe. Mert én alapítottam meg az Ex-Anamésok csoportját, eleinte csak azzal a céllal, hogy odataláljanak a kizárt tagok, ha egyszer már a Nyugalom csoportot nem tudjuk átnevezni. Hát odataláltak. És azok is, akik eddig nem szóltak a gyakorlás okozta bajaikról, mert az elvakult közeg vagy a tudatos elhallgattatás miatt nem szólhattak. Most szóltak. Mi meg néma döbbenettel hallgattuk őket, főleg én, akit -mint csoportgazdát- sorra kerestek fel ezek az emberek. 

Minimum háromszáz ember jutott bajba
Bevallom, az első beszámolóknak még nem is adtam teljesen hitelt. Mert mit tudom én. Hátha nem is a gyakorlástól lett beteg, csak véletlen az egybeesés. Hátha csak nem gyakorolt elég ideig, és a „tisztulási tünet” nem tudott átfordulni a jóba (hahaha, hányan hiszik még ezt! És nem tűnik fel nekik, hogy maguk az oktatók akár 10 évnyi gyakorlás után is olyan mélydepressziós szakaszokon vagy fájdalmakon mennek keresztül, amelyeknek a gyakorlás előtt nyoma sem volt az életükben!). Úgy húsz-harminc -hasonló tünetekkel- jelentkező panaszosnál már nem voltak kétségeim afelől, hogy itt valami nagyon nincs rendben. És már azzal sem igazán tudtam mentegetni magamban Balázs Valériát (ó, mert szerettem volna! Hisz volt idő, mikor vakon követtem volna én is bárhová), hogy a jó szándék ment félre, okozott károkat, hogy a körülötte lévő emberek félreértelmezett marketingje borítja rá a sötétet a fényre. Hiszen sorra jöttek azok a beszámolók is, melyek szerint a Központot és Anamét is értesítették a bajokról, melyeket messzire hárítottak maguktól, mi több, törölték az ezekről szóló hozzászólásaikat. A húsz-harminc érintettből nagyon hamar körülbelül 300 lett – olyan egykori levelek jutottak el hozzám, amelyeket a Központhoz küldtek a kétségbeesett gyakorlók, sokszor csatolt orvosi leletekkel. Válasz nélkül. Továbbra is a „veszélytelen” és „bárki számára végezhető” Programról szóló kommunikációval interneten, tévében, egyre szélesebb körben terjesztve. Akkor, a 300 hozzám jutott levél után döntöttem el, hogy megírom ezt a cikksorozatot, hiszen nem tehetek mást, ennyi információ birtokában nem hallgathatok. És azóta is folyamatosan kapom a megkereséseket, telefonokat, e-maileket, de akár az itteni hozzászólások egyik-másika is gyarapítja a panaszosok számát. Te jó ég, hányan lehetnek? Akik még nem írták le, mondták el? És hányan lesznek még, ha tovább gyakorolnak?

Szívmegnagyobbodástól a pszichózisig
Mert a bajok nem mindig rögtön jönnek. Hónapok, évek telhetnek el úgy, hogy minden szép és jó, gyógyulások kezdődnek, élethelyzetek jobbulnak. De aztán... hogy mi minden történhet? Megpróbáltam tipizálni a felmerült egészségügyi károsodásokat, amelyek igen széles skálán mozognak, így ezek tényleg csak hozzávetőleges kategóriák (de mindegyikükben közös, hogy a gyakorlás előtt egyáltalán nem léteztek!):

  • szívritmuszavar
  • szívmegnagyobbodás
  • rekeszizomsérv
  • polip
  • daganat
  • ízületi gyulladás
  • bélrendszeri károsodás
  • pánikrohamok kialakulása
  • katatónia
  • idegösszeomlás

Nem szólva a meglévő betegségek felerősödéséről, a különböző mozgásszervi és csontfájdalmakról, vagy azokról az -akár műtétig vezető- problémákról, amelyek csak egy-egy gyakorlót érintettek, ám „véletlenül” épp a gyakorlás ideje alatt alakultak ki. Holnap néhány konkrét történetettel folytatom.

 

4 Tovább
«
123

kundalinijoga

blogavatar

A blog a kundalini-jóga természetével szeretett volna foglalkozni. Ám úgy alakult, hogy az Anamé Program visszásságait járja körül. Ha bármi mondandód van ez ügyben, írj a kundalinikorul@gmail.com címre!

Utolsó kommentek