25. rész - Anamé kamuzik/1. - Miért lépett ki a zeneszerző oktató?

Lappangó jelek: ellentmondások és pénzvágy
Volt idő, amikor ezt a két szót (Anamé és kamu) kvázi szentségtörésnek éreztem volna egyazon mondaton belül előfordulni. És -mentségemre legyen mondva- jó ideig elképzelhetetlennek is tűnt, hogy ez az egyszerűen élő, a tárgyi (pénz-) világtól messzire emelkedett, ingyenes gyakorlatokat tanító, szeretettől és segítési vágytól fűtött lény az őszintétlenség bűnébe esne. Voltak persze jelek, amelyek megmocorogtatták az emberben a gyanút: bármennyire is vigyázott, Anamé olykor ellentmondásokba keveredett (pedig gyaníthatóan épp ennek elkerülésére alkotta meg a mondatpaneleket, amelyeket aztán rendre szó szerint elismételt egy-egy dologról - a következő posztban sorra veszem majd ezeket az ellentmondásokat), olykor pedig a pénzorientáltság kezdte felütni a fejét (illetve fel volt az már ütve, de ez a felütött fej már kezdte áttörni a rászórt csillámréteget).


anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató
Az első felhördülés, ami belerondít az ömlengésbe

Az első ilyen pénzbűz-terjengés talán az ominózus garázsvásárkor ütötte meg az orrokat 2015-ben. A vásárban a puritánosodás jegyében saját dolgait árusította ki, elmondása szerint 7-800 ezer forintot szakítva a megtisztuláson. Ezt kissé nehezen nyelték be a gyakorlók, főleg azok, akik számára addig éppen az "ez a program önzetlenül segít a világon" címke miatt volt hiteles az -akkor még- Anamé Kundalini Program. De benyelték, mert az lett kommunikálva, hogy ez az összeg jótékonykodásra megy majd, az ösztöndíjra (ami azóta sem valósult meg, mert állítólag Magyarországon iszonyú nehéz ösztöndíjat alapítani), ingyen tartott órákra (valóban vendégül láttak a mesterkurzusokon 4 embert, illetve órákon is megjelenhettek ingyenes gyakorlók - akiknek az óraárát aztán a "jótékonysági" pénzből szépen oda lehet adni, igen, jól sejted, ezt hívják kevésbé szégyenlős helyeken pénzmosásnak). A gyakorlók ezt a fura garázsvásárt ugyan még benyelték, ám már nem hang nélkül. És Anamét először érte igazán kritika, hiszen addig csak a régi gyakorlókkal volt összetűzés, de ugye ők felálltak inkább (mintsem, hogy elvégezzék a félmilliós oktatói tanfolyamot), elhagyták a Programot, és vitték magukkal kétségeiket is, hogy vajha nem ijesztők-e a gyakorlások során történő, leállíthatalan rángatózások. Vitték magukkal a szabályrendszert is, miszerint otthon ne gyakoroljanak és 10-nél többen ne vegyenek részt az órán. Nem volt már, aki számon kérje ezeket - az aktuális rosszulléteket, kétségeket pedig elég volt törölni, hogy csak az ömlengések maradjanak. A Program tehát nagyméretűvé dagadt, éljenződött, ám ez a garázsvásár kicsit bekavart, olyannyira, hogy Balázs Valéria kénytelen volt videóban kiállni a kritikák elé. Megtette, újfent mesteri módon - érdemes megnézni, hogyan is építi fel a manipulációt a videó szövegében (kiemelések tőlem): 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

Sziasztok. Túl vagyunk a garázsvásáron, kiürült teljesen a lakás, és kaptam néhány kommentet azzal kapcsolatban, hogy a garázsvásár csak a pénzről szól. (Figyelj, jön az áldozatszerep:) És nagyon szeretnék veletek valami újat kezdeni – mit szólnátok ahhoz a lehetőséghez, hogy kérdezzetek. Én annyira boldog lennék, ha kérdeznétek tőlem, szerintem az tök jól menne, és akkor még mindig lenne lehetőségem válaszolni, és ha a válasz nem tetszik, akkor még mindig van lehetőségetek ítélkezni. Az ítélkezés megvár, úgyhogy mit szólnátok a nyitottsághoz? Elmesélem nektek, hogy hogy zajlott. Szerintem az nem a pénzről szól, (most megemlít két nevetséges összeget) hogy eladok egy ágyat 5000 forintért vagy egy asztalt 6000-ért, hanem hogy ezek a tárgyak megtalálják azt a gazdát, akinek igazán kellenek, aki igazán örül nekik. És biztos tudjátok azt is, ha figyelitek a facebook-unkat, (most eltolja magától majd a bevételt, az nem is az övé) hogy voltak olyan órák, amelyek az Alapítvány számlájára mentek, ami bevétel, és az előző garázsvásár is, úgyhogy ezzel együtt összesen -nem tudom fejből pontosan az összeget- de úgy kb. 7-800 ezer forintot fogunk befizetni az Alapítványnak. És tudjátok mit? Ez sem a pénzről szól. Tudjátok, miről szól? (most felhozza majd a szegénység legnagyobb szimbólumát, és eljut a színtiszta hazugságig, de nyilván senki nem néz majd utána, milyen éhezőket is etet ő voltaképpen) Arról, hogy aki éhezik, az ételhez jusson. És hogy aki nehéz anyagi helyzetben van és beteg, annak legyen lehetősége a gyógyulásra. (visszatérés az áldozatszerephez és az ártatlanság álarcához:) Úgyhogy azt javaslom, kérdezzetek, nagyon szívesen felelek. Isten áldjon benneteket, sziasztok!”

Ennyi elég is ahhoz, hogy port hintsen a háborgó gyakorlók szemébe: a bevétel nem is az övé, éhezőket és nagybetegeket támogat vele, szégyenkezhet, aki ezt számon kérte. Úgy-ahogy el is csitultak a kedélyek, noha az egyre nyilvánvalóbb pénzhajhászás nem állt meg, így a háborgások is egyenes arányban nőttek a dráguló roadshow-k, a keveseknek megfizethető mesterkurzusok nyomán. Ám ezeket még mindig el lehetett nyomni az "Anaménak semmije sincs" és az "ott vannak az ingyenes gyakorlatok a kevésbé tehetőseknek" című -ma már tudjuk, álságos- szlogenekkel. Pénzkérdés ide vagy oda, Balázs Valéria még mindig megmaradt hiteles tanítónak a nagyközönség előtt. És akkor történt valami, ami mindezt alapjaiban rengette meg sokak szemében. 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktatóTávozik az egyik legfontosabb oktató 
Nem, nem a vizek és kristályok megjelenéséről van szó - bár minden bizonnyal nem független tőle. Hanem annak a zeneszerző oktatónak a kilépéséről, akinek neve szinte fémjelezte a Programot az utóbbi időben Balázs Valériáé mellett. Hiszen úgy tűnt, mintha az ő zenéivel teljesedett volna ki igazán az AP, az összes órán szóltak az akkordok, megjelentek a hangfelvételek, otthon a zenékre gyakoroltak az anamézók, egyszóval nemcsak az volt megdöbbentő, hogy egy oktató kilép (miért is lépne ki valaki ebből a nagyszerű csodából), hanem hogy éppen ő. Ráadásul elég nyilvánvaló volt, hogy ez a kilépés nem ment minden zökkenő nélkül

Először egy pár soros hír jelent meg a hírlevélben: 

Ezúton szeretnénk tájékoztatni benneteket, hogy (oktató neve) elhagyta az Anamé Program csapatát, és ezzel azt a tanítványi láncolatot, amin keresztül az eddig Anamé által közvetített energia megnyilvánult az ő óráin is. Így ennek megfelelően nem tart többé sem csoportos, sem terápiás órákat. Nagy szeretettel gondolunk rá, és a legjobbakat kívánjuk neki azon az úton, amit választott.

A döbbenet általános volt, záporoztak a kérdések - ám a válaszokon csak még nagyobb lett az ámuldozás. Mert az történt, ami általában a hamis tanítóknál ilyenkor történni szokott: az energia levétetett a hűtlen tanítványról. Nemcsak azokról a zenéiről, amelyeket a jövőben alkotni fog, de azokról is, amelyek már nem tartoznak a Program égisze alá: anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató
És sokakban ekkor merült fel, hogy valami talán mégsincs rendben ezzel. Sorra jelentek meg az ellenhangok: 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

Mi következik ilyenkor? Így van, első körben a törlések: 

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

De mert a kedélyek nem nyugodtak, a legmagasabb fokozatra kell kapcsolni, jön, aminek ilyenkor jönni szokott: eltaláltad, maga Anamé szól a néphez. A videóban egyszerre két legyet üt, hiszen amennyire szúrta a gyakorlók egyik szemét az oktató kilépése, csaknem annyira szúrták a megjelenő vizek és kristályok. Jön tehát Anamé, és a videóban szentesíti (sic!) a dolgokat: 
 

Azt kérték tőlem az Égiek, hogy ez ne csak a gyakorláson keresztül legyen elérhető, mivel nagyon sokan vannak azok, akik vagy a fizikai állapotuk miatt nem képesek gyakorolni vagy egyszerűen kevéssé motiváltak, és fontos lenne, hogy hozzájuk is eljusson ez az erőtér. Ezért választottam olyan vivőközegeket, amiken keresztül ez az erőtér nálatok otthon is meg tud nyilvánulni. Az egyik ilyen közeg például a csakravíz. Ide tartoznak még az Anamé Music zenéi, mind a két könyvem, a hangoskönyv, és a kristályok is.

Ezek a vizek természetesen nem juthatnak el jótékonyságból ágyban fekvő nagybetegekhez (450 Ft-ot kóstál egy fél liter), sőt, az erőtérbe se tuszkolhatók be csak úgy: 

Kaptam ilyen kérdéseket is, hogy ha valaki beviszi a vizét a kulacsában, akkor abból csakravíz lesz-e a meditáció végére. A válasz az, hogy nem. Mivel nekem abban van szándékom abban a térben, ahol a meditáció történik, hogy benneteket emeljen az energia. Úgyhogy rátok koncentrálok, és a szándékom is ez, hogy emelkedjetek. De ha van egy bármilyen kristály a nyakatokban, amit otthonról hoztatok, vagy bármilyen víz a kulacsotokban, abban nincs szándékom, hogy ez átalakuljon. 

Értem. Tehát az erőtér hat azokra is, akik mozgásképtelenségük okán csak úgy befekszenek oda, hat a csecsemőre, akit az anyja nem tudott hová tenni (elkérték az árat érte, mivel részesül a kisded a szent energiából), de szépen kikerüli a vizespalackokat meg a nyakba akasztott kristályokat. Az eddig anamés zenékből pedig egyszerűen kikerül, ha már nincs rajta a jogdíj védjegy: 

Ha valaki oktató nálunk, akkor a szándékom az, hogy ez az erőtér megnyilvánuljon rajta keresztül. És hogyha valaki úgy dönt szabad akaratából, hogy nem dolgozik többé velünk, akkor szándékom az, hogy ez az erőtér ne nyilvánuljon meg többé rajta keresztül, hiszen ez az erőtér ide tartozik az Anamé Programhoz. Úgyhogy ha valaki kilép tőlünk, akkor ez az erőtér már nem nyilvánul meg rajta keresztül, vagy a munkáin vagy a zenéin keresztül. (..) Minden égi dolognak -ha gyakorlatiasak vagyunk-, akkor van egy megnyilvánulási formája a Földön. És nálunk ez nagyon egyszerű, ez pedig az Anamé név. Hogyha valamin ezt olvassátok, ha azt olvassátok például, hogy Anamé Music a CD borítón, akkor tudjátok, hogy ez az erőtér ott van benne, és megnyilvánul azon a vivőközegen keresztül. Lehet, hogy ha megjelenne ugyanez a CD, de más lenne ráírva és nem lenne rajta a logónk vagy az Anamé elnevezés, akkor lehet, hogy a zene ugyanaz, de az az erőtér már nem lesz ott, ami az Anamé Music zenéin keresztül megnyilvánult.

Megszólal a kilépett oktató 
Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor sok-sok gyakorló számára repedezni kezdett a pénzvágytól, sértődöttségtől és más emberi gyarlóságoktól mentes, hiteles tanító álarca, és kitüremkedett mögüle a valódi. Amit ráadásul a hülyének-nézés negédességével próbált visszatuszkolni. Persze nem alaptalanul: sokakat el lehetett vakítani még a kibújt szög ellenére is, talán mert utolsó szalmaszálba kapaszkodtak a gyógyulásért, talán mert nem követték az eseményeket, talán mert -ezirányú vélekedések is szép számmal akadnak-valamiféle módosult tudatállapot homályosította el józan gondolkodásukat. A kérdések azonban a legtöbb gyakorlóban megválaszolatlanok maradtak, s azokat vagy elnyomták magukban vagy a kilépett oktatótól próbáltak feleletet lelni rá, így ő reagált végül facebook-oldalán. Nyilatkozata visszafogott ugyan, ám aki olvasni tud a sorok között, az jól láthatja a Program visszásságait. No, akkor olvassunk hát (kiemelések ismét tőlem): 
 anamé program átverés anamé program veszélyei  anamé program hatásai  anamé program kilépett oktató

Még mindig a leggyakoribb kérdés, amit kapok az oldalamon, az hogy;
“Miért léptél ki az Anamé Programból? Veszélyes-e a kundalíni….Van-e energia a zenében? stb.”
Szeretném megválaszolni ezeket a kérdéseket, hogy egyszer, s mindenkorra tisztázzuk őket, továbbá, tartozom ezzel a válasszal azoknak, akik követik az oldalam és a zeném.
Miért léptem ki?
Egy ideje már úgy éreztem nem tudok azonosulni azzal az iránnyal, amit a program képviselt. (Nyilvánvalóan a vizek és kristályok megjelenéséről van szó). A feszültség egyre nagyobb lett, s az utolsó megbeszélések alkalmával világossá lett téve számomra, hogy mennem kell.(Tehát harcolt a bazári irány ellen, sikertelenül.) Olyan helyzet alakult ki, melyben mind emberileg, anyagilag és jogilag is nagy veszteség érhetett volna, ha nincs mellettem a családom és a megfelelő szakmai, jogi háttér. (Vajon miért kell jogi segítséget hívni? A Program jogi utakkal fenyegető leveleire és nyilatkozataira gondolva nem is annyira kérdés. A családjának és ügyvédnek kellett őt kimenekíteni onnan?)
Ez már világosan rámutatott arra, hogy a megérzéseim jók voltak,(bizony, ha az emberben felmerül a kétség a Program hitelessége iránt, s aztán a fenyegetőzésekkel kimutatódik a fogfehérje, eléggé beigazolódva látja a sejtéseit) s irányt kell változtatni. Bízni kell magunkban!
Nekünk ott a közös történetünk véget ért és hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, sokat tanultam és jó emberekkel találkoztam. Sokan hiányoznak, szerettem nagyon a közös munkát. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok, hogy most kívülről láthatom ezt az egészet (értsd: lehullt a hályog), és lehetőségem van valami másra, újra
Van-e a zenében energia?
Többen említették nekem azt a videót, amiben elhangzik, hogy nincs már benne “energia”, nincs benne a program vezetőjének szándéka. Ez a videó elkerülte a figyelmem, de tán jobb is így. (Bizony jobb)
Ahogy Eckhart Tolle mondta:
“Minden igazi művész, - akár tudatában van, akár nem - az elmenélküliségből, a belső csöndből alkot.” Ehhez tartom magam és ebben a formában szeretnék én is “igazi művésszé” válni. Ebben a belső csöndben nincs benne más ember szándéka, sem energiája. Hiszem, hogy olyan hely ez, ahol nem is szükséges.
Tudom, hogy a zenével meg lehet szólaltatni valami olyat, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Ami túl van a gondolkodáson, s csak a szívvel érezhető. Ez az erő és ez a csend mindannyiunkban ott van.
Miért nem csinálok frekvencia lemezt?
A frekvenciákról írtam egy tanulmányt. A későbbiekben láttam, hogy a tanulmányban szereplő ötleteim, - pl. frekvenciák betegségekre vagy testrészekhez,- megvalósultak, ezért elengedtem ezt. (Magyarán szólva lenyúlták.)
Az első számomra a zeneszerzés.
Fontos megemlíteni, hogy nekem a zene a szenvedélyem, de jelenleg nem ebből élek, ezért kevesebb időm marad alkotni mást. Most két zenei albumon dolgozom egyszerre, melyből az egyik év végén fog megjelenni.
Veszélyes-e a kundalíni? 
Igen, ha az ember túlzásba viszi vagy nem ért hozzá. (Vajon mire és kire gondolhat.) Az Anamé Program után kundalíni jógáztam tovább, ahol majdnem ugyanilyen gyakorlatokat végeztem. Hasonló mozgások, légzések, mantrák. (Vagyis igen, az AP a kundalinivel dolgozik. Igen, a gyakorlatai úgy lettek összekutyulva kundalinis gyakorlatokból.) Jelenleg is jógázom, de kevesebbet foglalkozom a kundalínivel és többet más típusú módszerekkel. 
Sokan kérték a tanácsom, ami pedig ez lenne; legyél óvatos (tudatos), semmit nem érdemes túlzásba vinni. (Értsd: a kundalini veszélyes is lehet, ergo a Program is. Főleg mert nem is tudsz róla, hogy kundalinizel, és főleg, mert kihagyások nélkül, folyamatosan gyakoroltat). 
Ezt a levelet már régen meg kellett volna írnom, de nagy volt még a tisztázatlanság. Ezzel szeretném lezárni ezen korszakot és azon kérdéseket is melyeket kapok. Rengeteg tervem van a jövőre nézve, melyekről majd a későbbiekben szeretnék írni. A legjobbakat kívánva Mindenkinek, (aláírás). 

Hogy hogyan is fordulhat elő egy newage-messiás és módszere körül jogi hercehurca, lenyúlás, fenyegetőzés, hazudozás, csúsztatás, a módszer következményeinek, de még jellegének eltitkolása is, számomra már nem kérdés. Ahogyan már az Anamé és a kamuzik szavak is nemcsak hogy megférnek egymás mellett, de össze is kapcsolódnak. Mert igen, Anamé kamuzik. Nem keveset és nem kicsiket - ahogyan a következő posztból te is látni fogod. 
 

3 Tovább

24. rész - Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ az Anamé Programtól 

A blogra tehát egy videóban és egy írásos üzenetben reagált az Anamé Program megalkotója és jézusi köntösbe bújt tanítója, Balázs Valéria. Eme reakció csupán arra korlátozódott, hogy

  • rágalmazásnak és lejárató kampánynak nevezte a blogban ezidáig elhangzottakat
  • a megbetegedéseket kvázi fikciónak,
  • de legalábbis karriercélból összehordott félelemkeltésnek titulálta.

Érdemben (?) csupán a Program által okozott egyik tünetet cáfolta, enyhén szólva kérdéses módon:

  • a videóban maga mellé citált egy fogorvost, akinek véleményét (miszerint az Anamé Program nem okozhat problémákat) orvosi szakvéleményként állította be, dacára annak, hogy eme fogdoktornő egy egy évvel ezelőtti „siker”videójában nyíltan beszél az általa megélt „tisztulási tünetekről”
  • az írásos üzenetben pár mondatában kiragadott egyetlen tünetet, melynek képtelenségét egy tényként beállított feltevéssel próbálta igazolni, miszerint az oxigéndús környezet épphogy nem okozhat sejtburjánzást (jótékonyan elfeledve, hogy a feltevés szerint az ellenkezője viszont igen, márpedig a gyakorlatok oxigéndús és oxigénhiányos környezetet egyaránt generálnak).

És úgy ennyi. Minden más, a Programmal kapcsolatos feltárt visszásságot szó nélkül hagyott, és elintézte annyival, hogy rágalom, amelyért jogi úton való számonkérés is kilátásba helyeződik. Úgyhogy összegyűjtöttem és tematikusan csokorba szedtem mindazt, ami „rágalomként” elhangzott ebben a blogban, hiszen azt gondolom, legalább a saját gyakorlói joggal várnak választ ezekre a kérdésekre. 

A Kundalini kérdésköre:

  • Miért tagadják, hogy a gyakorlatok a Kundalinivel vannak összefüggésben, holott:
                - a Program neve sokáig tartalmazta a kifejezést
                - ő maga is Láthatóvá teszem a Kundalini erőt” című videóban
                  mutatja be a megjelenő spontán mozgásokat
                - a gyakorlatok szakképzett jógaoktatók szerint is egyértelműen
                  kundalinis gyakorlatok

                - a több gyakorlónál megnyilvánuló spontán mozgás minden
                  jógairodalom szerint a Kundalini ébredésének a jele, ő mégis
                  "korrekciós mozgásként" az anamés gyakorlatok  hatásának 
                   tulajdonítja, amelynek nincs köze a Kundalinihez 
  • Miért állítják, hogy mindenki bátran végezheti? (Most komolyan: túl nagy ügyfél-vesztés lett volna, ha legalább a -sajnos, gyakorló- várandós nők és gyerekek célcsoportjának nem ajánlják?)
  • Buddhista Főiskolát végzettként miért nincs tisztában azzal, hogy
               - európai -tehát eltérő fizikumú- , kezdő gyakorlónak nem adunk
                  haladó légzőgyakorlatot fokozatos felépítés nélkül
               - a Kundalinire irányuló gyakorlatokat nem adunk a gyakorló
                 előzetes tudása és szándéka nélkül
               - a meditációnál erősebb módszereket csak óvatosan és mesteri 
                  oktatói személyes irányítással adunk az arra már felkészült
                  gyakorlóknak
               - tömegesen soha nem oktatjuk?

Megbetegedések, a gyakorlatok veszélyei:

  • Miért nem kaptak segítséget a megbetegedett gyakorlók? Hogyan történhetett, hogy törölték a tünetekről szóló hozzászólásaikat, netán még fel is hívták őket, hogy „ne panaszkodjanak”?
  • A facebook-csoport adminjához érkezett, olykor ijesztő tünetekről beszámoló, segítségkérő leveleket miért hagyták figyelmen kívül és kérték ki maguknak a Központhoz továbbításukat?
  • Ha már évek óta híreket kaptak ezekről a megbetegedésekről, miért nem gondolták át a jelenlegi gyakorlatot, sőt, tették még veszélyesebb keretek közé, miért nem tartottak attól, hogy még nagyobb tömegeknek oktatva még több gond lehet?
  • A hozzátartozók telefonjaira miért reagáltak úgy, hogy ez nem a Program problémája?
  • Miért nem kommunikálják, hogy sokaknál egészségügyi és mentális gondokat okozott a gyakorlás?
  • Hogyan fordulhat elő, hogy több gyakorlónak keletkezett ugyanolyan jellegű panasza (melyek között olyanok is szép számmal szerepelnek, mikor kórházi és pszichiátriai beavatkozásokra is szükség volt), ők értesültek ezekről és mégsem merült fel, hogy valami nincs rendben?
  • Miért nem veszik le azokat a „sikervideókat”, amelyeknek szereplőiről aztán kiderült, hogy mégsem használt a gyakorlás, a kezdeti javulás után állapotromlás következett be, vagy a megjelenő pozitív eredmények ellenére megmaradt az alapbetegség?
  • Miért nem veszik le azokat a „sikervideókat”, amelyeknek szereplője már elhunyt?

A tanító hitelessége:

  • Miért nyilatkozik úgy korábban, hogy veszélyes, akár az atombomba és csak kiscsoportban végezhető a Program, majd nem sokkal később miért helyezi tömeges keretek közé?
  • Miért nyilatkozza, hogy minden óra csakradiagnózissal kezdődik, mikor jól tudja, hogy ez nem így van?
  • Miért számol be több gyakorló is arról, hogy ridegen és elutasítóan reagált a panaszokra vagy a „nincs elég pénzem az órákra” jelzésekre?
  • Hogyan számol el a lelkiismeretével akár csak egyetlen megbetegedésről szóló hír után is, és tartja tovább nyugodtan az órákat, ráadásul egyre nagyobb keretek között?
  • Ha már a korai, kiscsoportos órák sem hoztak végleges eredményeket, de okoztak problémákat, miért nem hívta vissza a gyakorlatokat vagy legalább látta el a veszélyességre figyelmeztető jelzésekkel?
  • Hogyan képes azzal nyugtatni a haldoklóktól elvett pénz feletti erkölcsi aggályokat, hogy megérte nekik, mert magasabb energiaszinten kerültek a Teremtő elé?
  • Miért mondja égi sugallatnak az Anamé nevet, a Los Angelesbe költözést és magukat a gyakorlatokat, mikor minden jel szerint ezek tudatos választások?
  • Miért állítja be a saját, egyedi munkájának a több forrással feltűnő hasonlóságokat mutató könyvét, gyakorlatait?
  • Van-e tudatos célcsoport-bővítési szándék amögött, hogy kezdetben Buddha, később Jézus égisze alatt ténykednek?
  • Hogyan vehet le energiát egy kilépett oktatóról, hogyan fordulhat elő, hogy jogi hátteret kénytelen szerezni a kilépéséhez és a megnevezése nélkül kerülnek megvalósításra az ötletei?
  • Miért tesz túlzó kijelentéseket, mondja azt, hogy ő évről évre fiatalodik, náluk a rák gyorsan gyógyul és aki elvégzi a mesterkurzust, tökéletes állapotba kerül?
  • Miért siklik el afelett a tény felett több nyilatkozatában is, hogy a gyógyulását egy vesetranszplantáció előzte meg?
  • Miért mond ellent sokszor saját magának, állítja például, hogy a módszer túl erős ahhoz, hogy ha bármivel is keverjük, gondot okozzon – utána pedig szólít fel a kizárólagos gyakorlásra?
  • Miért hirdettek úgy egy órát, hogy ő tartja, mikor csak az óra utolsó harmadában jelent meg?
  • Miért állítja, hogy semmije nincsen, mikor sok minden ellentmondani látszik ennek?
  • Miért mutatja fel önzetlenségének bizonyítékaként a -mindenki számára láthatóan beetetés jellegű- ingyenes gyakorlatokat, és tart utána 25 ezres kurzusokat a pontosításért, zárja ki a facebook-csoportból az ingyenesen gyakorlókat és tesz hozzá úgy gyakorlatsort, amelyhez már meg kell venni a könyvet?
  • Hogyan egyeztethetőek össze egy magas energiaszintű személyiséggel olyan, többször is felbukkanó jellemvonások mint csúsztatásra való hajlam, pénzéhség, hiúság, önellentmondások, rátartiság?

A Program hitelessége:

  • Miért törlik a számukra kínos hozzászólásokat, magát a megnyilatkozót?
  • Miért vették át önkényesen a facebook-csoportot, töröltek 4000 embert ahelyett, hogy új csoportot hoztak volna létre és jelölték ki a bent maradás feltételeként a fizetőképességet? Miért kommunikálták úgy az órák fizetésének hajlandóságát, mint a magasabb energiaszint meglétének bizonyítékát?
  • Miért mondták azt a bent maradottaknak, hogy maguktól léptek ki a tagok?
  • Miért fájt nekik, hogy a kizárt tagok másik csoportba gyűltek, és miért küldtek az Anamé név használata miatti fenyegető hangnemű levelet, mikor több, a központi irányítástól független csoport is működik a névvel?
  • Miért vannak műanyagból a „kristályok”, és miért hirdetnek ingyenes csakradiagnózisként egy olyan marketinges műveletet, amelyben előre meg kell venni hozzá a karkötőt?
  • Egyáltalán: miért visszatetszően nagyot mondó, pénzre hajtó, a felhasználókat hülyének néző a marketinges kommunikációjuk?
  • A -hatalmas- bevételekből miért nem forgatnak vissza a cégbe, a gyakorlás körülményeinek javítására, miért láthatóan csak a reklám területére történik visszaforgatás?
  • Miért kommunikálnak úgy hirdetésként vásárolt médiafelületeket, PR-cikkeket, mintha azt lelkesedésében alkotta volna a szakember?
  • Miért mondják, hogy mindig is adtak számlát, mikor ez tudvalevőleg nem igaz?
  • Miért hirdetik magukat gyógyító tevékenységként, mikor nem erre szól az engedélyük?
  • Miért adnak megtévesztő címeket a cikkeknek és sikervideóknak?
  • Miért készítenek minden csipp-csupp ügyről sikervideót, miért a gyakorlás korai fázisában vették fel a zömét?
  • Hogyan tarthatnak úgy órát oktatók, ha maguk még „nincsenek a folyamat végén”, a tömeg miatt pedig nem látnak rá a gyakorlókra? Hogyan állíthatják olykor, hogy „látják telefonon keresztül” a panaszos gyakorlót?
  • Miért szól újabban minden videós megnyilatkozás arról, hogy elég reklámízűen vizeket és kristályokat ajánlanak a tünetekre?
  • Miért nem válaszolnak a felmerülő kritikákra, miért egyszerűen törléssel intézik el ezeket?

Ha mindezekre a kérdésekre megkapjuk azokat a válaszokat, miszerint ezek nem is igazak, nem is így vannak, akkor elismerem, hogy rágalmazás folyt a blogban, hiszen tévedtem minden, fenti kérdésben. Ám amíg ezekre a firtatásokra a válasz nagyon is egyértelműnek tűnik (és ami nagyjából úgy hangozhatna, hogy "mert pénzt akartunk keresni, mindegy, milyen áron"), és amíg épp elég tény támasztja alá ezeknek a kérdésfeltevéseknek a jogosságát, addig nevezzük inkább a visszásságok feltárásának. Amelyet - és erre a kérdésre adott válaszra is kíváncsi lennék - ugyan milyen okból végezne egy blogger, akinek nem fűződik sem anyagi, sem személyes érdeke hozzá? Hacsak nem azért, hogy rábiggyessze a Programra a címkét, amelyet a tulajdonosoknak kéne, és amelynek ismeretében valóban már a saját felelősségére kezd el gyakorolni valaki: vigyázat, veszélyes. Amíg ugyanis ez nincs rajta, addig a felelősség nem a gyanútlanul gyakorolni kezdő, gyógyulni, fejlődni vágyó embert terheli. 

3 Tovább

23. rész - Anamé válaszol a vádakra - Az írásos üzenet/2.

Folytatom az írásos üzenet második felével. A "díjak" felemlegetése után következzen egy ismételten arcpirító állítás, mintegy újabb érvként a blog hamissága mellett (eddig ugye a megbetegedések irracionalitását és a megbetegedettek fiktív mivoltát bírta felhozni). 

Egyértelműen látszik, hogy a blog az írója állítása ellenére valójában nem az emberek tájékoztatásáról szól. Ha valóban arról szólna, akkor a szándékos félelemkeltés helyett tárgyilagos lenne, és egy több hónapig húzódó támadó cikksorozat helyett többek között megkeresett volna minket az aggodalmaival.

A hosszú hónapokért bocs, sajnos ennyi időbe telik munka-gyerek mellett a rengeteg háttérmunkát és interjút kívánó posztokat megírni. Tájékoztatnom nem kellene, ha az AP megtette volna, ez azért tegyük hozzá - tárgyilagos pedig valóban nem mindig tudok olyankor lenni, amikor síró nők vagy kétségbeesett férjek történeteivel, az AP vérlázító hazugságaival, autokrata megnyilvánulásaival kell szembesülnöm – azt hiszem, erre csak egy gép lenne képes. A szándékos félelemkeltés vádját viszont nem vállalhatom, mert bár igen, célom, hogy minél többen tudjanak a veszélyekről, a blogban elmondottak nem a félelmekeltés kitalált eszközei, hanem sajnos valós történetek és valós kockázatok. Az pedig tényleg már-már vicces - de leginkább tisztességtelen- érv, hogy megkereshettem volna őket – hiszen mindenhonnan töröltek válasz helyett. Emlékeztetőül: 


Köszönjük azoknak, akik józanok tudtak maradni és az esetleg felmerülő kétségeikkel közvetlenül hozzánk fordultak emailben vagy telefonon!

Ehhez is azért nem vékony bőr szükségeltetik, hiszen tudvalevő, hogy a panaszosok levelei válasz nélkül maradtak, a tünetekkel hozzájuk fordulókat törölték, a telefonálókat csak több gyakorlásra és a panaszok elhallgatására szólították fel, az odalátogató családtagokat elküldték. És ezt a Program megalkotójának, Balázs Valériának is pontosan tudnia kell, aki épp így bánt velük egy-egy fennhéjázva odavetett „erre nincs időm”-jellegű lerázással vagy egy telefonos letagadtatással. Ismét emlékeztetőül egy -nem általam küldött és jóval a blog előtti- másfél éve íródott levél, amely szintén válasz nélkül maradt. Illetve nem: az akkori admin továbbította a központnak (több más levéllel egyetemben), mire azt a -nem minden fenyegő élt nélkülöző- feleletet kapta, miszerint fejezze be a zaklatásukat az ilyen e-mailek átküldözgetésével

Kedves Admin!
Integrál, azon belül transzperszonális szemléletű pszichológus vagyok, és terapeutai végzettségem is van. (Leuner-féle KIP). Amikor X megírta a csoportban a problémáját, a csoport szinte egy emberként ugrott neki. Úgy rémlik, én voltam az egyedüli, aki mellé állt, mert igenis van, létezik az általa jelzett Kundalini-szindróma, ami időnként olyan magas árat szabott, amit nem feltétlenül szerettek volna az érintettek megfizetni. Azóta is kapcsolatban vagyok X-szel, akit Anamé kliensei közül már többen írásban megkerestek. Az érintettek közös jellemzője az, hogy a pszichiátrián kötöttek ki. Ki „csak” begyógyszerezve, ki egy hónapra kikötözve. A hozzátartozók pedig -jogosan- perrel fenyegetőznek.
Továbbá: előkerestem és megtaláltam egy tavalyi posztot. Egy pszichológus írta, akihez szintén tucatjával járnak Anamé „áldozatai”. A közös jellemző itt az, hogy mindannyian 2-3 milliókat hagytak már Anaménál. Önmagában az, hogy fizettek a szolgáltatásért, aztán baj esetén Anaméék kihátráltak a felelősségvállalás elől, finoman szólva is felháborító. Anaméhez egyre többen és többen járnak, és ezzel exponenciálisan fog nőni a bajba jutottak száma.

A blogger mindenkit biztosított arról, hogy nem fog leállni, és ebben biztos is vagyok, mivel egy tudatos és okosan átgondolt karrierépítésnek lehetünk a tanúi. Az Anamé Program Facebook-csatornájának közel 18 ezer követője van, az aktív gyakorlóink száma azonban ennél jóval több. Ha valaki folyamatosan telespammeli a csatornánkat figyelemfelkeltő álhírekkel és másokat is ezek megosztására buzdít, akkor rövid idő alatt nagyon sok embert képes elérni. Számára pedig ez a cél, hiszen bloggernek lenni csak eleinte hobbi, a követők számának növekedésével azonban foglalkozássá és stabil megélhetési forrássá válhat. Bár a legjobbakat kívánom neki, mégis nézzétek el nekem azt, hogy nem szeretném a karrierjét semmilyen közös megjelenéssel vagy az Anamé Program felületeinek használatával támogatni

Rendkívül sokatmondó (és mélységesen szomorú), hogy Balázs Valéria nem tudja elképzelni, hogy valaki nem pénzért tesz valamit. A 18 ezer követő is megint nem túl szép csúsztatás (csak mert egyszer nyomott egy Like-ot, még nem követi az oldalt), a jelen blogot pedig átlagban kb. 5 ezren olvassák, amely nekem semmit sem számít (anyagilag -  mert egyébként igen, jó, ha minél többen értesülnek a veszélyekről), hiszen nem kapok semmilyen fizetést sem a blog, pláne nem az olvasottság után. (Ugye, Origo? Ha kell, adtok erről nyilatkozatot?). Megint kissé túl sokat képzel az egész AP-sztoriról - hisz voltaképp csak egy viszonylag szűk rétegnek érdekes mindaz, amit itt írok. Aki nem "anamés", az feltehetőleg nem nagyon érti, miről szólnak ezek a posztok - amelyek távol állnak az "álhírek" kategóriától, valamint ha megosztásukra buzdítottam volna másokat és marketingelni szeretném, mondjuk legalább az idővonalamon ott díszelegne, nem?  Bloggerként már több éve írok, van 50 ezer fős olvasottságú blogom is, már bocsánat, de ez "kis falat" lenne, ha később átköltöztetve egy hirdetésekkel megtűzdelt oldalra profittermelésre használnám. Arról végképp nem is beszélve, hogy -vele ellentétben- sosem tudnék egyetlen olyan filllért sem zsebre tenni, ami mások megbetegedéséből származik.  Szóval itt és most megígérhetem, hogy ez a blog nem költözik profittermelő felületre, mindvégig itt marad, hirdetések nélkül, fizetség nélkül, karitatívan, ha úgy tetszik. Hogy Balázs Valériának ez elképzelhetetlen? Sajnos nem lep meg. Eme kifundált motivációs útvonal persze jó ürügy arra is, hogy a törlésekről hamis magyarázatot biggyeszthessen ide, utalván arra, hogy a -még lelkes gyakorlók által is kifogásolt - cenzúrázási hullámok pusztán a blog népszerűsítését megakadályozandó csaptak fel.  Csak azt felejti el, hogy nem csupán most és nem csupán azok a hozzászólások lettek törölve, amelyek a blogot megemlítették. Azok is, amelyek a vizek árait firtatták, rosszullétről számoltak be, a karkötőkön háborogtak, a gyakorlatok eredetére mutattak rá – egyszóval minden, ami nem fért bele az ömlengés-szólamokba.

A jogászunk jelezte felénk, hogy ami történik, az becsületsértés, rágalmazás és hitelrontás, ezért jogi úton bármikor megállítható.

(Nahát. Hogy épp a fenti, "a blogger csak pénzt akar keresni" értelmű sorok után jutnak eszébe ezek a kategóriák). Mint írtam, megkönnyítem a dolgukat, összegyűjtöm mindazt a „rágalmat”, ami elhangzott ebben a blogban (plusz még meg is toldom néhány újjal) – hátha akkor választ kapok rá én is, a gyakorlók is. Mert hogy pontosan mi a rágalom az általam elmondottakból, azt még nem közölte azon kívül, hogy megfogalmazott egy olyat, aminek én - illetve az általam megszólaltatott károsult- épp az ellenkezőjét írta le, illetve (mondhatni rágalomként) nemlétezőnek állította be a blogban megszólaló kárvallottakat. Azonkívül nyugodtan indíthatnak pert ellenem, nem tartok a végkimenetelétől, hiszen "a rágalmazás és a becsületsértés elkövetője nem büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valóságát bebizonyítja. A valóság bizonyításának azonban csak akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta". Azt gondolom, minden nem-büntethetőség kritériumnak meg tudok és meg fogok felelni, ha a szükség úgy kívánja. 

Mivel a cég vezetését már átadtam, ezért a döntés nem az enyém. Az én álláspontom azonban az, hogy kerüljük el a jogi utat, ameddig csak lehet. Huszonöt éve tanítom ezt a módszert. Ez idő alatt a módszer hatékonyságának köszönhetően sok interjút adtam és sokat szerepeltem a médiában.

No igen. Az átadásról és a -közel sem- 25 évről majd később, most csak: nem inkább a sok megvásárolt reklámfelületnek köszönhetően szerepelt sokat a médiában? (Aki még nem tudná: a cikkek melletti X azt jelzi, hogy a tartalom: fizetett tartalom. Ezt jóérzésű média rögtön a cikkcím mellett jelzi, kevésbé etikusak a cikk alján, még kevésbé etikusak (ilyen alig volt, de -érdekes módon közvetlenül egy, a X-es cikkeket kifogásoló hozzászólás után- volt) egy laza karmozdulattal "lefelejtik". A televíziós interjúk pedig nem kevés -ámbár elszámolható- cégköltséget jelentenek).

Ha valaki végignézi és végigolvassa az összes nyilatkozatomat és a könyveimet, akkor sem talál rosszindulatot vagy gyűlölködést a szavaimban. Aszerint élek, amit tanítok, és én csak is a szeretetben és a fejlődésben hiszek.

Hát én végignéztem és végigolvastam. Találtam sok "érdekességet" (erről majd későbbi posztban), és -bár szintén elég kétélű az ezzel való érvelés- a szavakban, ott aztán tényleg nincs rosszindulat (kivéve a jelen üzenetet, ezt azért lássuk be). Jól ki van találva az álca, az állandó negédesség nem vitatható el. (Más kérdés, hogy vajon hiteles-e egy megmerevedett álarcitt például megszívlelendő gondolatokat találsz erről). Hogy miszerint él, csupán néhány információ birtokában nem tisztem megítélni , de annyit meg kell mondjak, vannak köztük olyanok -és ezekben a magam etikai mércéje okán nem fogok vájkálni (pedig sokak szerint kéne, hátha felébredne tőle "még egy ember"), mindössze a "nincs semmim"-et kérdőjelezem majd meg lentebb- amelyek fényében ez sem egészen így van.

A dualitásban élünk, ezért a szeretet és a fejlődés melletti elköteleződésem óhatatlanul megteremti az ellenpólusát, azaz csak idő kérdése volt, hogy megjelenjen a gyűlölet, a rosszindulat és a félelemkeltés. Számítottam erre, és a legnagyobb szeretettel és alázattal fogadom. Szívesen odatartom a másik orcámat is, mert nem azért jöttem, hogy az énképem védelmében harcoljak, hanem azért, hogy szolgáljak.

Tehát nem azért íródik a blog, mert megbetegedett emberek kerestek fel, nem is azért, mert bajom van a harácsolással és szektás autokratizmussal, hanem egyszerűen csak Gonosz jelent meg az Angyal (illetve bocs, most már szinte Jézus) mellett, ahogy annak lennie kell. Értem.

A fény és az árnyék azonban csak látszólag válik külön. Valójában összefognak azért, hogy az Isteni terv megvalósuljon. Most is ez történik, hiszen az ellenünk irányuló rágalmak és a félelemkeltés megszűri a gyakorlóinkat. Akik hagyják magukat megtéveszteni a rosszindulat és a gyűlölködés által, és nem vállalják a felelősséget a saját életükért, azok hosszútávon úgysem gyakorolnának velünk. Azért, mert az Anamé Program szellemisége gyökeresen mást képvisel.

Szóval ha kevesebben lettek, nem baj, de amúgy meg többen is lettek. Újabb vaslogika. És persze a rajongók ismételt magasabb szférákba delegálása. Na de figyelj, most jön a mélymanipulálás. 

Vannak, akik gyávának tartanak amiatt, hogy eddig még nem nyilatkoztam. Az az igazság, hogy már eleve súlyos betegen születtem és úgy nőttem fel, hogy a nevelőim szíjjal vertek, mert azt gondolták, hogy rossz vagyok. Már a veseelégtelenség végstádiumában voltam, amikor 18 évesen elmenekültem otthonról. Hajléktalan lettem, éheztem és a legnehezebb időkben a kukákból is ettem. Ezután egy gép tartott életben és számtalanszor szembenéztem a halállal. Ekkor jött el az a pont, hogy az Anamé Program segítségével elkezdtem újjáépíteni a testemet, ami szintén egy nagyon nehéz út volt. Én is megküzdöttem a tisztulási tünetekkel és a saját belső ellenállásommal is. Nem azért sikerült, mert különb vagyok másoknál, hanem azért, mert valahányszor feladtam, utána mindig újrakezdtem.

Hogy mi szükség volt a már ezerszer elmondott élettörténet elismétlésére? Íme -az üvegnél is átlátszóbb- magyarázat:

Egy ilyen életúttal a hátam mögött szerintem senki sem gondolja komolyan azt, hogy megijedek attól, hogy ki mit gondol rólam. Ez az életút abban segített, hogy nagyobb perspektívából lássam a dolgokat. A másik oldallal ellentétben én nem akarok senkit legyőzni, mert tudom, hogy nem egymás ellenére, hanem csak együtt emelkedhetünk fel. Tiszta szívemből szeretem mindazokat, akik ellenünk fordultak és boldog életet kívánok nekik. Biztosan tudom, hogy ők is csodálatos és fényes lelkek. Folyamatosan dolgozom a világ fejlődéséért, és amit teszek, azt értük is teszem.

Mint írtam, nem fogok Balázs Valéria múltjában és magánéletében vájkálni. Hiszen nem azt szeretném bizonygatni, hogy ő nem gyógyult meg ezektől a gyakorlatoktól - bár tudjuk, azért egy nem kis horderejű transzplantáció is közrejátszott-, hanem azt, hogy másoknak oktatva, pláne így, tömegesen, a legkevésbé sem gyógyító hatású. De azért egyet ne feledjünk: a hamis tanítók előszeretettel hangoztatnak bizonyos történéseket, íme egy elég jól összeszedett ismérvrendszer: 

Hogy ne ess áldozatul, olvasd el, milyen eszközökkel nyúlnak utánad azok, akiknek esetleg áldozatául válhatsz:
-Személyi kultusz kialakításával:
titokzatos, különleges, nem egyszer megrázó részletekkel az életéből, amivel szimpátiát vált ki belőled. Azt érzed ugyanolyan ember mit te sőt azt, te is lehetnél az, aki ő 
-Olyan manipulációnak tesz ki, hogy hiába érzed, hogy ez nem neked való vagy éppen nem bírja a pénztárcád, mégsem tudsz elszakadni. Mert nem az a célja, hogy egészséges legyél és fejlődj, hanem az, hogy továbbra is bevétele legyen belőled.
-Folyamatosan hangoztatja a saját erényeit: neki nem számít a pénz, nem a pénzért csinálja, ő kiválasztott, azért van itt, hogy másokért éljen stb.
-Ellentmond magának: olyan dolgokat állít, aminek ellene cselekszik: például azt hangoztatja, őt nem érdekli a hírnév, mégis tele a sajtó a hirdetéseivel, felépített brandje van stb. Nem az a probléma hogy marketingezik ezerrel-nyilván valahogy tudatni kell az emberekkel, hogy mi elérhető a piacon- hanem az, hogy másnak állítja be, vagy tagadja, hogy ezt teszi.
-Épít bele valami misztikumot, ami megfoghatatlan és ellenőrizhetetlen mások számára, de vonzó, pl, előző életes mesterek tanításai, entitások személyes üzenete az embereknek rajta keresztül.
-Behívó elemek: olyan képek, kifejezések használata, amik bizalmat keltenek. Behívó lehet egy áldozati szerep, az ártatlanság mutatása, a fehér ruha, vagy nagy múltú szent képek, amikkel meg tud nyerni egy tömeget.
-Kapcsolt szolgáltatások: a jó ezoterikus tanítások mellé, nyilván jó, ha vehetsz logós bögrét, energiával kezelt italokat, védelmező kulcstartót... Gondolkozz el ezen: valóban ez egy hiteles segítő ismérve, vagy csak bevételnövelő eszköz?

Mindenesetre semmi helye nem volt itt a tragikus élettörténet taglalásának, ahogy majd a "nincstelen vagyok" fejtegetés is szép alattomban kúszik be az üzenetbe. 

Nem nyilatkoztam eddig, mert nem akarom megállítani a támadásokat. Azért, mert hiszek az Isteni tervben. Azt gondolom, hogy ha az Anamé Programot képes megingatni egy ilyen támadás, akkor soha nem is volt elég erős. Szerintem minden helyzetet érdemes a következményei szempontjából megítélni. Azt tapasztaljuk, hogy sokkal többen vagytok az óráinkon, mint eddig valaha. Hálásan köszönöm, hogy ilyen sokan gyakoroltok velünk! Nagyra becsülöm azt, hogy a saját tapasztalataitoknak hisztek, és a fejlődést választjátok.

Eddig nem, de most nyilatkozik? Mégis miről? Milyen, a blogban elhangzott AP-visszásságokat cáfol meg? Hol mondja, hogy nem azért vették le a sikervideót, mert kiderült a gyógyulásról, hogy átmeneti? Vagy hogy nem is igaz, hogy már kiscsoportban is történtek bajok, mégis tömegekre ültette át? Vagy hogy az Anamé név előtt sose volt más művészneve? És még sorolhatnám, sorolni is fogom majd a következő posztban. Azonkívül a bloggal kapcsolatban fentebb még a céget adta át és rájuk bízza, megállítják-e a támadásokat, most meg az Isteni Tervre. Értem. És a blog következményeként most többen vannak, fentebb meg megszűrik a gyakorlókat a támadások. Most akkor mégis mi van? 

Sokan kérték azt a legelején, hogy nyilatkozzak és nyugtassam meg azokat a gyakorlókat, akik elbizonytalanodtak. Én azonban senkit sem szeretnék rábeszélni, hogy az Anamé Programot válassza. Az emberek nem racionálisak és nem a tények alapján választanak, hanem aszerint, hogy mi áll a szívükhöz közelebb. Szerintem rendben van az, hogy mindkét oldal megmutatta magát és így mindenki szabadon választhat. A rosszindulat és a gyűlölet pont ugyanúgy keresi az utat az emberek szívéhez, mint a fény és a szeretet.

Ahan. Szóval ha a Gonosz keresi az utat, hát hadd találja meg szegény. Hogy az emberek szívével, akikhez utat lelt, mi lesz, az már nem a Fény gondja. Hogy is van ez? És ugye nem baj, ha én inkább megóvnám azokat, akik joggal bizonytalanodtak el, és én valahogy mégis a racionalitásukra akarok hatni?

Én önálló emberekkel szeretnék együtt haladni a szellemi úton. Ilyenek az elkötelezett gyakorlóink, az oktatók és nem utolsó sorban a stábom tagjai is. Szerintem nem az fog gyorsabban előre haladni a szellemi úton, akinek megmondják, hogy melyik utat válassza, hanem az, aki saját maga képes motiválni magát a szeretetre és a felemelkedésre. A támadások pedig mindig ebben fogják megpróbálni a gyakorlóinkat, és ezért különösen áldottak.

Azonkívül, hogy elég faramuci önállónak nevezni a szemmel láthatóan uniformizálódott oktatókat és stábnak az angyali csapatot, a támadások most már nemcsak a világ Gonosz erőinek kivédhetetlen tartozékai -amelyek korábbi interjúi szerint egyszerűen elő sem fordulhatnának, mert őt már elkerülik, olyannyira helyrejött a köldökcsakrája-, de egyenesen üdvösek is, így még áldottabbak a gyakorlók. No, hát akkor nincs baj - a blognak köszönhetően a gyakorlók többen is lettek, meg még áldottabbak is, igazán nincs miért perelni. 

Mivel én dolgoztam ki az Anamé Programot, sokan biztattak arra is, hogy álljak ki és védjem meg azt, ami az enyém.

Most mondja el harmadszor, hogy nyilatkozatot vártak tőle. Hogy miért teszi, mindjárt látni fogod. 

Szeretném ezt a félreértést eloszlatni. Semmi nem az enyém.

Hát ezért. Alkalom kell arra, hogy a tragikus életút mellett megemlíthesse angyali mivoltának másik szárnyát, a "semmim nincsen"-t. Biztos ez? 

Nincsenek tárgyaim, csak egy-két ruhám van és az ágy, amin alszom. A cég tulajdonjogáról is lemondtam.

Lemondott. A fia és a párja javára. Van erre egy szokásos kifejezés, mindannyian ismerjük, úgy mondjuk ezt, hogy „papíron semmije nincs”. Sok ember szeretne úgy nincstelen lenni, hogy a családban mások nevén azért 220 milliós bevételű cég van.  (Bevallottan ennyi! Mennyi lehet úgy valójában, tekintve, hogy a számlaadás nem épp erősségük - és bizony "hivatalosan" ennyit hozott a 2017-es év, a karkötők és vizek megjelenésével mintegy csaknem megötszörözve az addig sem elhanyagolható éves kaszálást - ezeket az információkat bárki lekérheti). 

és mostantól kezdve csak jótékonysággal és kurzusok tartásával szeretnék foglalkozni. Az életem sem az enyém, hiszen nem magamnak tulajdonítom azt, hogy tökéletesen regenerálódott a testem abból a haldokló roncsból, aki voltam. Ezt a csodát annak az égi leáradásnak tulajdonítom, ami rajtam keresztül az Anamé Program formájában azon dolgozik, hogy csökkenjen a szenvedés a világban. Ezt az égi leáradást szolgálom minden erőmmel és az egész életemmel minden pillanatban.

Hmm. Igen, "jótékonykodnak", ámbátor kissé visszatetsző módon. A hivatalos gyakorlócsoport ki nem vágott (azaz fizetős) tagjainak az a kiváltság lett ígérve, hogy a CD-borítók kiválasztásán túl ők dönthetik el, kivel is jótékonykodjon az AP. Ám gondolom, később rájöttek, hogy így csak a szűk kör láthatja a nemeslelkűséget, szóval mégis inkább a hivatalos oldalon lehetett szavazni Válassz: éhező gyerekeknek vagy gyógyíthatatlan gyerekeknek adjuk a 100 ezer forintot?  -számomra gyomorforgató- formájában. (Hogy az utóbbiakat miért nem gyógyítja meg inkább egy csodatévőnek kikiáltott módszer jótéteményből, az nem annyira világos). De oké, jótékonyság, mégha marketinget is csinálnak belőle. És újabb ügyes átvezetés a "nincs semmim"-ből a következő mézesmadzagra, az "égi leáradás"-ra, amiből részesülni lehet, ha őt követed. 

Általános jelenség a világban, hogy támadások mindig is voltak, vannak és lesznek is. Minél nagyobbra nő az Anamé Program, a támadások is annál nagyobb mértékben fognak jelentkezni. De amíg lesznek, akik a gyűlölet helyett a szeretetet és a félelem helyett a fejlődést választják, addig lesz Anamé Program is. Hálásan köszönöm, hogy ilyen sokan vagytok velünk! Ha te is a szeretetre és fejlődésre szavazol, akkor kérlek, oszd meg ezt a linket! Nagyon szépen köszönöm!

Bár ezeddig azt hangoztatta, hogy őt már nem érhetik támadások, most hirtelen általános érvénnyel állítja az ellenkezőjét. De egyvalamiben igaza van: igen, minél nagyobbra nő a program, annál nagyobb mértékű lesz a baj. Hiszen óriási felelőtlenség ezeket a gyakorlatokat személyre szabás és oktatói töretlen figyelem nélkül (de megkockáztatom, még azokkal együtt sem veszélytelen) szórni különböző egészségügyi állapotban lévő emberekre. A gyűlölet és félelem címkék azonban most sem állják meg a helyüket : mondjuk úgy inkább, hogy akik nem őt követik, azok a gondolkodást választották. És a saját egészségüket.

 

14 Tovább

22. rész - Anamé válaszol a vádakra - Az írásos üzenet/1.

A blogra küldött videós reakciót tegnap már körüljártam, most Anamé írásos üzenetére szeretnék reflektálni - mindezt kénytelen vagyok két részletben tenni, lévén hosszú maga a levél is, és az igazság felmutatása érdekében bizony szinte minden mondatához muszáj kommentárt fűznöm. 

Előre cenzúráznak
A videó után másnap jött az üzenet is – ezt furmányosan már úgy rakták fel a facebook-oldalukra, hogy a tiltott tagok ne szólhassanak hozzá, de még csak ne is láthassák a rögzített bejegyzést. Ellenben -a link megosztására felszólítva- terjedjen a belső, ellenhangok nélküli közegben. Ha mégis merészelt valaki negatívan szólni, repült a kommentje is, ő maga is, így természetesen az én hozzászólásom is csak percekig volt látható:

No, de ezen nincs mit csodálkozni, magam sem gondoltam komolyan, hogy a sok szívecskés megnyilvánulás alatt ott maradhat egy ilyetén dörgedelem, de legalább pár percig élhetett és tájékoztathatott. Anamé írásos üzenetére pedig természetesen annak ellenére is rábukkantam, hogy csupán a honlapjukon és elrejtett facebookos bejegyzésben tette közzé. Úgyhogy jöjjön most akkor ez az ominózus iromány, amely a manipulatív kommunikáció iskolapéldája. Ismét kommentekkel közlöm -két részletben- a teljes szöveget.

Sziasztok, Anamé vagyok.
Több hónapja elindult egy rágalmazási kampány ellenünk. Egy blogger, aki csupán 4 óránkon vett részt,

Már az első mondatokban jönnek a csúsztatások, mert persze elfelejti megemlíteni, hogy: és 10 hónapig rendszeresen végezte az otthoni gyakorlatokat.

a módszer szakértőjének állítja be magát

ilyet nyilván nem írtam sehol

és hamis információkat közöl

Pontosan melyik információ hamis? Írtam jó párat – ebből kettő lesz majd kiemelve cáfolandóként, később rátérek.

a módszerről, rólam és a fiamról is

Meg is van az áldozati szerepkör, méghozzá a legmagasabb, az anyai. Nézzük akkor, mit írtam a fiáról, egyetlenegyszer említem meg, a 6. rész egy zárójeles megjegyzésében, imígyen:
 

(Amikor közli, hogy „isteni sugallatra” -majd később pletykaszinten megtudod, hogy a fiát tanulmányai véletlen épp ide kötik- Los Angelesbe költözik, hogy onnan szórja az igét, kissé felmerül benned, hogy Afrikából épp így lehetne terjeszteni, az ottaniaknak tán nagyobb szüksége van erre, de aztán ezt az árnyékolós érzést is elhessegeted).

Bár már az írásban is jelzem, hogy pletykaszint, és még ha nem is így van, nem ez a lényeg, hanem hogy Los Angelesbe költözésük okával kapcsolatban egyvalamiben biztosan megegyezhetünk: nem egy égi szózat súgta neki, ahogy ezt állítja, mert erről azért több forrásból is tudok ezt-azt). Azonkívül: felesleges úgy beállítani engem, mint akinek semmi sem szent, és lám, még a fiát is belekeverem az egész AP-s történetbe - úgy hiszem, nem az keverte bele, aki megemlíti a tanulmányai helyszínét, hanem aki az AP gyakorolócsoportjának adminjává és a cég tulajdonosává tette – és az nem én voltam.

Bár az orvostudomány máig kutatja a betegségek pszichés, környezeti és genetikai hátterét, ő azt sugallja, hogy onnantól kezdve, hogy valaki elkezd velünk gyakorolni, a nála megjelenő összes betegséget és életében jelenlevő nehézséget az Anamé Program okozza.

Megint a már a videóból is ismert manipulációs technika: az orvostudomány emlegetése, és a blogban leírtak túlzó elferdítése a bajok elbagatellizálása érdekében. És persze a szokásos logika: ha valaki elkezd gyakorolni és jó dolgok történnek vele, azt bizony az AP okozza. Ha bajok, akkor az rágalom, hisz annak okai összetettek.

Ezt azonos stílusban megírt esetekkel támasztja alá,

(Nem is annyira) rejtett vád, hogy a megnyilatkozó személyeket én találtam ki. Különös érzés lehet mindezt olvasni annak, aki heteken, akár hónapokon keresztül szedte össze a bátorságát, hogy újra felidézze életének egy rendkívül nehéz szakaszát, nyilvánosan beszéljen olykor a legintimebb bajairól. A kapott leveleket nem stilizáltam, a telefonbeszélgetések szövegét viszont valóban én fogalmaztam poszttá, ám ez nem azt jelenti, hogy hozzátettem volna bármit is a bajba jutott gyakorlók által elmondotthoz – minden megjelenés előtt megkapták javításra, jóváhagyásra a szöveget. Azt pedig végképp nem jelenti, hogy fiktív személyek szólalnának meg, erre a későbbiekben még visszatérek. Nem is tudom – a rágalmazás és rosszindulat címkére mintha nem én lennék annyira jogosult.

amikhez csak egy keresztnév és egy életkor tartozik

Így van – és ez a vád nem most ér először. Mi több, olykor maguk a keresztnevek sem a valódi keresztnevek. Azonban ezt így tartom helyesnek, hiszen mondjuk egy kisvárosban élő tanítónő talán nem szívesen közölné szűkebb környezetével, hogy pszichiátrián feküdt. Nem mindenki szereti még azt sem hirdetni, hogy a kundalini és egyéb ezoterikus dolgok iránt érdeklődik, vagy hogy napokig nem tudta ellátni a gyerekeit. Nevüket és arcukat én őrzöm, ám ha kell, vállalni fogják személyazonosságukat, hiszen míg egy blogot talán igen, egy tárgyalóterem falait nem böngészi a szomszéd.

Bizonyíték nincs, csak rosszindulatú szavak.

Valóban, több helyen is említem, hogy bár vannak orvosi papírok a gyakorlás előtti és utáni állapotról, nehéz lenne bizonyítani, hogy a gyakorlatok okozták. (Ki van ez találva, kérem). Az esetek tucatjainak hasonlósága persze már más kérdés, ahogyan az is, hogy az ún. „gyógyulások” sem bizonyíthatóak.

Például szerinte a méhnyakrák súlyosbodásáért az Anamé Program tehető felelőssé azért, mert a légzések hatására javult az alhas oxigén ellátása.

Újabb csúsztatás, méghozzá gátlástalan, hiszen a blogban szó szerint ezt írom (ráadásul nem én beszélek, hanem a károsult, tehát szó sincs „szerinte”-ről, de még a bajba jutott gyakorló is így fogalmaz, idézem):
 

Hogy az anamézás hatására alakult-e ki a daganat? Ilyet nem mondok, mert nem mondhatok, de amikor megtudtam a diagnózist, és láttam az orvosaim értetlenségét, bizony átsuhant a fejemen, főleg, mert az egyéni gyakorlatok során sok alhasi légzést végeztem.

Szó sincs tehát arról, hogy szerintem az AP tehető felelőssé a rákért, de még az exgyakorló sem meri ezt kijelenteni - megteszi helyette Valéria. 

Ez ellentmond a tényeknek, mert 1931-ben Otto Warburg Nobel-díjat kapott a sejtek légzésének és anyagcserejének kutatásáért. Azt találta, hogy oxigéndús közegben a rákos sejtek nem képesek szaporodni és idővel elpusztulnak.

Nos, ez is erős sarkítás, nem ezt találta és nem ezért kapta a díjat, azonkívül  „tényeknek” nevezi, amit amúgy Warburg-feltevésként találunk meg a szakirodalomban, s amelyet ezidáig még nem sikerült bizonyítani (olvass utána, már a wikipédiánál beleütközöl ebbe az információba). Azt már csak félve említem meg, hogy a Warburg-feltevésben az oxigénhiányos közeg lehet tumorkeltő, márpedig az anamés gyakorlatok bizony oxigénhiányos közeget is teremtenek az oxigéndús mellett, így eleve botorság ezzel érvelni, gyógyított rákot pedig az AP továbbra sem tud felmutatni. Azonkívül az oxigénnek a rákos sejtekre gyakorolt hatásáról vannak épp ellenkező feltevések is, "gyakran hasonlítják kétélű fegyverhez - mondja Geiszt Miklós adjunktus", lám, én is tudok jönni ilyen orvosi dumákkal. De hagyjuk is a rák-oxigén témán való polémiát, nemcsak azért, mert egyiken sem értünk hozzá, hanem mert egész egyszerűen olyan állítást próbál ezzel cáfolni és a blog hamisságának egyik fő bizonyítékaként felmutatni Balázs Valéria, amely el sem hangzott. Pláne nem az én számból, hiszen a károsult gyakorló levelét közöltem az adott posztban, aki mindössze (így, kimondva:) nem bizonyítható sejtésről beszélt.  Tehát adott egy állítás, ami ilyen formában nem jelent meg, majd ennek "tudományos" cáfolata az ide citálható, ráadásul kétélű feltevésből. Akárcsak a videó „orvosi szakvéleménye”, több sebből vérzik ez a fajta próbálkozás is.

Bár a vádak a fentihez hasonlóan minden racionalitást nélkülöznek,

Ám ahhoz épp elég, hogy egy manipulatív átvezetéssel a blogban elhangzott összes megbetegedés egy laza kardvágással el legyen intézve. Értem. Egyetlen kiragadott példa (ami ugye még csak nem is igaz, maga a kiragadás is -szándékosan?- elferdített), és máris minden, gyakorlatoktól való károsodás irracionális. A légzőgyakorlatoktól megtörténő csodák (amiket ugye egyébként nem tudnak felmutatni, csak szajkózzák) pedig racionálisak. Vaslogika.

mégis elképzelhető, hogy a gyűlölet- és félelemkeltés hatására lesznek majd olyanok, akik tényleg elhiszik, hogy ha életükben akár csak egy óránkon voltak és utána valaha történt valami negatív velük, akkor az az Anamé Program hibája.

Talán már írnom sem kell: túlzással végzett csúsztatás.

Még ha ezt az elképzelést a nevével és az arcával is vállalná valaki, az sem bizonyítana mást, csak azt, hogy a gyűlölet ragályos és bűnbakot keres.

Nahát. Nézzük akkor ezt az anamés logikát: 1. A károsultak egyforma stílusban írnak, arc és név nélkül, nem is léteznek. 2. Irracionális a megbetegedésük, tehát az se létezik. 3. Léteznek, de csak gyűlölködnek. 4. Létezik a megbetegedésük, de azok nem a gyakorlatoktól lettek, csak ráfogják, bűnbakot keresnek.  5. Léteznek és többen vannak, de csak mert elkapják egymástól (és tőlem) a gyűlölködést. Ez aztán a magyarázat – és az előre védekezés. (Egyébként épp emiatt nem adtam táptalajt a rajongók „vállalják fel az arcukat a károsultak, akkor elhiszem”-jellegű megnyilvánulásainak. Ha megtennék, az elvakult gyakorlók találnának más kifogást, ami így is történt, hiszen az Ex-Anamés csoportban névvel-arccal is olvashattak nem egy és nem kis bajokról szóló panaszt – és akkor jött más kifogás, biztos nem jól gyakorolt, biztos keverte más módszerrel stb. Sajnos van egy agymosási határvonal, amelyen már nem lehet áttörni a józan észhez.)

A blogger a gyűlölködésen kívül nem kínál más alternatívát, de az igazság az, hogy a gyűlölet még senki egészségügyi állapotán nem javított és soha nem tette jobbá senki életét.

De igen, kínálok: nem kell menni órákra. Ha valaki nem szeretne egy szektás, pénzlenyúlós, megbetegítő rendszerbe belegabalyodni, akkor nem kell gyakorolni. Ez miért nem alternatíva?

Az Anamé Program azonban igen. Ha a módszer valóban veszélyes lenne, akkor ez biztosan nem a módszer létezésének huszonötödik évében derülne ki.

Már a videóval kapcsolatban is rámutattam ennek a kijelentésnek a -szintén gátlástalanul erős- megtévesztő jellegére. Az AP ilyen formában nem létezik 25 éve. A régi gyakorlók nyilatkozataiból is láthattuk a kezdeti, kifejezetten limitált létszámú csoportokat, de még a 2015-ös rádióinterjúban is ezt nyilatkozza Valéria:

„Olyan, mint az atombomba. Nagyon-nagyon erős ez a dolog, azért is kell személyre szabottan használni.
Minden óra csakradiagnózissal kezdődik, az oktató megnéz téged, onnantól kezdve, hogy belépsz hozzánk, végigkövetjük a fejlődésed. Csak kis csoportokban dolgozunk, hogy az oktató lássa, mire van szükséged.”

Úgyhogy nem, nem 25 éve csinálja azt az elképesztő felelőtlenséget, hogy több száz embert zsúfol össze egy terembe egyetlen oktatóval, aki még csak nem is látja a gyakorlók legnagyobb részét. Pláne nincs személyre szabott csakradiagnózis. Azt meg, hogy ezek a megbetegedések miért csak most derülnek ki, mindenki tudja, aki ezt a blogot olvasta – egyszerűen eltitkolták, a bajba jutottak sem tudtak egymásról, elszigetelt esetnek vélték a sajátjukat. Voltak, akik még így is számonkértek - volna, ha szóba álltak volna velük. Úgyhogy ezzel védekezni szerintem igencsak szégyentelen dolog.

Azért tudott elterjedni az egész világon, mert biztonságos,

Szögezzük már le végre, hogy nem terjedt el az egész világon (nem is illene ilyen marketinges túlzásba esnie egy szerény jótevőnek), és nem biztonságos, csak erről ugye nem engednek beszélni.

és az emberek érzik a jótékony hatását

Főleg kezdetben, ami aztán eltűnik vagy átfordul -  ezt azért jó pár régi gyakorló, sikervideót levetető, a régi lelkendezését megbánó ember megerősítheti. Az olykor kifejezetten szörnyű hatásokról nem is beszélve, amelyekkel még a saját gyakorlócsoportjuk vagy Kérdezz-felelek videóik is tele vannak mint „tisztulási tünetekkel”. Csak erről ugye nem jó beszélni egy ilyen marketinges üzenetben. 

Ha valakinek mégis kétsége lenne, akkor érdemes megfigyelni azokat, akik a legtöbbet gyakorolnak.

Hmmm, hát nekem nem túl meggyőzőek, sőt. Elég megnézni az oktatók Tarts ki!-videóit, hiszen nemcsak hosszas szenvedéseiket sorolják, de azt is kijelentik, hogy „még nincsenek a folyamat végén”, még várnak rájuk szenvedések, ám majd jönni fog a csoda. Mégis mit lehet akkor várni, ha tíz év gyakorlás után is kínlódnak és nem is akárhogyan?

Én magam is számos gyógyíthatatlan betegségből gyógyultam meg a módszer segítségével, az oktatóink pedig mindannyian csodálatos, sugárzó és egészséges emberek, akik jóval fiatalabbnak látszanak a koruknál.

Ez valahogy bekattant neki, már nem először hangzik el, pedig -és ez tényleg nem rosszindulat- szerintem mindegyik oktató épp annyinak látszik, amennyi, még a sokat emlegett Mária is (bocsánat, Mária, tényleg annyinak tippelnélek, amennyi vagy, de ez nem jelent negatívumot, egy 60-as születésű, magára adó nő így néz ki és attól még csinos). Mi több, még Valériát sem látom 22 évesnek a feminás (fizetett) cikk fotóján, bizony, ő is annyinak tűnik számomra, amennyi (egykorúak vagyunk, én se vagyok különb, csak talán nem engedném a ráncaimhoz odaírni, hogy 22 évesnek nézek ki, de ez meg már biztos az én bekattanásom). És ez tényleg nem rosszindulat, egyszerűen csak nem tartom az AP hatékonyságát bizonyító erőnek a fiatalos kinézetet, mert a reális tekintetnek nem így tűnik, hisz még a többszöri sikervideós felvételek szereplőin is látszik, hogy az idő vasfogát nem tudja elkoptatni a módszer, miért is tenné. 

Hozzájuk hasonlóan általánosságban az is elmondható, hogy azok a gyakorlók, akik a legtöbbet gyakorolnak velünk és kitartóak, hosszútávon az életük és az egészségük változásáról számolnak be. Ezek valós, inspiráló, sok munkával elért eredmények.

Valóban? Akkor miért hagyták ott a régi gyakorlók sorra a Programot? Hány valós, végleges eredményt tud felmutatni itt bárki is? Hiszen a sikervideókon minden szerepel, csak épp ilyet nemigen találni.

Ha részletesebben érdekel ez a téma, akkor nézd meg az esettanulmányainkat a honlapunkon vagy a Youtube-csatornánkon, ahol valós emberek történeteit találod, megismerkedhetsz az oktatóinkkal, a gyógyulásom történetével, és megnézheted a régi zárójelentéseimet is.

Nos, a károsultaknak -akik igen, értem az utalást, megint csak nemlétezőnek sejtettődnek- is vannak zárójelentéseik. Készíthetnénk kudarcvideókat, és abban egészen biztos jóval több tény szerepelne, mint a sikertörténeteknek nevezett hangzatos lufikban. Azonkívül arról is nemegyszer beszél korábbi interjúiban Balázs Valéria, hogy ami jó az egyik embernek, a másiknak nem az. Hiszen eleve így kezdődött az AP, ezzel a -hatha jógaóráin tett- felismeréssel. Nem ártana már azt is felismerni, hogy amitől (?) ő meggyógyult, az nem biztos, hogy másoknak is javára válik. Tovább megyek: csaknem biztos, hogy nem válik javára, így, tömegesen oktatva meg egészen biztosan nem.

Időközben elnyertem az Év Kiváló Szakembere 2018 díjat. Nem pályáztam erre a díjra, hanem egy szakmai zsűri választott meg a módszer hatékonysága, biztonsága és valós eredményei alapján. Nagyon hálás vagyok a díjért és azért is, hogy tavaly az Oxford Enciklopédia az életművem alapján beválasztott az első magyar kiadásába, de higgyétek el, hogy minden elismerésről boldogan lemondanék, ha ezzel békét tudnék hozni a gyűlölködők szívébe. Csak egy dologról nem mondanék le soha: arról, hogy minden erőmmel azon dolgozzak, hogy csökkenjen a szenvedés a világunkban.

Nem szép dolog a dicsekvés, pláne ha olyan álságos köntösbe bújtatják, hogy csak-azért-említem-hogy-erről-is-lemondanék, és pláne, ha nincs is mivel. Tudniillik az Oxford Enciklopédia zengzetes neve ellenére egy pénznyelő marketinghúzás, amelyhez megkeresve a delikvenseket, leggombolnak róluk a bekerülésért uszkve 60 ezret, ha pedig még tiszteletpéldányt is szeretne magának, további 160 ezret. Itt meg lehet nézni, hogy is zajlik pontosan ez. Az Év Szakembere díj pedig hasonló elven működik, csak kis magyar valósághoz igazodva, így: „N. Imre bekopog különböző üzletek, boltok, vállalkozások ajtaján, megkeresi a főnököt, és elmondja, hogy szakmai összefogás - ami nem derül ki, hogy mit takar – eredményeképpen az adott vállalkozás lett az év valamilyen kitüntetettje. Majd elmondja, hogy a megtisztelő címet igazoló oklevelet egy gálán adják át, a Citistar Selencionön, amire azonban jegyet kell venni. Ez tartalmazza a vacsora árát, de a fellépőket külön kell támogatni egy kis szponzorációs díjjal.” (Ennek is utána olvashatsz itt.)
Szóval mást tényleg nem lehet felhozni a hitelesség és szakmaiság alátámasztására? És ha már nem: miért kell ezt a két -leginkább szégyellnivaló- hiúságlevelet fellebbenteni? Talán mert úgy gondolja, hogy nem néz senki utána, miről is szólnak eme elismerések. Sajnos igaza van, az őt követők szemén ilyenekkel is lehet növelni a hályogot.

Hamarosan folytatom az üzenet további részével. 

2 Tovább

21. rész - Anamé válaszol a vádakra 

A Nagy Kiállás - vagy mégse
Nos, megjött a sok gyakorló által várva várt reakció a jelen blogra, végre, ahogy kérték, kiállt Anamé, és válaszolt a vádakra. Ja, nem is. Sajnos csak újabb két szemfényvesztést vetett a lábuk elé, egy videó és egy írásos üzenet formájában. Mindkettő tanulságos lesz, mert tisztán kiviláglik belőle Balázs Valéria manipulációs módszere, nem is akárhogyan.

Csúsztatások, hazugságok
Lássuk előbb a videót. Kezdjük azzal, hogy nem egyedül jelenik meg a képernyőn. A mellette álló hölgynek dacára annak, hogy csak a felvétel közepén nyilvánul meg először, már a kezdő képkockánál felvillan a dr. titulussal ellátott neve, jelezvén, itt komoly orvosi támogatással van aláhúzva Anamé -áldozatszerepből elrebegett- minden mondata. Az ötperces videóban az „orvos” szó hatszor fordul elő – az persze egyszer sem hangzik el, hogy Dr. Papp Erzsébet tulajdonképpen a fogak doktora. Nincs ezzel semmi baj, csak mondjuk tisztább lett volna ezt így kimondani, mert ily módon bizony erősen csúsztatás jellege van az egész „orvosi szakvéleménnyel támasztom alá” jellegű háttérnek. Talán elfelejtették, hogy a hölgy már szerepelt egy sikervideóban, amelyben annak rendje és módja szerint bemutatkozott, és ott valahogy nem esett nehezére fogorvosi szakterületét megemlíteni – lehet, hogy tényleg nem gondoltak erre, mert akkor az is eszükbe jutott volna, hogy esetleg nem kellene annak a régi videónak ellentmondó dolgokat állítani a jelen felvételben sem. Márpedig fognak, ahogy láthatod majd - kommentekkel idézem a blogra adott reakció videójának teljes szövegét:

Sziasztok. Az utóbbi időben elindult egy rágalmazási kampány az Anamé Program ellen...
 

Hogy a blogot, ezzel együtt a bajba jutott gyakorlók -számomra szívszorító történeteit- nemes egyszerűséggel csak rágalmazásnak és lejáratásnak titulálja a videóban és azt követő írásos üzenetben, azzal ő el is mond tulajdonképpen mindent, válaszol minden vádra, noha az ezekre való reakciót várták annyira a lelkes, de elbizonytalanodó gyakorlók. A videó másnapján közzétett üzenetben kissé bővebben kitér erre, de ott is csak annyit ad feleletül, miszerint a blog írójának karriervágya van, a megszólaló károsultak pedig a kitalációi (és még ééén rágalmazok). Kész, ezzel el van intézve minden, a blogban felmutatott AP-visszásság. Mivel az írásos üzenetben -erre a következő posztban reagálok- a jogi úton való felelősségrevonásom is szóba kerül, úgy döntöttem, megkönnyítem a dolgukat, és sorra veszem a „rágalmakat”, amelyekre egyébként továbbra sem sikerült valós választ adnia. (Ez is a későbbi posztban). Hogy mennyire nem, és mennyire csak az újabb elmaszatolásról és manipulatív szuggesztióról szól a Nagy Kiállás, az a videó további részeiből sajnos ismét fényesen kiderül.

… és sokan kértétek, hogy reagáljak, de azért nem reagáltam eddig, mert úgy gondoltam, hogy ez egy dolog, amiben sosem nyerhetek. Azért, mert nem azért jöttem, hogy a social médiában védjem az én képemet, hanem azért jöttem, hogy csökkenjen a szenvedés a világban.

Ismét a híres Anamé-mondat, amelyben önzetlen jótevőként tetszeleg, jótékonyan elfeledve azt a tényt, hogy ezt a nemes küldetést bizony azért rendesen meg kell fizetni. Kissé homályos, hogy emiatt akár miért ne nyerhetne, ha egyszer rágalom minden, de ezt pár mondattal odébb majd még kozmetikázza kicsit, egyelőre elégedjünk meg ennyivel, neki magasztosabb célja van, mint hogy védekezzen.

Amióta elindult ez a lejáratás ellenünk, azóta telt házas kurzusokat tartok szerte Európában és egész Magyarországon.

Tehát egyem a sárga kefét, a blog csak még inkább odavonzotta az embereket. Ha azt mondta volna, hogy a blog ellenére nem csökkent a gyakorlók száma, nem lógna ki ennyire a manipuláció lólába. Így sajnos eléggé kilóg, pláne hogy a levélben is hangsúlyozza a blognak eme vonzerejét („Azt tapasztaljuk, hogy sokkal többen vagytok az óráinkon, mint eddig valaha”), tehát nem egyszerű (és egyszeri) téves szóhasználatról van szó. A célját mondjuk nem értem – hátha abbahagyom a blogot?

És nagyon szépen köszönöm, nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyien eljöttök, annak ellenére, hogy folyamatosan olvassátok, hogy csak attól, hogy egy légtérben vagytok velem, attól már a világ összes létező betegségét elkapjátok.

Ilyet sose írtam, de mint tudjuk, a túlzások használata egyvalamire alkalmas: bagatellizálásra. Ő is tudja, alkalmazza is.

Nagyon szépen köszönöm azt, hogy vannak a világon, akik tudnak különbséget tenni.

Mi között? A rágalmak és a valós tények között? A fejlődés üdvös útja és a hétköznapi „gyűlölködés” között? Erről nem szól a fáma, de mindegy is, köszönve van, aki mellette áll, az magasabb rendű, elég is ennyi léleksimi a rajongóknak.

Az AP már több mint 25 éve áll fönn, és nem maradhatott volna fönn, és nem tudott volna elterjedni az egész világon, hogyha káros lenne.

Az egész világ kissé túlzás, a 25 év szintén (hiszen tudjuk, hogy még 3 éve is arról nyilatkozott a rádióban, hogy ők csakis kiscsoporttal dolgoznak a személyre szabottság miatt, így ebben a formában az AP egész biztosan nem létezik 25 éve). És csak egyet felejt el: nem akkor nem tudott volna elterjedni, ha káros lett volna, hanem ha a károsodásokról szóló információkat engedték volna felszínre kerülni. De -mint ezt is tudjuk- töröltek és törölnek ma is minden negatív megnyilatkozást.

Pont ellenkezőleg. Hatékony és segít az embereken.

Csak mert ő mondja - ezt nem is kell megindokolni. (A sikervideókat ugye inkább hagyjuk, azok ugyan nem támasztanak alá semmit).

Mindig lesznek olyan emberek, akiknek a rosszindulat és a gyűlölködés szimpatikusabb.

Vagyis én. Mert a blog indítéka nem más, íme újabb bevésése a "rágalom" kategóriának.

És olyanok is, akik ahelyett, hogy megpróbálnának tenni magukért, inkább indokot keresnek a külvilágban.

Vagyis az AP károsultjai, akiknek nem is a gyakorlástól lett bajuk, csak bűnbakot keresnek (ha egyáltalán léteznek ilyen károsultak, mondja majd az írásos üzenete). 

Ez az, ami miatt nem nyerhetek, mert ezt a csatát senki nem tudja megnyerni.

Tehát magasztosabb célja van a védekezésnél, és a gonoszság úgyis mindig jelen van a világban, ezért nem védekezik. Kész, le is van tudva minden kifogás az AP ellen. Ügyes, nem?

Engedjétek meg, hogy továbbra is tegyem a dolgom, és nagyon hálás vagyok azért azoknak az embereknek, akik velem tartanak és vállalják a fejlődés útját.

Rejtett felszólítás arra, hogy ne zargasd evilági kételyekkel, lezárásként pedig újabb léleksimi, mert te gyakorló, tehát magasabb rendű vagy. Ezzel le is zárult az ő védőbeszéde, jöhet az orvosi szakvélemény.

Nagyon nagyra tartom az orvosokat, mert azt gondolom, hogy nagyon áldozatos munkát végeznek nagyon nehéz körülmények között.

Ez a mondat szó szerint elhangzott már a szájából a transzplantációja kapcsán, szeret előregyártott panelekből építkezni.

Szeretném nektek bemutatni dr. Papp Erzsébetet, aki gyakorlónk, és ezért nagyon pontosan tudja, hogy a gyakorlataink hogyan hatnak. Másrészt pedig orvos, és a homeopátiás szövetség alapítótagja. Azt szeretném tőled kérni, hogy mondd el nekünk azt, hogy orvosi szempontból hogyan látod ezeket a rágalmakat.

Tehát hozzáértő, mert gyakorol, és hozzáértő, mert orvos. Kétszer is kihangsúlyozva, egyszer sem említve, hogy fogorvos.

Erzsébet: - Nehéz minősíteni, orvosi szempontból ezek a rágalmak nem minősíthetők. Csak rágalomnak tudom nevezni, értékelni nem lehet.

(Érdemes megnézni Valéria szomorkás egyetértését e mondatoknál).

És nem tudom elképzelni, hogy ez a módszer bármilyen problémát okozzon...

Nos, ez azért fura, mert a doktornő a saját sikervideójában a következőkről számol be: (a teljes szöveget is közlöm a poszt alján, nehogy a szövegkörnyezetből kiragadás vádja érjen, valamint érdemes átolvasni, a lelkendezése ellenére azért jó pár kérdést felvetnek a vele történtek): "A 3. mesterkurzus után olyan beteg lettem, hogy orvoshoz kellett menni, a tüdőgyógyász gyógyszereket adott, nem tudtam a lépcsőn 2-3 lépcsőt fölmenni, és nagyon fáradt voltam, a munkámat nem tudtam ellátni". De ő nem tudja elképzelni, hogy valamilyen problémát okozzon ez a módszer. Milyen érdekes.

Valéria: - Én azt látom, hogy te nagyon sok óránkon vagy itt, és mivel az óráim 100 fővel futnak körülbelül, a kurzusok pedig 200 körül, azt gondolom, hogy nagyon sok gyakorlónkkal találkoztál már. Hallottál-e valaha az öltözőben olyan történetet, hogy valaki megbetegedett volna az AP-tól?

Tehát ha az öltözőben Erzsébet nem hallott ilyet, akkor nem is történt megbetegedés.

Erzsébet: - Soha nem hallottam ilyet, olyat viszont nagyon sokat tudnék mesélni, ami az orvos számára is megmagyarázhatatlan változásokat mutatott az embereknél. Mai modern gondolkodású orvos számára megmagyarázhatatlan, ami történik velem, nemcsak a vitálkapacitásom javult, hanem a vérben lévő oxigéntartalom is emelkedett, úgyhogy ennyit tudok mondani, sok többi változásról nem beszélek, mert azt hiszem, az rám tartozik. De nagyon jó érzés, hogy sok minden ilyen formában változott meg körülöttem.

Soha nem hallott ilyet – a sikervideójában maga beszél a tisztulási tünetekről, a többi gyakorló tisztulási tüneteiről és a saját kálváriájáról. Most komolyan ennyire elfeledkeztek róla, hogy létezik az a videó? Azonkívül ez az -egyébként az egész AP-re jellemző- gondolkodási mechanizmus is érdekes: Orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulás, tehát az anamézás csodája. Orvosilag megmagyarázhatatlan megbetegedés, tehát nem is létezik. 

Valéria: - Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad azt orvosként, hogy elmondod a véleményedet, nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy velünk és gyakorolsz, és köszönöm, hogy vállaltad ezt az interjút.

Ismételt kihangsúlyozás, hogy a mellette álló támogató (fog)orvosként mondta el a véleményét. 

Erzsébet: - Én köszönöm, és szeretném, ha sokan megértenék, hogy itt félni semmitől nem kell, nincs miért.
Valéria: - De, én azt gondolom, hogy van...

Ez ám a hatásvadász átvezetés! Azt sugallja, hogy lám, ő őszinte, bizony felvállalja a negatívumot is. Persze a negatívum igazából pozitívum, de a bátor felvállalás és egyenesség álcája már meg is teremtődött. Mesteri. 

Például amikor a Bibliában megjelenik egy angyal,

(utalás önmagára)

mindig azzal kezdi, hogy Ne félj. Azért, mert a magasabb energiaszint ijesztő. Azért mert a fejlődés az félelmetes. Azért, mert minden egyes lépés, amit megtesz az ember, hogy meghaladja magát, az az ismeretlenbe tett lépés. Úgyhogy nagyon hálás vagyok azért, hogy vannak olyan emberek, akik vállalják a fejlődés útját. Tudom, hogy ami történik most, az félelemkeltés ellenünk. Akik csinálják, azok nem gyakorolnak, és másokat is vissza akarnak tartani ettől. De én mégis csak azt tudom mondani, hogy köszönöm minden embernek, akinek szeretet van a szívében, és akiben vágy van a fejlődésre. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattatok minket, isten áldjon benneteket, sziasztok.

A szokásos  keleti tanos duma és a "te vagy a magasabb szinten, amiért gyakorolsz" ömlengés, majd végül a reklámfeliratok: 
- Anamé Program 25 éve Magyarországon (ez ugye nem fedi a valóságot)
- Több ezer pozitív gyakorlói visszajelzés (hát, ha elfelejtjük az átmeneti sikerek után kijózanodó, eltántorodott gyakorlókat, a hangzatos és üres sikervideókat, legfőképp pedig az elhallgatott panaszokat...)
Teltházas kurzusok Magyarországon és Európában (épp elég baj teltházas oktatók nélkül)
- Közel 5 ezer gyakorló egy hónapban csak a két budapesti helyszínen (szintén épp elég baj). 

Szóval ennyi, kis marketingvideó egy odarángatott rajongó fogorvossal, önellentmondó kijelentésekkel, manipulatív csúsztatásokkal, megtévesztő kommunikációval - amolyan igazi anamé programos módra. Holnap a -hasonlóan, de ha lehet, még durvábban ilyen- írásos üzenetével folytatom. 

Dr. Papp Erzsébet sikervideója, 2017. augusztus 15.: 

Dr Papp Erzsébet vagyok, fogorvos. 1991-ben 10 kollegámmal mi alapítottuk a Homeopátiás Orvosegyesületet. Ez azért fontos, mert a homeopátiában is tisztulási tünetek jelentik azt, ha az orvos jó szert választ. Ezért nekem ismerős volt, amikor elkezdtem az AP-t, hogy tisztulási tünetekkel kell találkozni. Én másfél éven keresztül jártam, betegségem akkor még tudomásom szerint nem volt, csak gyenge voltam és nagyon erős hasmenés kínzott, ami egy hónap után megszűnt. Minden vizsgálati eredmény jó volt, végül tüdőkapacitás vizsgálatra küldtek, és ott közepes súlyosságú COPD-t állapítottak meg, a vitálkapacitásom 70 és 80% között mozgott. Tisztulási tünetem nem volt, de rengeteget változott a tartásom, a gerincem, a járásom, eltörött a lábam, teljesen rendbe jött a gerincem, kiegyenesedtem, mindenki azt kérdezte, ki varázsolt el, hogy ilyen jól tartom magam, megszűnt a görbeségem...de tisztulási tüneteim nem voltak. És nagyon szégyelltem, mikor 2-3 mesterkurzus meg tábor után a fiatalok, akik 30 évesek voltak, azt mondták, hogy ők nagyon fáradtak, én egy dolgot éreztem: hogy sokkal frissebb vagyok 3 nap után, mint amikor elkezdtem. És mivel tudtam, hogy COPD-m van, én ezt a légzéstechnikának tulajdonítottam leginkább mint földhözragadt fogorvos, és nem is mertem erről nyilatkozni se, csak szépen magamban boldogan ültem, hogy több levegőt kapok, és hát nekem nincsenek elvonási tüneteim. Mígnem a 3. mesterkurzus után olyan beteg lettem, hogy orvoshoz kellett menni, a tüdőgyógyász gyógyszereket adott, nem tudtam a lépcsőn 2-3 lépcsőt fölmenni, és nagyon fáradt voltam, a munkámat nem tudtam ellátni. És akkor a hagyományos gyógyszereket nem szedtem, homeopátiás szerekkel valahogy kijöttem ebből az állapotból, és abba is hagytam a mozgást, nem jártam órákra, otthon se gyakoroltam, és vártam egy csodát, ami megtörtént most áprilisban, újra kezdtem járni, rendszeresen gyakorlok, egy héten 2-szer háromszor, meditálni általában minden nap meditálok, és most 2 héttel ezelőtt a tüdőkapacitásom 90%-ra javult. Ami azt jelenti, hogy most először, ezen a napon nem lifttel jöttem föl a gyakorlóterembe, hanem a lépcsőn gyalog. És nem kellett megállnom közben.

 

    2 Tovább

    20. rész - Az Anamé Program (sötét) kulisszatitkai 

    Megszólalnak az Anamé Program legelső gyakorlói
    Úgy gondolom, a legutóbbi posztokat tekintve elég megalapozott az állítás, miszerint az Anamé Program valódi sikereket nem, ellenben megbetegedéseket nagyon is eredményezhet. Ez utóbbi oka, hogy felelőtlenül végeztet nagycsoportosan olyan gyakorlatokat, amelyek egyénileg, felügyelet és szakértő oktatói vezetés mellett is kockázatosak.
    De vajon mindig így volt ez? Vajon jószándékból, a sokat emlegetett „emeljük a világot” nemes céljától indult a Program története, és később a pénzhalmozási vágy írta felül a felelősségérzetet? Sokáig így gondoltam -meglegyintve a gyanú által, amelyet a jógairodalmak lépten-nyomon megfogalmaznak, jelesül, hogy „aki más Kundalinijét próbálja emelni önös célból vagy pénzszerzési formákra váltja sziddhijeit (a harmadik szem megnyílása során felsejlő különleges képességek), arra ez az erő visszaüt, személyiségtorzulás formájában, megalománná, pénz- vagy vágyhajhászóvá válik”. Azt gondoltam, velük is ez történhetett – és talán valóban így van, ám az „első generációs” gyakorolókkal folytatott beszélgetéseim (többek között) arra világítottak rá, hogy bizony már a kezdetek kezdetén sem volt mentes a Program ezektől a taszító jellemzőktől. És még mennyi mindenről hullt le a lepel... de akkor lebbentsék fel ők. Részleteket közlök a -nagyjából 2006-tól gyakorló „első anamés generáció” tagjaival felvett interjúkból (közülük már senki sem gyakorol – nem véletlenül). Ezek az interjúk több tíz órás és oldalas telefonbeszélgetések és levelezések kivonatai – nem fogok csámcsogni a magánéleti, múltbeli vagy a módszer alkalmazásának olykor eléggé sáros buktatóin, csupán a jelenleg kommunikált anamés háttérnek ellentmondó tényeket igyekszem felsorakoztatni. Nézzük akkor pontról pontra.

    1. Régen nem volt ennyire felelőtlen a módszer, és már akkor is történtek bajok

    „Teljesen elképedtem, amikor szembesültem vele, hogy már óriási csoportokban tartanak órákat, ráadásul úgy, hogy azokat fel sem építik. A mi időnkben (2006-2014-ig jártam) egyrészt még maximum 10 ember vehetett részt az órákon, ez kikötés is volt. Másrészt még csak akkor mehettünk intenzív gyakorlásra, ha már rendszeresen és sokat jártunk az alapórákra, és Vali meg Gábor alkalmasnak ítélt a továbblépésre. Hónapokról beszélek!  Persze, nem is voltak „tisztulási tünetek”, amikor pedig mégis baj történt az intenzív órán -mert sajnos ilyen is előfordult, pedig akkor még odafigyeltek ránk-, akkor azt mondták, hogy rosszul mérték fel az illető állapotát, és még nem volt itt az ideje a magasabb szintű gyakorlatoknak. Most meg? Boldog-boldogtalan részt vehet mesterkurzuson, ahol azokat a gyakorlatokat végzik, amelyekre bennünket csak több hónapnyi gyakorlás után engedtek. Persze, megértem én, tíz emberből nem lehet meggazdagodni. De ez olyan szintű felelőtlenség, hogy nem is csodálom a „rémtörténeteket”.

    „Igen, ez így volt. Az órákon 5-10 ember volt maximum, ha jól emlékszem, heti 3-4 alkalommal tartott Gábor foglalkozást, „alap”, illetve „intenzív” néven. Akkoriban heti 2 alkalommal jártam, volt, hogy csak ketten voltunk, eléggé „családias” hangulat uralkodott… Egy jó kis csapat alakult ki a rendszeresen gyakorlókból, elkezdtek bennünket szépen fokozatosan -valóban hónapok vagy akár egy év után- intenzív órára engedni, ahol már akár mozgást vagy szédülést, pillanatokig tartó ájulást is megtapasztalhattunk. Addig semmit. Mikor ez először bekövetkezett (kéz bemozdulása, hátrahajlások), megijedtem én is, de megnyugtattak, hogy teljesen rendben van, ez a fejlődési folyamattal jár. Elvétve hallottunk a „tisztulási tünetről” is, de inkább csak megmosolyogtuk: amire nem volt magyarázat, arra rámondták".

    "Vali tartott egy 30 órás képzést, ez volt talán az első komolyabb, minden csakrához 2-3 órát gyakoroltunk alkalmanként, elég erős gyakorlatokat – oda is csak azok jöhettek, akik évek óta csinálták, és „alkalmasnak” ítélte őket. Az 200 ezerbe került, amire elég nehéz volt összegyűjtenem a pénzt – de Vali azt állította, hogy aki ezt elvégzi, az „tökéletes állapotba kerül” – amit még ma is tréfálkozva kér rajtam számon néhány barátom, mert persze nem kerültem tökéletes állapotba, ahogyan mások sem".

    2. A sikerek elmaradtak, viszont ijesztő történések már akkor is voltak "Nekem egy autoimmun betegségem van (volt és maradt), és mivel 10 éve elég stresszes életet éltem, keresni szerettem volna valamilyen alternatív módszert ennek csökkentésére. Így kerültem el a honlapra, ahol akkor még „kundalini jóga” néven hirdették magukat. Pár hónap alatt a betegségem épp olyan fázisba került, amikor jobbak lettek a leleteim, így össze is kapcsoltam az eredményeket a gyakorlással – aztán persze kiderült, hogy ez a természetes „hullámzás”, és 1-2 év múlva jöttek más tünetek (azóta is szedek gyógyszert)".

    "Én csak mozogni szerettem volna, és a jóga mindig érdekelt, ezért vágtam bele 2007-ben a gyakorlásba. Akkoriban kifejezetten tiltották, hogy otthon bármilyen gyakorlatot is végezzünk, azzal ijesztgettek, hogy nagyon veszélyesek, és ha nincs mellettünk oktató, akkor ki tudja, mi történik velünk. Így egészen megdöbbentem, mikor később azt láttam, hogy már van otthoni gyakorlásuk is, amelyeket én az extra óráról ismertem. Arról az extra óráról, amelyre nem is mindenkit engedtek, mondván, még gyakorolnia kell hozzá, hogy részt vehessen rajta. Nem értettem az egészet. Ahogy a bajba jutott gyakorlók történeteit is elkerekedett szemmel olvastam, bár ilyen keretek között, nagycsoportban vagy otthon gyakorolva, tulajdonképpen nem csodálom. És bizony, felmerült bennem a gyanú, hogy talán én is az anamézásnak (akkor még: kundalinizésnek!) köszönhetem a pánikbetegségemet. Mert hogy épp ezért kellett abbahagynom annak idején a gyakorlást: pánikrohamok kezdtek gyötörni, és egyszerűen képtelen voltam kitenni a lábam a lakásból. Akkoriban azzal magyaráztam, hogy tanúja voltam egy lány rosszullétének az egyik órán, és talán ez hozott bennem elő valami olyan páni félelmet, amelyiktől aztán nem bírtam még csak gondolni se a gyakorlásra, nemhogy a következő órára elmenni. De sajnos ezek a rohamok aztán már rendszeresen kezdtek jelentkezni, és pánikbetegséget diagnosztizáltak nálam. Terápiára jártam (járok), 2015-re kerültem úgy-ahogy helyre.

    "Azon a 30 óráson én is ott voltam, amikor a lány rosszulléte történt. Rángatózni kezdett, elkezdte dobálni az energia vagy mi a szösz, mire feleszméltem, Gábor átvitte a másik szobába, majd „kihívták” Valit (nem ez volt az első eset, voltak, akiknek nem állt le a rángatózás, hozzájuk is őt hívták), aki kis idő múlva meg is érkezett. Próbáltak bennünket lenyugtatni, hogy ez természetes, a fejlődés része.... de közben a másik szobából hallatszottak a rohadt nagy koppanások meg csapkodások... ott is maradtak vele, mert hogy így nem tud hazamenni. Mindannyiunkat megviselt a dolog, ezt tudták ők is, mert kaptunk egy körlevelet, hogy nyugodjunk meg, minden rendben van a lánnyal. Engem azért rendesen feldúltak a történések, ahogy a többieket is, elgondolkodtunk, hogy mi a csuda történik itt, elkezdtünk keresgélni a kundaliniről stb. A kérdéseinket azonban mindig szinte támadásként élték meg, rögtön védekező álláspontot vettek fel. Sajnos az egyoldalú, diktatórikus szabályrendszer és a pénzközpontúság már akkor is jellemző volt rájuk".

    3. Anamé mint égi név? Jézus mint égi mester? Na ne nevettess! Komolyan elröhögtem magam, amikor olvastam, hogy az Anamé nevet az égi mestertől, Pótártól kapta. Ja, meg az internetes domain-ellenőrzőtől... Merthogy ő Vali volt egészen addig, amíg ki nem találták, hogy kell valami művésznév. Választottak is egyet -sajnos erre már nem emlékszem, mi volt az-, de kiderült, hogy már foglalt a név, ezután jött az Anamé... nem sugallatban „kapta”, ahogy a gyakorlatokat vagy a Los Angelesbe költözést sem... komoly marketinges tudatosság van minden mögött, az összelopkodott könyvétől át az összekutyult módszeréig. És még a Jézus-kép is ennek a marketingnek a része, mert Buddha -akinek az égisze és szobra alatt árulták a portékát- Magyarországon csak szűk kör szellemi tanítója, ellentétben Jézussal. A Jézus-kép egyszer csak megjelent a Mechwart-téri lakás falán, mi meg pislogtunk, hogy mi van, mi ez az új irány... Se csodavárásról, se csodálatos képességekről vagy égi leáradásról nem volt szó annak idején. Pusztán egy kundalinis módszer volt, csupán egy a sok közül. Ha akkoriban elhangzik a „roadshow” szó, vagy előhozakodnak valami karkötő-félével, szerintem hangosan körberöhögtük volna őket, és soha többet vissza se nézünk. Egy vicc az egész, csak sajnos sokak számára rossz vicc, pénz és egészség megy rá, hogy nekik los angelesi lakásuk lehessen. Gusztustalannak tartom az egészet.

    4. Még hogy az oktatókat égi útmutatás alapján választja ki... inkább a pénztárca a döntő
    "Kíváncsiak voltunk, meg akartuk ismerni ezt az egészet, kevés fogalmunk volt energiáról, jógáról, kundaliniről, és Vali olyan egyszerűnek, tisztának, „igazinak” tűnt, akivel nyíltan lehet kételyekről, tapasztalásokról beszélni… Lelkesek voltunk, és a tanfolyam után kitalálták, hogy oktatóképzést csinálnak. Természetesen erre a megbeszélésre is elmentünk, amit soha nem is fogok elfelejteni: a teremben előkészített matracok, rajtuk nyomtatványok a félév programjával és egy szerződéssel, hogy ők a „képzés” végén sem kötelesek „oktatóvá avatni” bennünket… csak ha Vali úgy látja… és 550 ezer Ft az oktatási költség. Valaki megkérdezte, hogy adnak-e számlát, mire Gábor rávágta, hogy ja igen, plusz áfával. Erre egyikünk nevetve felállt, hogy „ugye, ezt nem gondoltátok komolyan?”, mire ájtatos és sértődött arccal azt felelték, hogy akinek nem tetszik, az kimehet, de akkor nincs visszaút. Itt álltunk fel a 15 emberből 10-en, és kisétáltunk a teremből. Sokan soha többet nem néztek feléjük".

    Üzenet a gyakorlóknak 
    Velünk nagyobb bajok még nem estek, mert tényleg személyre szabott gyakorlatokat kaptunk és oktatói vezetéssel gyakoroltunk. Még így is történtek rossz dolgok, órákon át tartó, leállíthatatlan rángatózások, pánikrohamok, pszichózis jellegű tünetek. Ezekből vagy kikeveredtünk vagy otthagytuk őket és más útra léptünk. Gyógyulásról nem tudok – velem készítettek ugyan sikervideót, de le is vetettem egy idő után, mikor kiderült, hogy a javulás csak átmeneti volt. De nem a gyógyulások elmaradása vagy bajok kialakulása okán szakítottunk a módszerrel. A „régiek” közül, mindenki a „felhígulás” és etikai megfontolások miatt jött el. Hogy már az utcáról is be lehetett esni a „keményebb” órákra, és kezdtek úgy csinálni, mintha ez valami „csodaszer” lenne, nem csupán egy a sok-sok önismereti módszer, terápia közül, amit ugyan Vali kutyult össze, de mégiscsak egy évezredes tradíció nyomán, ismert jógagyakorlatokból. És erős morális kétségeink támadtak, hogy pontosan arra az útra készülnek lépni, aminek az elkerüléséről prédikáltak… Ha egy régi gyakorló megjelent az újabb órákon, már leginkább kínos volt nekik, mert láthatta mindenki, hogy 7-10 év gyakorlás után sem vagyunk tökéletes állapotban, és voltak számonkérő kérdéseink az új, igencsak megkérdőjelezhető irányokról. Ami most megy náluk ott, az a mi szemszögünkből nézve teljességgel értelmezhetetlen. Csakravíz? Meg műanyag karkötő, ami majd segít a gyógyulásban? Esetleg a megváltásban is? Mint a leggagyibb, legpénzéhesebb szekta: gátlások és felelősségvállalás nélkül működő, beteg emberek hitével, bizalmával visszaélő szervezet. Azokon élősködnek, akik esetleg annyira kétségbeesettek, hogy nem tudnak racionálisan gondolkozni, és mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak a „kemós magzatból lett csodatévő Valiba”, és vakon hisznek és gyakorolnak, akkor is, ha egyre rosszabbul és rosszabbul lesznek – lényeg, hogy fizessenek! Egyszerű pénznyelő automatává silányították magukat, és csak az az óriási probléma, hogy rengeteg embert sodornak veszélybe a felelőtlenségükkel, mert ez nem olyan, mint egy drágán vett ártalmatlan placebó, ami legfeljebb nem hat. Tényleg ennyire mindent megér a pénz? Már régen is olyan mohón kaptak utána, hogy az visszatetsző volt egy magát spirituálisnak hirdető módszertől. De hogy még az emberek egészsége árán is hajtják, ez számomra vérlázító, és legszívesebben minden gyakorlót kirángatnék a karmaik közül. Ha üzenhetek itt, akkor csak ennyit: Ne higgyetek se nekik, se a hangzatos sikertörténeteiknek. Itt már minden szinte teljes egészében marketing és csúsztatás, mellébeszélés, amit ti is látnátok, ha olyan régen ismernétek őket, mint én. Csak a pénzetekre hajtanak. És igen, baj is lehet a gyakorlásotokból. Vigyázzatok magatokra, mert ők már régen nem vigyáznak rátok. De leginkább: messzire kerüljétek el őket." 

     

    6 Tovább

    19.rész - Így (nem) tesz csodákat az Anamé Program

    A videók (és az igazság) nyomában
    Az előző posztban említettem, hogy nagyjából 50 "siker"videóról van szó - ám rájöttem, hogy még a facebook-oldalukon is vannak ilyen felvételek, amelyeket sem a honlapjukra, sem a youtube-ra nem töltöttek fel. Így végignéztem és elemeztem még azokat is, illetve felvettem a kapcsolatot néhány szereplővel, ezért is késett egy kicsit a beígért poszt. Most akkor viszont lássuk az összes fellelhetőt -remélem, egy sem kerülte el a figyelmem, ha mégis, nem szándékos-, és vonjuk le belőlük a -lesújtó- következtetést. 
    anamé program csalás sikervideó
    Íme a nagy "sikerek" - jó, ha 13 szól igazán gyógyulásról, de még így is sokat mondok 
    Először akkor leírom, mire jutottam (aztán a pontos útvonalat is megmutatom és végigjárhatod, ha kételkednél): 87 videóról van szó összesen, amelyeknek jellegzetességei: 

    • túlnyomórészt a gyakorlás korai, belelkesülős szakaszában vették fel (van, akit az első órája után), rendkívül kevés a 6 hónapnál tovább gyakorlókkal készült beszámoló 
    • több, általam megkeresett ember is elmondta, hogy legszívesebben levetetné vagy már le is vetette a "sikervideót", minekután rájött, hogy gyógyulása csak átmeneti vagy nem is a gyakorlástól következett be, csak első nagy rajongói hullámában tulajdonította annak (ahogyan én is anno minden sikert oda könyveltem). Talán nem véletlen, hogy a legfrissebb videók közt találni a legnagyobb arányban konkrét javulásról szólóakat, a régebbiek valahogy iszonyatosan felhígultak a semmit-mondó tartalmúakkal, nagyon kevés a valódi történésekről szót ejtő. 
    • a 87 videóból minimum 50 amolyan "nesze-semmi-fogd-meg-jól", olyan "sikerekkel", hogy: feltöltődtem. Bizsergést éreztem. Elkezdett fájni valamim az órán, aztán a végére elmúlt. Szerintem meg fogok ezzel gyógyulni. (És ezek mind külön-külön videókat jelentenek ám!) De nem túlzok, tényleg ennyit bírnak elmondani egy-egy "sikertörténetben", láthatod majd lejjebb a dokumentumban. 
    • őrült marketinggel harangozzák be a videókat, elegánsan elsiklanak afelett, hogy a betegnek esetleg műtétje IS volt, és a Program emblémájául tűzik ki a gyógyulást 
    • azért ne legyünk igazságtalanok: vannak gyógyulások, én szám szerint a 87 videóból 13-at találtam, és ezt is csak nagy-nagy jóindulattal (ha szigorúan véve nézném, igazság szerint én 5-öt tartanék annak, amelyek közül a legsúlyosabb a pajzsmirigy-betegség és a mióma). És ugyanennyit tartok valódi javulásnak, de a "tartós" címke mellőzésével és erős kérdőjelekkel összeszedhető mondjuk 18. Ennyi a nagy "csoda", a tízezer gyakorlóból ennyien értek el valami említésre méltót az Anamé Programmal. És szerintem még ezek közül is lesznek olyanok, amelyek mellé te is odabiggyeszted majd gondolatban azt a kérdőjelet.
    • azt is meg kell adni nekik, hogy lehet, hogy nem minden történetet vettek videóra, így akár több gyógyulás is történhetett - de tegyük mellé azt is, hogy én se kaptam minden bajba jutott gyakorlótól levelet, és háromszáznyi levélről beszélünk, amelyben -a sikervideókkal ellentétben- nem egyszerűen csak "szédülök kicsit" kaliberű megnyilvánulások vannak. De most nézzük a pozitív hatásokat, amelyeket elért az Anamé Program, és kivételesen tegyük ezt tényszerűen, megfosztva az anamés marketing sallangjaitól. 

    anamé program csalás sikervideó

    Mi mindent ért el az Anamé Program a súlyos betegségek terén? Sajnos alig valamit.
    A Program és a rák - egyetlenegyet sem gyógyított meg 

    Nézzük először a legsúlyosabbat, a rákot. Négy "sikertörténet" szerepel ezzel kapcsolatban, élükön az a videó (a cikk alján lévő  dokumentumkivonatban az 1-es történet) áll, amellyel úton-útfélen hirdetik magukat, "Zsolt csodálatos gyógyulása a rákból", illetve "A rák és a Kundalini erő" -naugyehogyugye- címen (ezt a feliratot valahogy elfeledték levenni, pedig illett volna most, hogy rájöttek, ők többé már nem kundalini, nem is voltak sose).
    Holott egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyakorlás meggyógyította volna szegény Zsolt hererákját. Csupán annyi történt, hogy ezt a tumort kiműtötték, utána pedig tünetmentes volt, ám a tumormarkerek emelkedni kezdtek. A gyakorlás hatására a tumormarkerek újra visszarendeződtek. Csak halkan teszem hozzá, hogy
    1. a markerek nem túl sokat jelentenek
    2. Zsoltról azóta se tudunk semmit, sajnos nekem sem sikerült felkeresnem 
    3. még egy ilyen történetük van, a markerek csökkentek, ám -mint megtudtam- a tumor maradt, és sajnos azóta is küzd a hölgy a betegségével. De mindezt tényleg csak halkan mondom, úgyhogy Zsolt történetét fogadjuk el sikernek, azzal a megjegyzéssel, hogy azért azt a rákot kiműtötték, és nem a gyakorlástól lett semmissé a tumor. A második történet a már említett hölgyé, akinek szintén nagyot csökkentek a tumormarkerek a gyakorlás hatására, ám mint utóbb kiderült, ez nem jelentette a tumor végét, így sikertörténetnek sajnos nem nevezhető. A harmadik és negyedik történet a kemoterápiával kapcsolatos  tapasztalatokról szól, ezek közül az egyik nyilatkozót sikerült felkeresnem, aki viszont közölte, hogy már nem tartja kifejezetten az Anamé Program eredményének -mivel holisztikus módszerekkel szintén támogatta a gyógyulását-, hogy mellékhatások nélkül zajlott nála a kemoterápia. A másik történetben az előírt 12 kemoterápia helyett 6 elég volt (őt nem tudtam felkeresni, egyébként is csak kevés embert sikerült, hiszen legtöbbször csak keresztnévvel szerepelnek), ezt fogadjuk el sikernek. Így az Anamé Program a rákkal kapcsolatban az alábbi eredményeket hozta: 
    - 1 esetben csökkentek a tumormarkerek 
    - 1 esetben pedig a kemoterápiás kezelésekből az előírtaknál kevesebb is elegendő volt. 
    Ez azért még nem rákgyógyítás, ugye? 


    Ha rákot nem is, de más súlyos betegségeket gyógyít? Nem igazán
    A többi nagyobb betegség terén sem mondhat magának a Program nagy eredményeket. Leginkább a Hashimoto szindróma (a pajzsmirigy autoimmun betegsége, amely nem gyógyítható, de gyógyszerrel kezelhető) terén remekelt, ott két sikertörténet is van, ahol elhagyhatták a betegek a gyógyszereket (bár egyikükkel sem sikerült felvennem a kapcsolatot, valamint a betegség köztudottan hullámzó jellegű, amely a laboreredményekben is változásokat okoz).
    A cukorbetegség terén már sokkal kérdőjelesebb a helyzet, itt szintén 2 videóról van szó, az egyikben arról lelkendezik Balázs Valéria és az érintett, hogy 6.3-as cukorszintet mért legutóbb (egyszer?!) az évek óta inzulinnal kezelt férfi (szokott ám ilyen lenni, ezt cukorbetegek jól tudják), illetve hivatkoznak a másik videóra, amelyben a kicsi Mia (kisgyerek) cukorbetegsége gyógyult - ez utóbbi videó viszont már nem elérhető, nyilván okkal.
    Úgy tűnik, leginkább még a csontok-izmok területén tudott javulást elérni, illetve a magas vérnyomás csökkenésében van több (5 db) ilyen-olyan eredmény (ám van, amikor csak egyszer mértek alacsonyabb értéket, de már videót készítettek a "siker"-ből), valamint a látás javulásáról 3 eset is beszámol. Egy új videó a Chron-betegség gyógyulásáról szól, ezt is elfogadjuk, noha kifejezetten kérdéseket vet fel a kommunikáció szűkszavúsága és az erős vágási technika. 
    Így a következő "eredmények"-ről számolhatunk be a 87 videó kapcsán: 

    • Rák: csak tumormarker csökkent 2 esetben (1-es és 84-es történet), ebből az egyik eset sajnos nem tumormentességet jelent, a másikat nem tudtuk felkeresni.
      A kemoterápia mellékhatások nélkül zajlott 1 esetben (7-es történet - ahol más módon is támogatták a folyamatot), a 1 esetben pedig (79-es történet) kevesebb előírt kezelés kellett (őt nem tudtam felkeresni). 
    • Hashimoto szindróma (15-ös és 34-es történet, őket nem tudtam felkeresni) 
    • Cukorbetegség: egyszer (!) inzulin nélkül is 6.3 (48-as történet), a másik videó nincs meg (nem tudtam őket felkeresni - a továbbiakban: NF) 
    • Chron: negatív most a diagnózis, csak ennyit mond (53-as, NF) 
    • Látásjavulás: 3 esetben (55-ös, 74-es, 87-es, NF, ám több régi gyakorló számolt be javulásról, majd visszaromlásról)
    • Magas vérnyomás javulása: 5 esetben (21-es, 59-es, 61-es, 70-es, 80-as), egyik sem felkereshető, végleges javulásról nem számolnak be 
    • Csontok, izmok: 5 esetben (3-as, 8-as, 18-as, 42-es, 52-es, NF), köztük van látványos és olyan is, amit csak ő érez 

    anamé program csalás sikervideó

    Nagyjából ennyi a siker

    Nos, a fentiekből számomra

    • a 2 Hashimoto-szindróma javulása
    • 1 tumormarker-csökkenés (mivel lenyomozhatatlan a további történet, megelőlegezem)
    • 1 Chron (szintén a lenyomozhatatlanság miatt)
    • és 1 csont-deformitás-csökkenés fogadható el gyógyulásnak.
    • Ehhez még hozzáveszek 1 méhpolip eltűnését
    • és 1 mióma kisebbé válását,

     csak mert tényleg igyekszem nagylelkű lenni. És úgy nagyjából ennyi - a tízezer gyakorlóból. És a többszáz bajba jutott gyakorlóval szemben. Akkor mégis miféle csodáról beszélünk? Aminek reményében ezrek gyakorolnak, akár riasztó tüneteik ellenére is? Sajnos semmiféle csodát nem látok én itt, csupán egy nagy lufit, amelyet ha kicsit megszurkálunk, máris süvítve száll el a levegőben. 

    Ha mindent felsorolunk, akkor is vérszegény a gyógyulási lista
    A többi -értékelhető- történet 1-1 csupán egy esetben meglévő (pl. mióma eltűnt) vagy hétköznapibb bajok (derékfájás, gyomorégés) enyhüléséről szól, de hogy teljesen igazságosak legyünk, itt egy átfogó lista, amibe minden értékelhető gyógyulástörténetet belevettem, azokat is, amelyeket csak egyszer tapasztaltak vagy épp nincs részletezve, milyen jellegű probléma is javult voltaképpen. És még így is elég vérszegény ez a lista: 

    Gyógyulásnak nevezhető (13 db, de inkább csak 6db ) 

    • 15-ös: Hashimoto szindrómánál gyógyszer nélkül is negatív lelet
    • esetleg még 21-es: magas vérnyomás normalizálódott (de ezt csak egyszer mérték) 
    • 34-es: Hashimoto szindróma gyógyulása
    • 43-as: elmúlt a mindennapos izom- és csontfájdalom (de hogy mitől volt egyáltalán, az nem derül ki)
    • 48-as: (erősen kérdőjelesen) a cukorbetegségnél inzulin nélkül is 6.3-at mért egyszer 
    • 53-as: elmúlt a Chron-betegség (kétmondatos, vágott videó
    • 55-ös: 1 dioptriát javult a szeme (nem tudom, maradandóan-e)
    • 57-es: eltűnt a méhpolip
    • 61-es: nem kell fájdalomcsillapító a csípőjére (3 hónap után nyilatkozik)
    • 70-es: igazi sikersorozat, reflux, magas vérnyomás, gerincsérv múlt el (csak felsorolja ezeket, ennyi a videó)
    • 72-es: derékfájás és gégegyulladás eltűnt (hangszalagon a csomó megmaradt) 
    • 74-es: látásjavulás (nem részletezi) 
    • 87-es: látásjavulás  (nem részletezi) 

    Javulásnak nevezhető (18 db, de inkább csak 5-6): 

    • 1-es: tumormarkerek csökkenése 
    • 3-as történet: csípő javulása 
    • 7-es: nem volt mellékhatása a kemoterápiának (ma már nemcsak az AP-nek tulajdonítja) 
    • 8-as: csigolyák javulása (de nem látványos, csak ő érzi)
    • 14-es: műtét utáni erősödött ő is, a szíve is (Anamé személyes vezetésével, napi gyakorlással)
    • 18-as: teniszező balesetes keze 1 hónapig lassabban javulgatott, majd a gyakorlás hatására gyorsan 80%-osra javult 
    • 26-os: női gondok javultak (de nincs részletezve se a problémák, se a javulás jellege)
    • 32-es: a repüléstől való félelme 70%-kal csökkent (egyszer repült)
    • 42-es: javult a térde, nagyobb mozgástartományra képes 
    • 52-es: járókerettel pár lépést ment a szobában (hogy előtte mire volt képes, nem részleteződik), lágyéksérvműtétje halasztható lett 
    • 59-es: kevesebb vérnyomásgyógyszert szed (erősen zavaros történet)
    • 66-os: enyhült a derékfájás
    • 67-es: enyhült a gyomorégés
    • 78-as: kezd visszanőni a haja egy helyen 
    • 79-es: gyorsabban gyógyult, kevesebb kemó is elég volt 
    • 80-as: vérnyomásgyógyszer kevesebb
    • 81-es: derékfájás javult 
    • 83-as: mióma összement 

    Hogy a többi történetet miért nem vettem bele a 87-ből, azt magad is láthatod majd a dokumentumfotókon. Sárgával jelöltem a valódinak ítélhető, kékkel az erősödés-javulás jellegű sikereket, ezeket fentebb is felsoroltam. Pirossal a saját megjegyzéseim -bár igyekeztem kerülni az iróniát, belátom, hogy ez nem mindig sikerült, bocsánat- amelyekből látható, hogy egy-egy kérdéses történet miért maradt ki a gyógyuláslistából, és van, amihez nem fűztem megjegyzést, mert nem is volt mihez (jó-volt-az-óra-jellegű megnyilvánulások). Böngészd végig, hátha találsz még olyat, amit sikerként lehetne elkönyvelni, vagy írd meg, ha tudsz valakiről (Balázs Valérián kívül), aki meggyógyult ezzel a Programmal, és azóta is vígan éli világát. Én azt látom, hogy leginkább csak maga a Program profitál mindebből, busásan, és minden alap nélkül hirdeti önmagát csodatévő módszerként, miközben több ember betegszik meg, mint gyógyul általuk. Hogy hogyan is vehetett ilyen -morálisan megkérdőjelezhető és kifejezetten veszélyes- irányt a Program, arról a következő posztban a régi gyakorlók által feltárt kulisszatitkok mesélnek majd. 
     

    anamé program csalás sikervideó

    anamé program csalás sikervideó

    anamé program csalás sikervideó

    5 Tovább

    18.rész - Mitől betegednek meg az emberek az Anamé Programnál? 

    A szektás jelleg újabb fényes bizonyítékait, a facebookos törléseket követően jöjjön, amivel eredetileg folytatni akartam a néhány, valóban csak mutatóban szereplő esettanulmány után (hány van még, istenem... és hány, amiről nem tudunk, és hány lesz még, ha ez így megy tovább), annak körbejárása, hogy miért is történhetett meg mindez. 

    De hát hogyan okozhatnak az Anamé-gyakorlatok ekkora bajokat? És hogyan tehet akkor mégis csodákat?
    Mindkét kérdés megválaszolása hosszasabb fejtegetést kíván, ám elöljáróban röviden összefoglalva:
    1. Úgy okozhat ekkora problémákat, hogy olyan -materialista, fizikális magyarázatokkal is alátámaszthatóan károkat okozó- gyakorlatokat végeztet nagycsoportosan, amelyek egyénileg is csak nagy körültekintéssel és főleg hosszas előkészítések után alkalmazhatók.

    2. Nem tesz csodákat. A felrakott sikertörténetek 90, de inkább 98%-a humbug, a maradék „sikereknek” a gyakorlatokhoz köthetősége is bőven megkérdőjelezhető.

    És akkor most lássuk kissé hosszabban.

    Mi a baj az anamés gyakorlatokkal?
    Igyekszem -ahol lehet- a szaknyelvet mellőzve leírni, ám ha tudományosabb alátámasztásra vágysz, itt kezdve és az ajánlott szakirodalmakkal folytatva magad is felkutathatod az elmondottak igazságát:

    A kialakult mentális problémák (pánik, depresszió, bipolaritás, pszichózis, apátia) okai:

    • a nyugati ember légzéstechnikája finoman szólva is távol áll a jógalégzések alapjául kívánatosnak, előbb ezt kellene felépíteni, ennek hiányában ugyanis az idegrendszer károsodást szenved
    • a jelenleg alkalmazott anamés légzéstechnikák túlterhelik az izom- és az idegrendszert
    • a huzamosabb ideig végzett légzőgyakorlatok rögzítenek egy testtartást, amely viszont visszahat a mentális állapotra, akár depressziót, pánikot okozva
    • ezt kevésbé lehet szaknyelv nélkül elmondani, de: a légzéstechnika során a vér széndioxid-szintje gyorsabban csökken, mint ahogy a test tolerálni tudná, következményeként az idegrendszer ingerelhetősége megnövekszik: „Ez a magyarázata a szédülésnek, a "könnyű fej (lufifej)" érzésnek, a kéz- és lábfejben érzett bizsergésnek, zsibongásnak, a tűszúrás érzetnek (paresthesia) és az akaratlan izomfeszülésnek (tetánia) és a legkevésbé sem a test "pránikus mezejében" létrehozott energetikai változások”. Ugye, ismerősek a leírt tünetek? Pedig az idézet írója nemigen hallott még Balázs Valériáról, akinek csodásan működő módszerére épp ezen tünetek a bizonyítékok. Ha mindennek tudatában nézed azokat a sikervideókat, ahol az első órák után (vajon miért friss gyakorló a nyilatkozók legnagyobb hányada? Bizony, ez sem véletlen...) ámulva a csodán lelkendeznek az emberek bizsergésről, a gyakorlatok erejét bizonyító szédelgésről, könnyűségérzésről (tulajdonképpen az idegrendszer túlterhelését jelző tünetekről) – akkor rájössz, hogy éppen áldozatokat nézel, akiket ráadásul még kamera elé is állítanak, hogy újabb áldozatokat szippantsanak be az égi -jól jövedelmező- erőtérbe.

    A kialakult fizikai problémák (rekeszizomsérv, szívproblémák, bélrendszeri megbetegedések, daganatok) okai:

    • a légzőgyakorlatoknál a folyamatos felfelé húzás során fent rögzülhet a rekeszizom, amely így nyomja a szerveket, a szívet, a tüdőt, vizenyő gyűlhet fel
    • a felvizesedés érinti a bélrendszeri folyamatokat, a szívet és tüdőt
    • a nagy dózisú oxigén burjánzást okoz: akár sejtek burjánzását (daganat), vagy a hormonok, idegrendszer túlműködését okozva

    És ezek pusztán biológiai magyarázatok a gyakorlóknál kialakult (és eltitkolt) problémákra, a pszichés (rejtett traumák robbanásszerűen felszínre hozása) és spirituális (Kundalini erőszakos ébresztése, hamis guru irányítása stb) okokat nem is érintve. Már ennyi is elég lenne – egyetlen gyakorlónál, egyetlen „mester” felügyelete alatt: olyan légzőgyakorlat, amely fizikálisan is káros, és amely nincs szép lassan, fokozatosan felépítve, a nyugati ember fizikumának és légzésmódjának a figyelembevételével, úgy, hogy az izom- és idegrendszer ne terhelődjön túl. Már ez is veszélyes mutatvány lenne. Ám az Anamé Programnál nem egy, de akár háromszáz ember is gyakorol, egyetlen „oktató” (aki még maga is problémákkal küzd, és -szavaikkal élve -”még nincs a folyamat végén”) irányításával, aki el se lát a terem túlsó végén lévőkig. Hogy ez így óriási felelőtlenség, nem kérdés. De ezt Balázs Valéria is pontosan tudja, hiszen ő maga nyilatkozza 2011-ben:

    Megismétlem: "az erős hatás miatt ezek a magas szintű energiagyakorlatok szerintünk csakis kis létszámú csoportban (maximum 14 fő) végezhetőek". És akkor álljon ezzel szemben egy jelenlegi anamés óra fotója: 

    Világhódító útján a csodatévő magyar módszer (Harmonet)
    https://www.harmonet.hu/ajanlo/71150-vilaghodito-utjan-a-csodatevo-magyar-modszer.html

    A 14 fős keret mintha kissé átértékelődött volna -  "mert a világ energiái megváltoztak, és most már így is lehet", hangozna minden bizonnyal a szokásos válasz. Ám nagy valószínűséggel csak a bevétel iránti vágy változott, sokszorozódott meg - a gyakorlók számával egyenes arányban. Ráadásul ezt annak ellenére vállalták be, hogy még a kezdetek kezdetén, az 5-10 fős csoportokban is történtek problémák, ahogy arról majd szó esik a későbbiekben. 

    És hogy hogyan történhetnek némelyeknél mindezek ellenére csodás gyógyulások a Program által? A rövid válasz: nem történnek. Hosszabban pedig a következő posztban fogom elmesélni, mert vettem a fáradságot, és az összes, általam talált sikervideót kielemeztem. Nagyjából 50 videóról van szó, amelynek még ha mindegyike igazi gyógyulás lenne is, akkor is messze alatta maradna a panaszosok és bajba jutottak számának. De még csak nem is valós gyógyulásokról szólnak -rendkívül kicsi hányadot tekintve, amelyek cserébe viszont ellenőrizhetetlenek, de azért szavazzuk meg a bizalmat-, hanem ismét a szemfényvesztésről, ékesen. Holnap folytatom.

    0 Tovább

    17. rész - Ezért ne higgy az Anamé Programnak-Most elolvashatod a törölt hozzászólásokat- 

    Törölnek, tiltanak, törölnek
    Ígérem, holnap már felrakom a cikket, amelyben arról lesz szó, miért okoznak ekkora károkat az anamés gyakorlatok - de még mindig muszáj egy kicsit megállni, és helyet adni azoknak a hozzászólásoknak, amelyeket újfent rendületlenül törölnek a szekta adminjai. 
    Mert hiába gondoltam -én kis naiv-, hogy itt megállnak, töröltek egy egész menüpontot. Kész, értékelni már nem lehet a Programot, a negatív kritikákat megfogalmazókat letiltották az oldalról, nincs több teendő. De lett - egyrészt mert voltak olyan elvetemültek -jómagam is- akik más profilról fejezték ki véleményüket. Másrészt saját gyakorlóikban is fel-feltámadt a kétely, amelynek hangot is adtak. Ám ez ismét csak ideig-óráig volt hallható, az admin, ahogy tudta, törölte. Elsőként az enyémet, holott csak ezt írtam az ominózus Töröljük-a-Vélemény-menüpontot-mert-rágalmazásoknak-ad-helyet-levél alatt: 

    Hát törölték. Ki-ki vonja le a következtetést. Pedig kíváncsi lettem volna, mit is tartanak rágalmazásnak, valótlan állításnak - és nekik is alkalmuk lett volna elmondani, (szerintük) miért nincs igazam. Nem tették. Vajon miért? 

    Nemcsak én tettem szóvá az "azért történtek bajok, mert keverték technikákkal/nem jól gyakoroltak/nem voltak rá érettek" megnyilvánulásokat, amelyek egyébként azóta is tartják magukat - nem csoda, hiszen valahogyan magyarázni kell Pandóra immár megnyitott szelencéjéből folyamatosan érkező, betegségekről szóló híradásokat. Ahogyan az sem csoda, hogy a szóvátétel, bármily szelíd is volt az, szintén törölve lett, tán mert a -következő negatív komment- és törléscunamit maga után vonó- csakravizekkel kapcsolatban mert kritikát megfogalmazni. 

    A negatív megnyilvánulások sorra másra való eltünedezése másnak is szúrta a szemét - ám ezek közül a hozzászólások közül is csak egyedül a "valami gond van a gyakorlatokkal?" című maradt fenn, meg persze a valamelyik hívőtől érkező válasz, miszerint semmi baj nincs velük. 
     

    Néha hosszabb időn át is elkerülte a figyelmüket egy-két dörgedelem. Hogy ez több mint 5 percig fennmaradhatott, azt a hozzászólás írója is furcsállotta: 

    Na, nem sokáig volt olvasható. Ahogyan ez csak percekig maradhatott:


    Az meg már szinte természetes, hogy ez a hozzászólás is tiszavirág-életűnek bizonyult: 


    A párbeszédet többen követelték-követelik, némely hozzászólás maradhatott -persze válasz nélkül-, valószínű azoké, akik aktív gyakorlók révén megorrolnának, hogy szavaikat nemcsak semmibe, de már semmissé is teszik. A kevésbé szerencséseké viszont akkor is ki lett penderítve, ha a betegségtörténeteket egyébiránt a blogíró félelmének vagy rosszindulatának betudva, kételyről merészeltek beszélni: 


    A hozzászólásoknak csaknem a felét eltüntették, legalább 30-35 landolt a virtuális süllyesztőben. Ahogy a pár napra rá boldogan újságolt karmatisztító vizek megjelenésének posztja alatt is rohamosan fogyatkozni kezdtek a hozzászólások. 



    Bizony, az oldalon semmi nem maradhat, ami a lelkes gyakorlókban kétséget támasztana, minél kevesebbet tudnak, annál jobb. És hogy mennyire tájékozatlanságban tartják a gyakorlóikat, ékes példák rá az ilyen jellegű, szintén törölt hozzászólások (bár meglehet, maguk a megnyilatkozók törölték azok után, hogy netán mégis körbejárták kissé a kérdést): 


    Ennyire vannak tisztában azzal -mert ennyire hagyják-, hogy mi minden történik itt. És ezért írom én ezt a blogot. 
     

    0 Tovább

    16.rész - Újabb tisztogatás az Anamé Programnál 

    A szekta újra alkot
    A blogot azzal akartam (és fogom) folytatni, hogy hogyan történhetnek ekkora bajok a gyakorlatok hatására és mi okozhatja a "csodákat" (amik, ahogy majd kiderül, ismét csak szemfényvesztések). De kénytelen vagyok közbeiktatni egy posztot, mert megintcsak nem mehetek el szó nélkül amellett, ami az Anamé Program facebook-oldalán történt. 

    Nem tetszik? Törlést!
    Az egész azzal kezdődött, hogy azok a gyakorlók és ex-gyakorlók, akiknek folyamatosan törölték a hozzászólásaikat, rájöttek arra, hogy a Vélemények menüpontba az adminok nem tudnak belenyúlni. Így jobb híján ott fejezték ki véleményüket, előbb csak úgy, hogy a 1 csillagos értékelést adtak esetleg némi felháborodott kommenttel. (Az 5 csillagos átlagérték szépen 4.6-ra is esett pár héten belül). Majd folytatták úgy, hogy jelen blog cikkeit belinkelték a vélemények alá, esélyt nyújtva a teljes körű tájékozódásra így mindazoknak, akiket a Program elzár a negatív információktól. Reakció? Úgy van: törlés. Inkább kikukáztak kétszázvalahány ömlengést, csak hogy ne lehessen olvasni például ilyet: 


    Vagy megtalálni a linkeket: 


    Ha beledöglesz, akkor is stabil és biztonságos, értem? Tessék reklámozni! 

    A törlést személyesen a Program atyja és marketingguruja kommentálta: 

    Sziasztok!

    Meghoztam egy döntést, mely szerint lekapcsoltuk az értékelési lehetőséget itt, a Facebook-oldalunkon.
    Ennek az az oka, hogy nem fogunk többet teret adni egy olyan vádaskodó, valótlan állításokat tartalmazó rágalmazásnak, ami elindult ellenünk. Továbbra is szívesen fogadjuk az építő jellegű és konstruktív észrevételeket és kritikákat olyanoktól, akik ehhez vállalják az arcukat és a nevüket, és nem csak a rosszindulat hajtja őket.

    Az Anamé Program 25 éve hatékony, erős, stabil és biztonságos. Nagyon szépen köszönjük azoknak, akik eddig is nagyra értékelték a Program teljesítményét. Ezt a jövőben úgy tudjátok megtenni, hogy elmondjátok az ismerőseiteknek, hogy személyesen ti mit tapasztaltatok a gyakorlás során, nektek miben segített az Anamé Program.

    Tudjuk, hogy vannak, akik számárá vonzóbb a gyűlölködés és a rémhírek terjesztése, de mi az Anamé Programnál továbbra is a fejlődést és a szeretetet fogjuk képviselni. Hálásan köszönjük minden gyakorlónknak, aki velünk tart ebben.

    Szeretettel,
    Gábor

     Ám mit ad Isten, pofátlanul még a saját gyakorlóiktól is érkezett negatív komment. Régi gyakorlóktól meg annál is negatívabb. Válasz? Gondolom, nem kell mondanom: törölve lettek. Azonmód. Hadd kapjanak helyet akkor itt, amiket villámkézzel még sikerült lefotózni: 
     

    Ez, ha lehet, még gyorsabban repült (kiemelések tőlem).

    A következő írást nem Kiss István írta, hanem egy olyan volt gyakorló, akit kitiltottak minden hozzászólástól, így kénytelen volt ilyen módon reagálni a fentiekre. Innen a reakció: Kedves? gábor (kisbetűvel). Egy tisztességes cég sem tiltja le a véleménynyilvánítást, mivel szabad országban élünk, szabad a vélemény is. Kivéve nálatok. A fentiekben leírtak, hogy nem vállaltuk az arcunkat, kimerítik a rágalmazást, mert igenis valós névvel vállaltuk azt, hogy megpróbáljuk figyelmeztetni a program esetleges veszélyeire az embereket, a gyakorlókat. Valós adatokkal a kezünkben. Nem úgy, ahogy ti tettétek, hogy minden panaszt, minden negatív véleményt a szőnyeg alá söpörtetek. Olyan nincs, hogy tökéletes módszer. Olyan nincs, hogy valami mindenkinek jó. Már rég nincs szó egyénre szabásról. Futószalagon kezelitek az embereket. És sorban jönnek a betegségek, amik nem rágalmazások felétek, hanem tények. Amikor Valéria (számomra ő nem Anamé) letagadja magát amikor segíteni kellene az mennyire etikus? Amikor a haldoklótól elkéritek az utolsó pénzét, az mennyire etikus? Vizet, "kristályt", karkötőt, töltőt, mindent árultok mint a bazárban. És gátlástalanul drágán. A levegőt nem gondoljátok esetleg palackba zárni és árulni? Csak egy újabb ötlet az emberek becsapására, mert abban ti nagymesterek vagytok. Miután valós énünket tiltottátok (mert a véleményekből törölni nem lehetett), így igen, bevallom nem saját névvel is posztoltam néhányat, amíg azt is le nem tiltottátok. De ezt csakis azért, mert saját névvel már nem tudtam. Most már "természetesen" ezzel a másik énemmel sem tudok. Elég jól terjed egyébként a híre annak, hogy mit műveltek. A sikertörténeteknek titulált valamiknek kb. 10%-a lehet, hogy valós gyógyulás. De csak lehet. A többit inkább mondanám reklámnak. Tudjátok, hogy pár napja elhunyt az egyik gyakorlótok? Akinek a sikertörténete még mindig fent van? Továbbá itt kérdezném meg, hogy van-e valamilyen engedélyetek arra, hogy gyógyítással foglalkozzatok? Nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelni. A nyilvános cégkivonatotok alapján erre nincs engedélyetek. A teljes cégbejegyzést egyelőre nem láttam, de nem lesz probléma beszerezni, addig e kérdésben nem szeretnék véleményt formálni, de van egy megérzésem, hogy nincs. Ha lenne, nem titkolnátok a károsultak eseteit. De lehetne szólni a NAV-nak, kicsit nézzen már ott szét nálatok, mert számla / blokk adásáról nem vagytok híresek. A GVH-nak a fogyasztó megtévesztéséért (gyógyulást ígértek), és egyéb hatóságoknak is, különös tekintettel a gyógyászati tevékenységre. Az, hogy ott van a "holisztikus" jelző a facebook-on, nem mentesít a tevékenység elvégzéséhez szükséges képzettség meglététől. Ha nem lenne vaj a fejeteken, nem kapkodnátok ennyire, mióta a blogsorozat megjelent. Mert kapkodtok. Nem kicsit. Nem fenyegetőzök, csak felsoroltam pár dolgot, hogy hol lehetne titeket megfogni. Gondolkozzatok el, és nézzetek mélyen magatokba. Hátha megtaláljátok az elveszett becsületet. Bocsánatot sosem késő kérni.

    19 Tovább

    15. rész - Sziasztok, Katának hívnak, és az Anamé Program Károsultja  vagyok

    Nem én emelek szót először az Anamé Program ellen - sőt!
    Az előző posztban leírtam hát, hogy ki is vagyok, és miért is írom meg ezt a blogot, a bajba jutottak történeteit. Mindezt nem egyedül teszem, hisz 15-20 ember fáradhatatlan kutatómunkája során sikerült feltárnom -úgy hiszem, csak a jéghegy csúcsát, s ennek is csak kicsiny szelete kaphatott helyet ebben a blogban. S bár úgy tűnik, hogy az interneten, rádiókban, tévékben éltetett Program dicsőséges diadalútjába hirtelen -a hívők szerint ok nélkül vagy álnok motivációk által sarkallva- rondítok bele, ez csupán látszat, a gondos eltitkolás és a megtévesztő kommunikáció által teremtett szemkápráztatás. Évek óta történnek a bajok, évek óta hiába hadakoznak az érintettek hozzátartozói vagy a Program visszásságait éles szemmel látó és bíráló emberek. Hogy ez mennyire így van, íme egy bő egy évvel ezelőtt íródott levél részlete, amelyet szerzője az akkori admin-nak címzett, ő pedig továbbította ezt -és még számos levelet- a Központnak.

    Kedves Admin!
    Integrál, azon belül transzperszonális szemléletű pszichológus vagyok, és terapeutai végzettségem is van. (Leuner-féle KIP). Amikor X megírta a csoportban a problémáját, a csoport szinte egy emberként ugrott neki. Úgy rémlik, én voltam az egyedüli, aki mellé állt, mert igenis van, létezik az általa jelzett Kundalini-szindróma, ami időnként olyan magas árat szabott, amit nem feltétlenül szerettek volna az érintettek megfizetni. Azóta is kapcsolatban vagyok X-szel, akit Anamé kliensei közül már többen írásban megkerestek. Az érintettek közös jellemzője az, hogy a pszichiátrián kötöttek ki. Ki „csak” begyógyszerezve, ki egy hónapra kikötözve. A hozzátartozók pedig -jogosan- perrel fenyegetőznek.
    Továbbá: előkerestem és megtaláltam egy tavalyi posztot. Egy pszichológus írta, akihez szintén tucatjával járnak Anamé „áldozatai”. A közös jellemző itt az, hogy mindannyian 2-3 milliókat hagytak már Anaménál. Önmagában az, hogy fizettek a szolgáltatásért, aztán baj esetén Anaméék kihátráltak a felelősségvállalás elől, finoman szólva is felháborító. Anaméhez egyre többen és többen járnak, és ezzel exponenciálisan fog nőni a bajba jutottak száma.

    Sajnos igaza lett. Sajnos valóban egyre nőtt-növekedett a bajba jutottak száma, és akkor itt szeretnék néhány félreértést eloszlatni:

    • nem, a gyakorlók nem keverték a módszert más módszerekkel, hiszen lelkes anamézók voltak, a szentírás előírás szerint pedig a gyógyulást a kizárólagos Programkövetéssel érhetik el
    • a sikertörténetek valójában csak elenyésző arányszámot képviselnek, a -sokszor szenvedő- gyakorlók számához vagy épp a bajba jutottak számához viszonyítva is (arról már nem is beszélve, hogy ezen történetek szereplőinek egyik-másika -ötről magam is tudok, de hányan lehetnek vajon- bizony szívesen levetetné már azt a videót vagy Programot éltető megnyilvánulást, lévén, hogy hetekkel, hónapokkal utána jókora bajai történtek. Bizony, nem feltétlenül csak azért tűntek el lelkes gyakorlók, mert "meggyógyultak, és köszönik, jól vannak", már nem gyakorolnak! Vajon miért hagyták abba a gyakorlást annyian, ha egyszer égi magaslatokba emel, miért elégedtek meg egy-egy -sikervidóra rakott- apró probléma gyógyulásával, hová lettek a régi fanatikusok- ezen is érdemes eltöprengeni ám... (súgok majd). 
    • nem, nem üldözök boszorkányt, és nem tulajdonítom a megtörtént haláleseteket az anamézás folyományának, noha való igaz, hogy a légzőgyakorlatok jellege a már megindult rossz folyamatokat felerősítheti. Úgy hiszem, józan ésszel is elkerülhetetlen, hogy egy olyan közösségben, ahová nagybeteg emberek is járnak a gyógyulás reményében, sajnos ilyen kimenetelű esetekkel is számolni kell. Az viszont már nagy felelőtlenség, hogy „nincs lehetetlen”, „minden meggyógyítható” szlogenekkel csalogassák oda ezeket az embereket, a halálhírük pedig csak akkor jut el a többi gyakorlóhoz, ha közszereplők vagy lelkesen posztolgató csoporttagok voltak.

    Mert a Program nemcsak elhallgatja, de el is hallgattatja a bajokat. Erről (is) tanúskodik a számomra egyik legmegrendítőbb történet – mert még mindig nem ért véget, és még mindig aggódunk érte és a gyógyulásáért. Ahogyan Zsuzsa kilátásba helyezett transzplantációja vagy az UH-ra váró, Kundalini-szindrómával szenvedő nők, anyák még mindig tartó kálváriája is szorítja nap mint nap a lelkünket. Balázs Valériáét hogyhogy nem?

    Azóta ágyban fekvő beteg vagyok - Kata, 42 éves
    Nekem csak a tüdőmmel volt gond, amikor 2014-ben Anamét feltétel nélküli hittel felkerestem. Számomra szentírás volt, amit mondott abban az interjúban, mert azt hittem, valóban sorstárs. Oxigénpalackkal mentem el, nagy nehezen, mert az oxigénhány miatti legyengültségben alig bírtam járni. Az óra végén megkérdeztem, ő hogyan látja (hiszen látónak is mondja magát) a gyógyulásomat, azt mondta, erős vagy, folytasd, és meg fogsz gyógyulni. Azonnal ajánlotta a könyvét, amelyben a CD-t tartotta a legfontosabbnak, mondta, hogy gyakoroljak, és nem lesz semmi probléma. Komoly tüdőbeteg voltam akkor már évek óta, túl számos gyógyítási módszeren, így rákérdeztem a méregtelenítési tünetekre, jelezvén, hogy extrán érzékeny vagyok e téren, nálam ezek mindig a szokásosnál erősebben jöttek elő. Azt felelte, hogy gyakoroljak nyugodtan, elég erős vagyok hozzá. Közben haladt is tovább, kicsit úgy éreztem, hogy félvállról vett, pedig tisztában voltam azzal, hogy ilyen esetben általában hosszasabb átbeszélésre szokott szükség lenni. A következő héten is elmentem, matracokat kellett letennünk a teremben. Nekem ez megterhelő volt, egyik kezemben az oxigénpalack, a másikban próbáltam vonszolni a matracot, miközben majd megfulladtam. Nem segített, bár látta a szenvedésemet. Ezt is furcsállottam, de gondoltam, nem ezért van itt, nem segíthet mindenkinek.
    A második óra is eltelt, semmi extrát nem éreztem. Közben megérkezett a megrendelt könyvem. A harmadik óra néhány napra rá volt, ekkor már még nehezebben tudtam rá elmenni, kérdeztem, hogy vajon azért-e, mert beindult a méregtelenítés. Azt felelte, hogy ez jó, mert hamar reagálok, így előbb túl leszek rajta, gyakoroljak tovább. Így is tettem, de néhány napra már olyan rosszul voltam, hogy felkelni sem tudtam, így fekve próbáltam csinálni a légzőgyakorlatokat. Aztán már úgy sem ment... a fiam rohant velem a kórházba, ahol nem értették, mi történt. Úgy éreztem, minden összeomlik, nem kaptam levegőt, lélegeztetőgépre akartak tenni, de nem engedtem, mert néhány éve úgy estem kómába, hogy rátettek. Tudtam, hogy nagy a baj. Az orvosok csak annyit mondtak, hogy megállt a tudomány, és másnap hívták a férjem, hogy úgy tűnik, ennyi volt, és készítse a gyerekeket lelkileg, hogy bármelyik percben eltávozhatok. Összeült az orvosi konzílium, és arra jutottak, hogy olyan állapotban vagyok, amikor már minden kísérlet megengedett, de kérésemre csak sima infúziós oldattal próbálták átmosni a testem. Egész nap ez ment, a szívem kikészült, a pulzusom az egekben volt, a vérnyomásom ugrált, nem kaptam levegőt, nem tudtak annyi oxigént adni, hogy fekvő helyzetben elég legyen. Tilos volt felkelnem is, bevizesedtem és rettenetes kínokat éltem át.

    Hetekig voltam így kórházban, a legkülönbözőbb újkeletű problémákkal: szívelégtelenséget, pulmonaris hypertoniát diagnosztizáltak, a hormonháztartásom felborult, csomókkal lett tele a testem, ma sem tudják az okát. Azóta kétszer leálltak a veséim, rengeteg dialízisen vagyok túl és négyszer voltam halálközeli állapotban. Akkor kezdődtek a szívproblémáim is, amivel addig pedig semmi gond nem volt: kardiológiára kerültem, ahol 3 nap alatt összesen 16 liter vizet hajtottak ki belőlem (majd rá másfél évre rá a veséim miatt 22 litert.) A különböző méretű daganatok, amelyek testszerte előjöttek, azóta is megvannak, fájnak, égnek, tűzforróak, senki nem tudja, mitől vannak, jégakkukat tesznek rá a kórházban, a dializáláskor eltűnnek, majd újra előjönnek. Az anamézás utáni első kórházba kerüléskor pánikroham is kialakult, 170-es volt a pulzusom. Jó párat végigcsináltak velem az orvosok a bent tartózkodás alatt, majd amikor hazakerültem, még sokáig megmaradtak, naponta többször is rámtörtek, úgy éreztem, ha nincs nyitva valami a szobában, megfulladok – mindezt oxigénpalackkal. Nagyon nehezen, kb. 3 hónap alatt ezt le tudtam győzni. A többit nem – azóta ágyban vagyok, néha vannak könnyebb időszakaim, és picit sétálgatok itthon, de nehezen megy az erősödés. Folyamatos belső láz érzésem van, közben fázok, sokszor van hőemelkedésem. Alvásproblémákkal küszködök, nyugtalanláb-szindrómával. Igen, volt előzmény, ezért is mentem Anaméhoz – de stabil volt az állapotom, folyamatosan, egysíkúan, követhetően rossz, de stabilan rossz, és csak a tüdőmmel volt gond. Ami azóta történt, azt senki nem tudta hová tenni. Semmi mást nem tettem, mint szűk egy hónapig anaméztam, és egyszerre minden megbolondult a testemben. És nem kaptam el semmilyen fertőzést, ami esetleg magyarázhatta volna, minden góckutatási leletem negatív volt. Ekkor már több mint tíz éve voltam beteg, tudom, hogy milyen, amikor hirtelen rosszabbodik. És az orvosok nem találták meg az okát, hogy miért és miért ilyen irányokban a csomóktól a felvizesedésig, a vesétől a szívproblémákig. Teljesen összeomlott a szervezetem. Anamé – akit már a legelső kórházba kerüléskor felhívtam- először azt mondta, ez volt vele is, és folytassam a Programot. Legközelebb, amikor hívtam, már letagadtatta magát, és visszautasította, hogy a módszer bármi ilyet okozhatna. Az egyik videója alatt később hozzászóltam, hogy a Kundalini ébresztése veszélyes, mindezt híres jógik idézeteivel támasztva alá. Törölték őket, engem pedig letiltottak és a csoportból is kizártak. Nem értem, hogyan reagálhat így egy magát gyógyítónak mondó ember. Aki olyan betegségekből épül fel, mint amilyenekből ő, aki olyan mélyről jön, ahonnan ő az állításai szerint, az nem felejti el a szenvedéseket, és van benne empátia. Nem tudja mindazt megtenni, ami most ő tesz, hogy nagybeteg emberek pénzeit szedi el. És aki ért a gyógyításhoz, az akkor is segít, ha a terápiájában valami balul sül el, és nem kihátrál, ahogyan ő tette. Én igenis az Anamé Program károsultja vagyok, és csoda, hogy még életben vagyok. Remélem, a történetem elgondolkodtat néhány embert, és nem kezdenek bele a Programba – bárcsak én se tettem volna.

     

    4 Tovább

    14.rész - Agymosásom története

    Az anamés múlt, ami szerencsére már csak múlt
    Mielőtt tovább folytatnám, ideje tisztázni, ki is vagyok, miért is higgy vagy ne higgy mindabban, amit leírok. Polgári nevem Horváth Orsi, ezen a néven találod meg a hozzászólásaimat mindegyik anamés csoportban is. Költőként és újságíróként ténykedtem erre-arra, van egy kislányom, tanítok. A blog elején már leírtam, de sokaknak talán elkerülte a figyelmét, így röviden még egyszer az anamés múltamról: nem fizikai betegség miatt kezdtem el gyakorolni, hanem (-akkor még nem tudtam, hogy összeollózott-) világlátás miatt, amit a módszerről készített kisfilmben láttam. A 21 napos kihívást végeztem, voltam talán 2 kiscsoportos órán Sándornál és kettő nagycsoportoson „Anaménál”. Megvettem a könyvét, oszt ennyi is a kiadás, amit jelentett számomra a program, nem egy nagy összeg, nem ennek az elvesztése feletti bánatomban írom most már a sokadik oldalt ebben a blogban. Ha elolvasod a hozzászólásaimat (a hivatalos gyakorlócsoportban én már nem tudom, de ha még fizetsz gyakorolsz, te meglelheted), látni fogod, hogy mekkora agymosott voltam kezdetben én is.


    Minden jót az anamézásnak tulajdonítottam, jelesül:

    • hogy végre elszakadhatok a fővárostól, és vidéken vehetek kertes házat (azt valahogy sikerült figyelmen kívül hagynom, hogy minderre azért került sor, mert a lányom apja meghalt, így nem kötött már bennünket a budapesti munkája oda)
    • hogy szolgálati házat kaptam, ami ma már szinte utópiaszámba megy (abba is ment, végül nem kaptam, de persze ebben a jót láttam, mondván:)
    • hogy nem kell hitelt felvennem a házvásárláshoz (és természetesen figyelmen kívül hagytam, hogy mindezt a családi összefogásnak köszönhetem, melynek révén előre megkapom a majdani örökségem. Ahogy megkapja most egy másik családtag is, pedig senki se anamézik ugyebár).

    Olvashatod azt is, ahogy védtem a Programot a már akkor is megjelenő elégedetlen hangok ellenében, magyarázgatva a bizonyítványt, hogy azért vannak a pénzlehúzások, hogy terjedhessen ez a nagyszerű áldás. Láthatod azt is, hogy egészen a kizárásomig semmilyen negatív hatásról nem számoltam be, és csupán a legutolsó napokban szólaltam meg kritikai hangnemben a kialakuló szektás moderálási módszerek és a pénzhez kötött csoporttagság kapcsán. Aztán követheted az utamat, és átnyergelhetsz a Nyugalom csoportba, ahogy én is tettem, és olvashatod, ahogyan a kizárások, Gábor „azonnal-távolítsátok-el-az-anamé-nevet a csoportnévből” levele, a kizárt tagok más csoportba invitálásának törlése okán az egyre növekvő felháborodásom ellenére tovább védem Balázs Valériát, tépelődve azon, hogy jutott idáig ez a szép (sic!) módszer, és állítván, hogy ő maga tiszta, csak a marketingcsapata rondíthatott bele ebbe az egészbe.

    Aztán láthatod, ahogy egyre kerekedik a szemem, mert eljutnak hozzám olyan történetek, amelyek szerint baj történt a gyakorlás során. Majd követhetsz az Ex-Anamésok csoportba, amit azért alapítok, mert a Nyugalom csoport Gábor levele után nem szeretné felvállalni az Anamé nevet, így voltaképp ellehetetlenedik, hogy a kizárt tagok valahol is egymásra találjanak, és megbeszéljék, mi is történt a Tisztogatás Éjszakáján, amikor 4000 társukkal egyetemben repültek, mivel az elmúlt 3 hónapban nem fizettek a Programnak. Ekkor már el-eljutnak hozzám a bajba jutott gyakorlók panaszai, de még csak 1-1 tör át a résen, és még mindig hiszem, hogy csak félresiklott valami eredendően jónak induló dolog. Aztán rábukkanhatsz, amikor megváltoztatom a csoportleírást, miszerint úgy alakult, hogy azok vannak itt többségben, akik veszélyesnek tartják az anamézást. És akkor már a glória a földön forogva járja utolsó táncát, mert megtudom, hogy bizony, jelezték a Központnak és magának Anaménak is a bajokat. Évek óta. Megismerem elhessegető válaszait, egyre több történet bukkan fel, sorra másra szólalnak meg a kisebb és nagyon nagy bajokat elszenvedők. Aztán eljut hozzám a 300 levél, és akkor már vége, akkor már csak ülök, meredek magam elé, fülemben több órás telefonbeszélgetésekkel, postaládámban több száz levéllel. És nem volt más választásom, mint hogy megírjam. Megírtad volna te is. (Ha anamés vagy, pláne. Mert egy anamés ugye jó ember, kiáll a bajba jutottakért, lerántja a hazugságról a lepleket, megakadályozza, hogy tönkretegyenek másokat – íme, a farkába harapó kígyó esete).

    Hogy miért ne higgy nekem?

    • Mert biztos jó pénzt keresek rajta – de mi van, ha egy fillért se kapok ezért a munkáért? Hát nem kapok.
    • Akkor biztos bosszút akarok állni – de mi van, ha nincs miért? Nem ismerem Balázs Valériát, nem vette el az oviban a homokozólapátom, a gyakorlás semmi kárt nem okozott, nem akartam a közelükbe férkőzni, épp elég volt az a néhány óra, jól elvoltam én a 21 napossal, még pénzhiány irigysége sem sárgított, a vizek és kristályok meg már csak azért se kellettek volna, mert valahol a megjelenésükkor kezdett nagyon kóklerbűzleni ez az egész
    • Akkor hírnévre vágyok, magam köré gyűjtött közösségre – köszönöm, nem kérem, nevesíteni csak muszájból nevesítettem magam, költőségem terén tán nagyobb halat foghatnék ki e pódiumvággyal, és az admin-szerepet is ajánlgatom a kezdetektől minden általam alapított anamés csoportban (Ex-Anamésok és Anamé Hivatalos Programból Kizártak Csoportja), mely ezidáig épp a márkavédett név miatti fenyegetőzések miatt maradt csak kényszerűen rajtam
    • Akkor csak egy jóhiszemű alak vagyok, akit megvezetnek a hisztiző gyakorlók, és benyalok minden nyavalygást. Lehet? Lehet. 300 emberét? Csoporttagok -az Ex-Anamésokban általad is olvasható- megnyilvánulásait? Hús-vér emberek remegő kézzel odatolt orvosi leleteit? Közismertségük okán „publikus” nem-gyógyulásokat, sőt, haláleseteket, amikor nem segített az anamézás? Napról napra gyarapodó történeteket, amelyekkel együtt hozzávetőlegesen már 500 esetről lehet szó? Nem lehet.

    Az én agymosásom története - lehet, hogy a tiéd is?
    Ha szerinted mégis lehet vagy tudsz valami eddig fel nem sorolt motivációt, hallgatlak és igyekszem érdemben felelni rájuk. Kérlek, csak egyet ne mondj: hogy ezek az emberek nem gyakoroltak elég ideig, és az átmeneti tisztulási tüneteiket nagyították fel. Hogy csak megmutatta magát a betegség, ami már amúgy is benne volt elrejtve, és nem tartott ki, hogy aztán el is tüntesse. Mert ez már rég megdőlt akkor, amikor pszichiátrián fekszenek, amikor fizikai vagy mentális betegségek alakultak ki, amikor az „átfényesedés” csak arra volt jó, hogy jobb állapotban kerüljön a Teremtő színe elé. Ne feledd: az érvek másik oldalán összelopkodott tanrendszer, arcpirító pénzlenyúlás, eltitkolt kudarctörténetek, poszttörlések, kizárások, légzőgyakorlatoktól óvó jógairodalmak, szervi bajokat okozó légzéstechnikák leírásai, az „egy hátizsákkal élő” tanító Amerikába költözése (csak megsúgom, 5 évvel ezelőtt már helyet kerestek ott maguknak), tetten ért hazugságok és felsorolni is sok, mi minden áll még. Érvelhetsz, csak kérlek, egy valamin gondolkodj el: a leírtakkal szemben érvek állnak-e vagy esetleg csak egy kiadós agymosás. Ez esetben is megértelek, átestem én is, több száz ember kellett, hogy kivegyen a gépből. Most téged próbálnak.

    7 Tovább

    13. rész - Az Anamé Program nekik csak bajt hozott 

    Az Anamé Program továbbra sem ejt szót a bajokról 
    Sőt. Most - talán a cikkek hatására, vélik néhányan- egyre inkább azt hangsúlyozzák, mennyire érdemes kitartani a tünetek ellenére is, valamint hogy ők milyen jótékonyak, ez utóbbit persze gondosan a nagy plénum elé kipakolva (miközben egyetlen ember mesterkurzus-díja is több a felajánlott segítő összegnél, valamint az "ingyenes" gyakorlatok épp a becserkészést szolgálják, jó pénzekért lehet aztán pontosítani, az "ingyenes" csakradiagnózisnál pedig jó, ha előre kifizeted majd a karkötők-egyéb kristálycsodák árát. Vicc.) Ám kérdés, hogyan tartson ki az ember, ha egyszer már felkelni se tud, vagy ha olyan egészségügyi gondjai adódnak, amiknek nyoma se volt korábban. Most csak két történet következik, mert nem akartam megkurtítani őket - minden egyes szavuk fontos. 


    anamé program
    A barátnőm csaknem beköltözött a Központba, mielőtt egy másik világba költözött át - Ibolya, 52 éves
    Nekem komoly betegségem nem volt, amikor egy barátnőm tanácsára elkezdtem a gyakorlást. Neki sajnos gyomorrákja volt, a gyógyulás reményében kezdte el a Programot. Olyan lelkes volt, hogy én is elkísértem egy csoportos órára. Most utólag visszagondolva hallgatnom kellett volna az első megérzésemre. Mert eleve az nem tetszett, hogy Anamé-órára jelentkeztünk, ami csaknem duplájába került a sima órának, mégis Mária tartotta az órát, és Anamé csak a végén jelent meg, pedig a barátnőm már napok óta készült rá, hogy végre találkozik vele. Akkor is úgy járkált, mint egy istennő, aki fogadja a hódolatot, magas lóról válaszolgatott, mesterkélt volt. Szóval kezdetben nagyon nem tetszett, de a barátnőm reményét nem akartam letörni, így hűségesen kísérgettem az órákra, és magam is csináltam a gyakorlatokat, hátha tényleg hatásosak, egy kis fogyás, fiatalodás meg élethelyzet-javulás nekem se ártott volna. Neki rosszabbodtak az eredményei, de azzal biztatták, gyakoroljon minél többet, vegyen egyéni órákat is. Vett, csaknem beköltözött a Központba, én csak heti egyszer tartottam már vele a csoportos órára, nem volt rá több anyagi lehetőségem. A barátnőmnek is ráment az összes pénze, pedig javulás, az nem volt, sőt. De azt mondták neki, tisztulási tünet, most rosszabbodnak a dolgok, aztán majd hirtelen bekövetkezik a gyógyulás. Egy másik nő is hasonló helyzetben volt, őt is ugyanúgy biztatták, ő még fel is költözött Budapestre emiatt. Egyikük sem gyógyult meg, előbb a nő halálhírét hallottam, aztán az elképzelhetetlent, a barátnőm férje hívott, hogy aznap már ne menjek, este rosszul lett, bevitték a kórházba, de már nem tudtak segíteni rajta, hajnalban itthagyott bennünket. Összeomlottam, és még a mai napig nehéz elhinnem, hogy nincs többé. Hogy velem mi történt, az emellett szinte mellékes – vérezgetni kezdtem, pedig már 3 éve túl vagyok a változókoron. Elmentem az orvoshoz, polipot talált, megműtöttek. Hogy a gyakorlástól is kialakulhatott, az akkor rémlett fel bennem, amikor több ilyen esetről is hallottam. Olyantól is, aki aktívan gyakorol, most is ott van a hivatalos oldalukon a hozzászólás, hogy neki a gyakorlás alatt fejlődött ki a polipja, de biztos ő az, aki „fordítva működik”. Persze töretlenül hisz Anaméban, és gyakorol tovább. Lehet, hogy nem kellene. Szerintem ez az egész egy nagy csalás, amelyik ráadásul szerencsétlen nagybeteg embereket forgat ki a pénzükből.
    (Megjegyzés: Polip kifejlődéséről vagy növekedéséről, többszöröződéséről további 14 beszámolót találtam)

    anamé program

    Iszonyatosan szégyellem magam a történtekért - Márta, 32 éves
    Két héten át gondolkodtam, hogy felhívjalak-e, mindennap nekiindultam. Az adta meg a végső lökést, amikor olvastam, hogy valaki két hónapig fennakadt szemekkel feküdt a pszichiátrián. Először nagyon megijedtem, hogy talán rólam hallott az illető. Jeges rémület, szívdobogás. Mert nagyon nem szeretném, ha kitudódna, mi volt velem. Iszonyatosan szégyellem magam a történtekért, még akkor is, ha nem tehetek róla. De én nem két hónapig, hanem „csak” öt hétig feküdtem bent. A papírok tanúsága szerint, mert emlékezni nem emlékszem szinte semmire. A férjem annál inkább. De akkor kezdem az elején: egy kisvárosban vagyok tanítónő. Nyugodt, boldog életet éltem, egyet leszámítva: már másfél éve próbálkoztunk, hogy szülők lehessünk, sikertelenül. Természetesen mindenféle vizsgálaton részt vettünk, fény derült problémákra mindkettőnk vonatkozásában, de nem lehetetlen a teherbe esés, csak épp nehéz. Ezért nyitni kezdtem az alternatív gyógymódok felé is, így került a látóterembe az Anamé Program. 2017 elején kezdtem el az otthoni gyakorlatokat, majd az első 21 nap után bejelentkeztem egyéni órára is. A kiírt gyakorlatok hatásossága ugye 2 hét múlva „lejár”, így havonta kétszer jártam fel Budapestre egyéni órákra, s ha már ott voltam, egy-egy csoportos órán is részt vettem. Máig sem értem, hogy nem tűnt fel a szélhámos jelleg, hiszen nem egyszer előfordult, hogy ugyanazokat a gyakorlatokat kaptam meg, mint az előző egyéni órán – csak épp újra fizettem érte. Anamét szinte istenítettem, pedig egyszer nagyon megbántott. Megkérdeztem tőle egy óra után, hogy mi lesz, ha elfogy a pénzem, és csak az otthoni gyakorlatokat tudom majd végezni. Elég elutasítóan, szinte lenézően válaszolt: aki igazán akarja a változást, az áldozatot hoz érte. Sírva mentem el, de érdekes módon akkor sem őt, hanem magamat hibáztattam, hogy igaza volt, a leendő gyerekemmel szemben tiszteletlen volt a kérdésem. És jártam tovább az egyéni és csoportos órákra. Annak ellenére, hogy többször rosszul lettem a gyakorlások után, volt, hogy elájultam, volt, hogy a reggeli gyakorlatok után szédüléssel és kínzó fejfájással küszködtem egész elalvásig, pedig sosem voltam fejfájós típus. A férjem kezdte nagyon rossz szemmel nézni a gyakorlásomat, hiszen meg is változtam, folyton csak a Programról beszéltem, a pénzt odahordtam, és még rosszul is voltam. De állítottam, hogy mindez csak tisztulási tünet, és a jó irányába visz. Bár ajánlgatni egy idő után már nem ajánlgattam senkinek a programot, mert a legjobb barátnőm számára nagyon balul sült el (a világ legszelídebb embere, akiben olyan feszültségek keletkeztek, hogy életében először megverte a gyerekét, és még csak nem is emlékezett rá), és kezdtem úgy gondolni, hogy talán nem mindenkinek való. De hogy nekem sem volt való, az csak akkor vált világossá, mikor tavaly októberben egyik nap a gyakorlás után éreztem, hogy valami mélységes depresszió vesz rajtam erőt. Hozzáteszem, sosem voltak pszichés problémáim, nem is nagyon volt mitől, csodás családban nőttem fel, a férjemmel imádjuk egymást, a munkatársaim egyben a barátaim is, szóval nem panaszkodhatok. De ott akkor elborított valami, és ennyi, amire emlékszem. A férjem arra jött haza, hogy a felesége gubbaszt a földön, a szemei fennakadtak, a szájából nyál csorog és hörgő hangokat ad ki válasz helyett. Azonnal bevitt a kórházba, ahol a pszichiátriára utaltak. Katatóniát diagnosztizáltak, noha nem volt meg a szokásos kórelőzmény, a skizofrénia vagy bipoláris zavar. Nem sok minden rémlik ebből az időszakból. Két hétig szondán keresztül tápláltak, infúzióztak, és volt, hogy ún. „mozgásvihar”-ban ütöttem-vágtam magam körül mindenkit, kirántottam az infúziót is. A harmadik héten tisztult fel valamennyire a tudatom, egyre kevesebb időre süllyedtem vissza a katatón állapotokba, ilyenkor egy-egy szót ismételtem órákig vagy előre-hátra himbáltam magam. (Gondolom, most már érted, miért olyan nehéz erről beszélnem bárkinek is). További két héten át megfigyelés alatt tartottak, ekkor már jól voltam, csak gyengének és erőtlennek éreztem magam. A férjem állította, hogy a gyakorlással csináltam valamit, így olvasgatni kezdtem a téma után. (Gyakorolni természetesen már nem gyakoroltam). Sok mindent találtam, amit azonban nem akartam megosztani a kórházi pszichiáteremmel, mert tudtam, milyen hülyén hangzik, hogy Kundalini meg csakrák, még a végén ott tart. Ő azonban megérezte, hogy nem vagyok hozzá őszinte, és egyenesben rákérdezett, hogy alkalmaztam-e valamiféle spirituális módszert. Nem válaszoltam, mert nem mertem, de a kezembe nyomott egy névjegyet. A névjegyen a pszichiáter mellett akupunktőr és ayurvedikus orvos megjelölés is szerepelt, így tudtam, hogy ő nyitott lehet ebbe az irányba is. Neki elmondtam mindent, és jelenleg is járok hozzá, mert még nem múlt el sem bennem, sem a férjemben az átélt időszak rémsége. Mivel a Kundaliniben nemcsak hisz, de elég jól is ismeri, elszörnyedt az „ébresztési technikákon” (mert igenis azt csinálják, akárhogy tagadják), és nagyon nem tartja lehetetlennek, hogy a katatón állapot ezáltal idéződött elő. A kórház után az összes ismerősömet felkerestem, akiknek valaha Anaméékat ajánlottam. Szerencsére a legjobb barátnőmön kívül senki nem kezdte el a gyakorlást. Az már csak hab a tortán, hogy rekeszizomsérvem nekem is lett, de műteni nem szükséges. Úgy érzem, megúsztam ennyivel, habár a kórház után még hónapokba telt, hogy önmagamra találjak. A gyerekügyön továbbra is dolgozunk, de már egészen biztosan nem ilyen technikákkal... számomra egyébként a legborzasztóbb, hogy ezt az egész összekutyult gyakorlatsort kismamáknak is ajánlgatják, méghozzá abban is hasbehúzás van. Erre már szavaim sincsenek.”
    (Megjegyzés: katatón állapotról szóló beszámolóval Mártáén kívül még kettővel találkoztam, pszichiátrián való bennfekvésről további 9 levél szólt, a rekeszizomsérv viszont 26 (!) esettörténetben szerepelt).

    0 Tovább

    12. rész - az anamé program gyakorlataitól lettem beteg 

    Szia, én is az Anamé Program gyakorlataitól lettem beteg
    Amikor így szólnak bele a telefonba, az ember gyomra összeugrik, mert addigra már jól tudja, hogy a vonal másik végén nem önjelölt diagnoszta, túldimenzionáló ezoizé vagy gyűlölködő habzószáj köszön, hanem alighanem ismét szomorú emberi sorsokról fog hallani. Az Anamé Program hatására fellépő problémákról szóló több száz e-mailes, telefonos vagy személyes beszámolók közül igyekszem minden -általam felállított- kategóriából egyet-egyet közölni, természetesen az érintettek jóváhagyásával. Ebben a posztban 3 három olyan ember szólal meg, akik most építik újra önmagukat és az életüket az elszenvedett egészségügyi károsodások után. Éva, János és Juli – helyenként igencsak megrázó- története következik.

    Szívritmuszavar a magasra tolódott rekeszizom miatt - Éva, 44 éves: "Január óta nagyon erős szívritmuszavarom volt, szinte egész nap, szünet nélkül éreztem, ahogy össze-vissza ver a szívem. Evés után és nyugalomban volt a legrosszabb, de elkísérte az egész napomat.... gondoltam, jobb az ilyet megnézetni. A kardiológus szervileg mindent rendben talált, végzett ultrahangot, 24 órás EKG-t, terheléses EKG-t. Nemcsak képzelődtem: pontosan látni lehetett az extraszisztoléket, extra bedobbanás, majd utána kihagyás, és valóban egész napra kiterjedően, de szervileg ezt semmi nem indokolta. A kardiológus jobb híján azt tanácsolta, hogy szedjek béta blokkolót a problémámra, ám én nem szerettem volna gyógyszert szedni úgy, hogy nincsen szervi elváltozás. Így elmentem egy kínai orvoshoz, aki megvizsgált, és megtalálta a gondok okozóját: a rekeszizmom teljesen magasan áll, így nyomja a nervus vagus ideget és a szívet is. Olyan gyakorlatokat javasolt, amelyek ezt a felfelé tolódott rekeszizmot lefelé húzzák. Felkerestem hát a jógatanáromat, aki nemcsak jógát tanít, de orvosi végzettsége is van. Megvizsgált, és azt mondta, hogy ilyen magasított rekeszizmot csak azoknál látott, akik „azt az agyament haslebegtetéses gyakorlatot” végzik. Elmondtam neki, hogy anaméztam, megmutattam a gyakorlatot. Nagyon mérges lett rám, hogy hogyan csinálhattam ilyen butaságot, most jó sokáig fog tartani, amíg célzott gyakorlatokkal visszaállítom az eltolódott rekeszizmot, ami addig bizony nyomni fogja az ideget és a szívet is. Szerencsére a két hónapon át szorgalmasan végzett "ellengyakorlatok", valamint a nervus vagus megnyugtatását célzó gyakorlatok eredményeképpen a szívritumuszavar megszűnt. Ám nagyon nagy felelőtlenségnek tartom, hogy ilyen légzéstechnikákat végeztetnek emberekkel, és felháborít, hogy még csak figyelmeztetni sem engedik a többieket, mert amikor jeleztem a veszélyeket, törölték a hozzászólásaimat. ”

    Rekeszizomsérv műtéttel – János, 32 éves
    Az Anamé Programmal 2016-ban találkoztam teljesen véletlenül, egy youtube-videó került elém. Elég rossz szituációban voltam, épp váltam, és a közös vállalkozásunknak is vége lett a házassággal. Mindig érdekelt a spiritualitás, Anamé videói pedig meggyőztek. Így vágtam bele a gyakorlásba – vesztemre. Anyagi helyzetem miatt a 21 napos kihívást csináltam, és pár nap kihagyástól eltekintve csaknem egy éven át. Nagyon a hatása alá kerültem a Programnak, csak anamés videókat néztem, még a kedvenc műsoraim sem érdekeltek. Meg is kérdeztem az oktatókat, ez normális-e, mire azt tanácsolták, hogy „földeljek”, és csak a test félévet végezzem. Nem nagyon értettem, hiszen arról volt szó, hogy a 21 napos az egész testre egyensúlyban hat, akkor mitől „tolódtam el felfelé”? Ez volt az első kétség, ami a gondolataimba fészkelte magát, de elhessegettem. A Program egyre nagyobb méreteket öltő pénzorientáltsága is furának tűnt, de az ingyeneset csináltam, így nem érintett, csak nem tetszett, de ezt is megmagyarázgattam magamnak. És gyakoroltam tovább, hátha nálam is jön majd a csoda. Hát valami egészen más jött. Arra lettem figyelmes, hogy (én, aki a családom szerint a vasszöget is megemészti) kezdtem rosszul lenni az étkezések után. Két hét szenvedés után orvoshoz mentem, aki gasztroenterológiára utalt be. Ott pH-impedancia vizsgálattal megállapították, hogy refluxom van. Derült égből villámcsapás volt. Gyógyszert írtak fel rá, ám a tünetek nemhogy javultak volna, még rosszabbodtak is. Már nyelni is alig tudtam, az étel visszaáramlott, pokoli volt. Ekkor függesztettem fel a gyakorlást, egyszerűen nem bírtam tovább a légzésvisszatartást csinálni. De minden nap bűntudattal feküdtem le, hogy nem végzem a gyakorlatokat. Felírtak egy másik gyógyszert, az is hatástalannak bizonyult, ekkor tükrözésre küldtek. Az eredmény: rekeszizomsérv, műtendő. Ekkor már egy hónapja nem gyakoroltam, és valahogy kezdett lehullani a szememről a lepel: nevetségesnek találtam a többiek „tisztulási tüneteit”, Anamé hangját hízelgőnek és mesterkéltnek, az egész Programot szekta jellegűnek éreztem, és örültem, hogy megszabadultam tőlük. Már épp ki akartam lépni a facebook-csoportból is, mikor valaki a légzés szerepéről posztolt a csoportban, és hogy a rekeszizomra káros lehet. Mire rákattintottam volna, már törölték. Megpróbáltam megkérdezni, hogy alakulhat-e ki rekeszizomsérv a gyakorlástól. Ezt is törölték, ami már több mint gyanús volt. Így kutatni kezdtem a jógalégzések ártalmai után, és sajnos be is igazolódott a gyanúm. Megkérdeztem egy orvos ismerősömet is, megmutattam neki a videót a haslebegtetésről. Azt mondta, hogy normális ember ilyet nem csinál, de ha én voltam olyan hülye, hogy egy éven át ezt nyomtam, hát ne csodálkozzak, ha kikészült a rekeszizmom. Persze nem tudom bebizonyítani, hogy ettől kaptam, de legbelül tudom, hogy igen. Nem akarok bosszút vagy ilyesmit, egyszerűen csak szeretném elfelejteni életemnek ezt az időszakát és Anaméékat úgy, ahogy vannak.”

    A rákszűrés negatív, 8 hónapra rá előrehaladott méhnyakrák – Juli, 34 éves
    Én 2017 januárjában gyógyulás céljából vágtam bele az Anamé Programba, mivel láttam a videókat, ahol a csontok deformitásának javulásáról beszélnek. Nekem elég súlyos gerincferdülésem van. Fél évig gyakoroltam szünet nélkül. Egyéni és csoportos órákra jártam, súlyos összegeket hagytam ott. Nekem megérte, mert a gerincferdülésem szemmel láthatóan javulni kezdett. Na nem annyira, mint a sikertörténetes videókban, de azért javult. Boldog voltam a változástól, és hittem abban, hogy nekem is egyenesre gyurmázható a gerincem. Pedig ez alatt a fél év alatt lelkileg viszont nagyon durva dolgokat éltem meg. A családban és a baráti körben én voltam mindig a tréfamester, elképzelhetetlen volt, hogy én depressziós legyek. De most megtapasztaltam. Az ágyból se bírtam kikelni hetekig. Nemrég láttam az egyik oktató, Andi „Tarts ki”-videóját, és megdöbbentem a hasonlóságokon. Ő se ismerte a depressziót a gyakorlásig, és ő se bírt mást csinálni, mint sorozatokat nézni, és nem foglalkozott a családjával. Én is ezt csináltam. És nálam még egy furcsa dolog jelentkezett. Nem igazán vagyok spirituális, a gondolatok erejében meg ilyesmikben nagyjából hiszek, de a szellemek, a jövőbelátás meg hasonlók már nagyon távol állnak tőlem. És elkezdtem hangokat hallani, meg úgy érezni, mintha lenne valaki a szobában. Nagyon féltem, nem mertem egyedül aludni, átköltöztem a gyerekemhez. (Aki egyébként annyira szorongott Anamé meditációitól, hogy nem lehetett arra elaludnom, mint ahogy megszoktam). Nem értettem, mi történik velem, és nem is mertem ezekről beszélni senkinek. Azt terveztem, hogy pszichológushoz fordulok, pedig én úgy gondoltam, oda csak a bolondok járnak. De éreztem, hogy tennem kell valamit, különben meg fogok kattanni. Végül mégsem pszichológushoz jutottam el, hanem a nőgyógyászhoz, mert rendszertelen lett a vérzésem, és rendkívül erős kismedencei fájdalom társult hozzá.

    Sajnos kiderült, hogy méhnyakrákom van, méghozzá előrehaladott, ami azért volt érthetetlen, mert rendszeresen járok szűrésre, és nem is a hagyományosra, hanem a PAP-tesztesre, és az akkor 8 hónapja végzett szűrés negatív volt. Talán azt rontották el? Talán én vagyok kivételes eset, akinek ilyen agresszív módon növekedett a tumor? A családban nem fordult elő még daganatos megbetegedés. A kisfiam, akit egyedül nevelek, a műtét idején 3 éves volt. Elmondhatatlan, hogy mit éltem át, nem is szeretek róla beszélni. Megműtöttek, „kipakoltak”, ahogy mondani szokták. A műtét egyelőre sikeresnek tűnik, de a rettegés csak évek múlva fog enyhülni, ha fog egyáltalán. Romjaimból épülgetek, kőkemény akarattal és tudatos optimizmussal. Hogy az anamézás hatására alakult-e ki a daganat? Ilyet nem mondok, mert nem mondhatok, de amikor megtudtam a diagnózist, és láttam az orvosaim értetlenségét, bizony átsuhant a fejemen, főleg, mert az egyéni gyakorlatok során sok alhasi légzést végeztem. Olvasni, kutatni kezdtem a téma iránt – és azt találtam, hogy a légzésgyakorlatoknak lehet nem kívánatos hatása is, az oxigénlöket túlműködést eredményez, és ez rossz irányba is elviheti a dolgokat: sejtburjánzás, túlműködött hormon- és idegrendszer lehet a következménye. Óriási dühöt és elkeseredettséget éreztem, a családom pedig még nagyobbat, ők fel is keresték Anaméékat. Természetesen minden felelősséget hárítottak, és jobbulást kívánva gyakorlatilag „elhajtották” őket. Ha bizonyítani nem is tudtam a sejtésemet, annyi azért kétségtelen volt, hogy a gerincem apró javulásán kívül csak rossz dolgokat hozott nekem a Program. A gyakorlatok abbahagyása után a hangok hallása, a „valaki van a szobában” szorongása is eltűnt. Persze akkor már volt mitől szoronganom és volt mitől depressziósnak lennem – de visszatért a régi énem, még ha nem is nevetett már annyit, hisz nem volt miért. Szeretnék újra önmagam lenni a műtét után, és ha valamit mindig bánni fogok, hát az az a perc, amikor megismerkedtem ezzel a Programmal. Bárcsak visszafordíthatnám az időt." 

    (A következő posztban újabb beszámolókat olvashattok).

     

    12 Tovább

    11. rész - Az első történetek: pánik, szívbetegség, pszichiátria

    Fel sem merült bennem, hogy ettől bárki rosszul lehet
    Mint írtam, először – a marketingben és a facebook-csoportban történtek miatt- csak annyi lett tiszta számomra, hogy az Anamé Program nagyon elment a pénz és a szektásodás irányába. Ekkor csalódottan ugyan, de harag nélkül más útra tértem át, és még azért sem kívántam felemelni a szavam, amire időközben rájöttem, jelesül, hogy a Kundalinimmel szórakoztak. Vérlázítóan etikátlan, az biztos, a pénzhajhászás visszataszító, a szektásodás riasztó, no de ez van. Fel sem merült bennem, hogy bármelyik gyakorló is nagyobb károkat szenvedett némi ingerültségről vagy tüsszögésről szóló „tisztulási tüneteknél”, hiszen a Kundalini természetéről se sokat tudtam, a facebook-os gyakorlócsoportban pedig mindenki csak az áldást zengte (naná, mertek volna csak mást zengeni. Mertek. Csak törölve is lettek hsz-eik is, ők maguk is).

    A legféltettebb titkaikat mondják el, hogy másokat megmentsenek
    Így először jócskán meghökkentem a hozzám érkező -majd özönlő- panaszokon, nem értettem, hogyan okozhatnak „egyszerű” légzőgyakorlatok ilyen rémtörténeteket. Kutatni kezdtem hát, és sorra nyíltak meg előttem a tudás kapui, amelyek megmutatták, hogy bizony lehetséges, mi több, egyenes következménye a Program által használt technikáknak. Lassan összeállt a kép, és ez talán sosem lett volna lehetséges, ha mindezt egyedül végzem. De nem voltam egyedül. Az Ex-Anamésok csoportjában jó pár ember állt mellém, akik időt-energiát nem sajnálva segítettek és segítenek, hogy lehulljon a lepel egy olyan veszélyes módszerről, amely százak életét tette és teszi ma is tönkre. Ezúton is köszönöm nekik. És köszönöm azoknak a bajba jutott embereknek is, akik a Programban megjelenő agresszív kommunikációtól való általános tartás ellenére, az újbóli felidézés fájdalmát, legbelsőbb ügyeik felszínre hozását vállalva hozzájárultak történetük közléséhez azért, hogy másoknak mindezt ne kelljen átélniük. Beszéljenek most már ők.

    A szívem úgy vert, hogy mentőt akartam hívni - Erika, 43 éves
    „A gyakorlást pánikbetegként kezdtem, egy viszonylagos egyensúlyban, kapcsolt szívritmuszavarral. Az első pár hét szuper volt. Hozzáteszem, mivel pánikos, félős, szorongós vagyok, kifejezetten egyénit kértem, hogy biztos legyen a hatás. Aztán a 3. héttől elindult a lejtmenet. És hiába kérdeztem, segítséget nem kaptam, csak azt, hogy menjek újabb egyénire. Én meg mentem. És egyre rosszabbul lettem. Amikor már ott tartottam, hogy hívjam-e a mentőt vagy sem, akkor döntöttem úgy, hogy elég volt. Egyedül voltam otthon, a szívem iszonyatosan összevissza vert kb. 220-szal, jött az extrém pánik, amit már évek óta nem éltem át. Mikor a gyakorló csoportban segítséget kertem (mert az oktatóktól nem kaptam), vagy a tüneteimet írtam le, privát üzenetben kaptam figyelmeztetést az admintól, és minden kétségbeesett beírásomat törölték segítség helyett.”

    Talán transzplantációra várva – Zsuzsa, 40 éves
    „Nálam a gyakorlás egy szívbetegséget generált, DCM a neve. Egyelőre még nem tudják, hogy mit tegyenek vele, mert ez egy gyógyíthatatlan betegség, általában szívtranszplantáció a vége. Azért is fura az egész, mert évek óta magas pulzusom volt, ami miatt szoros kardiológiai kontrollra kellett járnom, így teljes bizonyossággal tudom, hogy egy éve ilyenkor még semmi baja nem volt a szívemnek. A gyakorlatok hatására őrült szívdobogások jöttek rám, "szaladt" a szívem...
    Erre (is) kaptam az egyéni gyakorlatokat szeptemberben, de onnantól elkezdődött a mélyrepülés. Decemberre már nem kaptam levegőt, ha nem lett volna egy esedékes onkológiai műtétem december 13-ra kiírva, akkor ma már nem élek. Ott az anesztes vizsgálaton derült ki, hogy nagy a baj, így el sem altathatnak, mert nem ébrednék fel többé... 43%-on mozgott a szívem, tele voltam vízzel. Az orvosok sem értik az egészet, mert ez egy születési rendellenességű betegség, ami nekem nem volt... akkor mitől alakult ki? A műtétet elhalasztották és elkezdték erősíteni a szívemet, így tudtak január 17-én megműteni 55 %-os szívvel..., volt izgalom, hogy felkelek-e. Felkeltem. Hogy mi lesz a szívemmel, még nem tudom.”

    Az anyukám után sírtam,
    és a pszichiátrián kötöttem ki - Viktória, 33 éves

    „2014-ben kezdtem el a gyakorlatokat. Nem volt semmilyen különösebb problémám, egyszerűen csak valamilyen jógafajtát kerestem. Egy barátnőmtől hallottam, hogy ő Anaméhoz jár kundalini jógára, nézzem meg esetleg. Elmentem hozzájuk, ekkor még egy budaörsi lakásban tartották az órákat. Anamé csakradiagnózist végzett, majd Gáborhoz kísért, a továbbiakban hozzá jártam az órákra. Kaptam 3 gyakorlatot, köztük a teniszlabdásat is. Két évig jártam hozzájuk úgy, hogy a gyakorlások hatására semmilyen bajom nem történt. Ezt a családom azonban másképp látná: nagyon megváltoztam. A gondolataimat kitöltötte a program, Anamét istenítettem, a motivációimat minden más iránt elveszítettem, még a családomat is háttérbe szorítottam. Senki nem értette, mi történik velem – utólag visszatekintve olyan, mintha egyfajta hipnózis alatt álltam volna. Aztán egyszer már nemcsak mentálisan, fizikálisan is megmutatkoztak a negatív hatások: egyik este üzenetet küldtem nekik (akkoriban még személyes kapcsolattartás volt), hogy ijesztő és fájdalmas módon ég, lüktet a gerincem és a nyakam. Csörgött is a telefon rögtön, Vali hívott személyesen, hogy azonnal hagyjam abba a gyakorlást, úgy látszik, előrébb tartok a kelleténél, 4-5 év gyakorlás után szoktak előjönni ezek a tünetek. Szüneteltessem, amíg el nem múlik a fájdalom. Később még egy ilyen „kényszerű szünet” volt, akkor, amikor az egyik gyakorlás közben elájultam, szerencsére ágyra zuhantam rá – ekkor is azt tanácsolták, néhány napig ne gyakoroljak.


    A nagy baj viszont akkor történt, amikor egy mesterkurzusra elmentem. Energiagyakorlatokat végeztünk, és olyan rosszul lettem, hogy Gábor odarohant hozzám, mondta, feküdjek le és lélegezzem, próbáltak valamit kezdeni velem, sikertelenül. Az egy dolog volt, hogy a derekam majd szétszakadt, de olyan halálfélelem, szorongás és elmondhatatlan mélységű rosszullét tört rám, hogy én, akit elég kemény csajnak tartanak, 33 évesen az anyukám után sírtam. Akkoriban még 15-20 ember vett részt egy ilyen mesterkurzuson, és mindenki eléggé megrendült a történteken, Valiék mondták is, hogy most biztos mindenki menni szeretne, de kérik, hogy maradjanak. Én azonban tudtam, hogy soha többé a közelébe sem akarok jönni ennek az egésznek, így jött értem a férjem, és elvitt. Másnap kezdődött az utazásunk, és ez volt a szerencse, mert ha akkor a gyerekeimmel kell lennem, nem tudom, hogy oldottam volna meg, olyan állapotban voltam. Ott két napot végigaludtam, utána meg épp hogy nem aludtam, nem ettem, remegtem, rángatóztam az ágyon. Akkor a férjem elment Gáborékhoz, számon kérni őket, kikelve magából, hogy ezt tették a feleségével. A válasz csak annyi volt, hogy gyakoroljak tovább, megjön majd a csoda. De nem tudtam már gyakorolni, hiszen fel sem tudtam kelni az ágyból. Fogalmam nem volt arról, mi is az a pánikroham, így nem értettem azt sem, miért kalapál a szívem, miért rettegek attól, hogy meghalok én vagy a gyerekeim, a férjem. Később rendkívül sötét gondolatok gyötörtek, és sorozatos pánikrohamok vettek elő, egyik alkalommal kórházba kellett szállítani. Az ottani pszichiáter vett végül gondjaiba, aki elég nyitott szemléletű ember, így mertem neki a gyakorlásokról is beszélni. A kezelések során azt derítettük fel, hogy olyan -rejtett- gyerekkori traumák erősödtek fel a gyakorlások hatására, amelyeket a pszichém már nem bírt. Úgy hiszem, hogy azok az emberek, akik a gyakorlásoktól rosszul vannak -és nagyon sokan vannak rosszul, sőt, az idő előrehaladtával még többen lesznek rosszul -, hasonlóan traumatizált emberek, akikben ezek a blokkok feljönnek, és vagy kibírod vagy belehalsz. Nálam kész csoda volt, hogy nem őrültem meg, és ez bizony valós veszély – több emberrel is felvettem a kapcsolatot, akik hasonlóan jártak, volt, aki két hónapig feküdt fennakadt szemekkel a pszichiátrián. Elképesztő felelőtlenség, amit művelnek. Én ma már jól vagyok, de ez rengeteg munkámba került. És elkeseredetten nézem a többi gyakorlót, akik ugyanúgy lelkendeznek, mint anno én. Hiába is mondanám nekik, hogy ne gyakoroljanak, nekem is hiába mondták. Nem hinnének nekem, mert ők jól vannak. És nem tudják, hogy ez bármikor megváltozhat, mert a Program ezeket az eseteket eltitkolja, és csak a pozitív változásokat kommunikálja. Tudok olyan esetről, ahol ezekről a kezdeti pozitív változásokról sikervideót készítettek, pedig ott is átfordult később nagyon negatívba minden, de persze arról már nem esett szó, míg a sikervideó maradt. Ez így nagyon nem tisztességes – és veszélyes „játék”.”


    (A történeteknek -sajnos- folytatása következik).

     

    4 Tovább

    10. rész - Minimum 300 ember lett beteg az Anamé Programtól 

    A pénzéhség kezdte felzabálni a glóriát
    Ott tartottam -és elnézést a hosszas posztközti szünetekért, az esettanulmányok összegyűjtése nem kis munka és idő volt-, hogy a facebook-csoportból törölték mindazokat, akik az elmúlt 3 hónapban nem vettek részt legalább két fizetős órán (amiről számlát persze egyetlen alkalommal sem adtak sem nekem, sem másoknak, akik milliókat hagytak ott). A habot a tortára több rétegben tették fel: 

    •  törölték a hozzászólást, amelyben a Nyugalom csoportba invitáltam a kizárásra váró embereket
    • a bent maradottak azt az infót kapták, hogy maguktól léptek ki a tagok
    • valamint egy levelet is kaptak, miszerint ezentúl ők a „belső kör”, akik magas energiaszinttel rendelkeznek (ellentétben azokkal, akik csak a beetetést ingyenes gyakorlatokat végezték).

    Mindez azonban még csak a gusztustalan pénzéhséget jelezte. Már a Tisztogatás Éjszakája előtt is megjelent a videó, miszerint ha igazán pontosan akarod végezni az ingyenes gyakorlatokat, akkor jó, ha részt veszel egy kurzuson 25 ezerért. Szóval kezdett szépen eltűnni a „mindenkinek elérhető” álságos negédje, így hát a még idejében odatalált kizárt tagok a Nyugalom csoportban leginkább efeletti megdöbbenésüket taglalták a kínzó kérdésekkel egyetemben: lehet, hogy Anamé nem is igazi tanító? Lehet, hogy mindeddig megtévesztették őket?

    És ebben a glóriátlanodó közegben jelentek meg az első bátortalan hangok, azok, amelyek a Közös Nagy Áldásszórás közepette elhallgattattak. Hogy nem csupán drágán mért szemfényvesztésről van szó, ó, nem. Hogy itt többen is vannak, akik betegek lettek a gyakorlástól. És így kerültem én is bele az egész kellős közepébe. Mert én alapítottam meg az Ex-Anamésok csoportját, eleinte csak azzal a céllal, hogy odataláljanak a kizárt tagok, ha egyszer már a Nyugalom csoportot nem tudjuk átnevezni. Hát odataláltak. És azok is, akik eddig nem szóltak a gyakorlás okozta bajaikról, mert az elvakult közeg vagy a tudatos elhallgattatás miatt nem szólhattak. Most szóltak. Mi meg néma döbbenettel hallgattuk őket, főleg én, akit -mint csoportgazdát- sorra kerestek fel ezek az emberek. 

    Minimum háromszáz ember jutott bajba
    Bevallom, az első beszámolóknak még nem is adtam teljesen hitelt. Mert mit tudom én. Hátha nem is a gyakorlástól lett beteg, csak véletlen az egybeesés. Hátha csak nem gyakorolt elég ideig, és a „tisztulási tünet” nem tudott átfordulni a jóba (hahaha, hányan hiszik még ezt! És nem tűnik fel nekik, hogy maguk az oktatók akár 10 évnyi gyakorlás után is olyan mélydepressziós szakaszokon vagy fájdalmakon mennek keresztül, amelyeknek a gyakorlás előtt nyoma sem volt az életükben!). Úgy húsz-harminc -hasonló tünetekkel- jelentkező panaszosnál már nem voltak kétségeim afelől, hogy itt valami nagyon nincs rendben. És már azzal sem igazán tudtam mentegetni magamban Balázs Valériát (ó, mert szerettem volna! Hisz volt idő, mikor vakon követtem volna én is bárhová), hogy a jó szándék ment félre, okozott károkat, hogy a körülötte lévő emberek félreértelmezett marketingje borítja rá a sötétet a fényre. Hiszen sorra jöttek azok a beszámolók is, melyek szerint a Központot és Anamét is értesítették a bajokról, melyeket messzire hárítottak maguktól, mi több, törölték az ezekről szóló hozzászólásaikat. A húsz-harminc érintettből nagyon hamar körülbelül 300 lett – olyan egykori levelek jutottak el hozzám, amelyeket a Központhoz küldtek a kétségbeesett gyakorlók, sokszor csatolt orvosi leletekkel. Válasz nélkül. Továbbra is a „veszélytelen” és „bárki számára végezhető” Programról szóló kommunikációval interneten, tévében, egyre szélesebb körben terjesztve. Akkor, a 300 hozzám jutott levél után döntöttem el, hogy megírom ezt a cikksorozatot, hiszen nem tehetek mást, ennyi információ birtokában nem hallgathatok. És azóta is folyamatosan kapom a megkereséseket, telefonokat, e-maileket, de akár az itteni hozzászólások egyik-másika is gyarapítja a panaszosok számát. Te jó ég, hányan lehetnek? Akik még nem írták le, mondták el? És hányan lesznek még, ha tovább gyakorolnak?

    Szívmegnagyobbodástól a pszichózisig
    Mert a bajok nem mindig rögtön jönnek. Hónapok, évek telhetnek el úgy, hogy minden szép és jó, gyógyulások kezdődnek, élethelyzetek jobbulnak. De aztán... hogy mi minden történhet? Megpróbáltam tipizálni a felmerült egészségügyi károsodásokat, amelyek igen széles skálán mozognak, így ezek tényleg csak hozzávetőleges kategóriák (de mindegyikükben közös, hogy a gyakorlás előtt egyáltalán nem léteztek!):

    • szívritmuszavar
    • szívmegnagyobbodás
    • rekeszizomsérv
    • polip
    • daganat
    • ízületi gyulladás
    • bélrendszeri károsodás
    • pánikrohamok kialakulása
    • katatónia
    • idegösszeomlás

    Nem szólva a meglévő betegségek felerősödéséről, a különböző mozgásszervi és csontfájdalmakról, vagy azokról az -akár műtétig vezető- problémákról, amelyek csak egy-egy gyakorlót érintettek, ám „véletlenül” épp a gyakorlás ideje alatt alakultak ki. Holnap néhány konkrét történetettel folytatom.

     

    4 Tovább

    9. rész - Négyezer embert zártak ki egyetlen éjszaka

    Ne gondolkodj, csak fizess!
    Mint írtam, egyre fojtogatóbbá vált a légkör a facebook-csoportban, ahol minden posztot, amely a gyakorlatok ősi gyökereire mutatott rá, kritikát fogalmazott meg vagy a gyakorlás közben fellépő komolyabb egészségügyi gondokról adott számot, töröltek. Maradtak a módszert dicsőítő, a fellépő fájdalmakat-betegségeket üdvözölendő tünetként kezelő megnyilvánulások. A moderátor az agymosott gyakorlókkal (hogy hogyan jutottak idáig szegények, arról is szeretnék majd írni) kart karba öltve feszült neki az ellenhangoknak.

    Mindenre volt válasz:

    • Nagyon rosszul érzed magad? - Örülj neki, feljött végre egy blokk, kitisztul, és minden csodás lesz.
    • Drágák az órák? - Fizess, hisz te, aki megteheted, így járulsz hozzá a Program terjedéséhez.
    • Műanyagból vannak a kristályok? - Szegénykém, még nem vagy azon a magas szinten, hogy megértsd, minden rezgés és energia, tök mindegy, milyen anyagba plántálta a Módszer Anyja (egyesek az Anamé szóban magát az Anyaméhet vélték felfedezni, odakucorodni teremtette meg azt a Jóisten).
    • Hogyhogy kilépett a csodás zenéket alkotó oktató? - úgy is kell neki, Anamé azonnal levette róla az energiát, most már az eddigi zenéi se közvetítik, ne hallgasd.
    • Hogyhogy meghalt a híres színésznő, aki éveket szánt a gyakorlásra? És az az anya, aki utolsó hónapjait a családja helyett a Központba beköltözve, fél vagyonát otthagyva rendületlen gyakorlásban töltötte? - nyugodjon le mindenki az Áldás!ba, az Úr színe elé már sokkal magasabb minőségben kerültek, nem kérdés, hogy megérte.

    Új szabályzat: aki nem fizetett, húzzon innen
    Ám arra már nem tudtak választ adni, még ilyen szánalmasakat sem, ami március végén történt. Talán egy szó nélkül zajlott volna minden, ha egy-két szemfüles gyakorló észre nem veszi a csoport szabályzatának módosítását, miszerint ezentúl csak az lehet a gyakorlócsoport tagja, aki az elmúlt 3 hónapban legalább 2 anamés (értsd: fizetős) órán részt vett. Annak a csoportnak, amelyet nem ők hoztak létre. Amelyet önhatalmúan átvettek, szabad kommunikációját végletesen bekorlátozták. Adódott a kérdés, miért és mi lesz az ingyenes gyakorlókkal. Hiszen eddig az egész Program alapelve éppen a „mindenki számára elérhető” volt, ezzel védték ki az egyre inkább körvonalazódó pénzhalmozás vádjait. Jöttek a kérdések, a felháborodott kommentek, csodálkozott is mindenki, miért nem kerülnek törlésre, ha már reakció nem érkezik rájuk. Mert nem érkezett.

    Ezt már nem lehet kimagyarázni 
    Akkor én már „felébredett” voltam. Minekután már januártól nem gyakoroltam, ám az „Erő” továbbra is mozgatott, beírtam a keresőbe, hogy „spontán mozgás”. Majd utána tettem: kundalini. És láss csodát, sorra kerültek szemem elé az erről szóló irodalmak. Megértettem, hogy mindaz, amit tapasztalok, a Kundalini ébredésének-emelkedésének a tünete, a good morning-ot pedig a légzőgyakorlatok mondták ki, noha szó sem volt arról, hogy a Program bármi módon is hozzápiszkál, és meg sem kértem senkit, hogy ébressze fel azt az erőt, amelyről nem is rendelkeztem behatóbb ismeretekkel (sok gyakorló meg semmilyennel). Ennek az etikátlansága ugyan felháborított, a Program pénzhajhászása dühített, de még mindig adtam egy esélyt annak, hogy nem tudatos pénzlenyúlásról van szó, csak egy rossz irányba ferdült nyugati kóklerségnek vagyok a tanúja. Egészen eddig a pontig. Ahogy többek számára is itt vált világossá, hogy bizony, itt szó sincs semmiféle jézusi elvről, most már kétségtelen a tény: az ingyenes gyakorlatok csak beetetésként funkcionálnak, a Program célja nem az emberek, hanem a cég anyagi helyzetének felemelése.

    A Tisztogatás Éjszakája
    Sokan hangot is adtak ennek az ominózus szabályzatváltozás posztja alatt, eredménytelenül. Senki nem válaszolt három napig, illetve de: egyszer csak drasztikus mértékben csökkenni kezdett a gyakorlók száma. Az 5000 fő 4500-ra, 4000-re, 3000-re... végül 1000 fősre zsugorodott. Az adminok szép sorban zártak ki mindenkit, aki nem fizetett igazolhatóan az elmúlt 3 hónapban. Kristályok, vizek nem számítottak, csak az órák (nagy kegyesen a 13 ezer forintos, félórás terápiát is érvényes órának ítélték). Először el sem akarta senki hinni, úgy vélték, csak az új tagokra fog vonatkozni, de már azt is felháborítónak tartotta mindenki, lévén ez egy ingyenes fb-csoport, amit nem a Program hozott létre, és ellentétben mindazzal, amit eddig hirdettek, világosan kitűnik a „fizess!” alapelv. Ám a régi tagokra ugyanúgy vonatkozott: repült az egykori admin, a több éve gyakorló, az, aki folyamatosan fizetett, csak épp az elmúlt 3 hónapban nem volt lehetősége órára menni, vagy aki több tízezret hagyott ott kristályokra-vizekre-cédékre. Elsőként persze a háborgók, így én is, akinek annyi ideje azért még volt, hogy gyorsan a Nyugalom csoportba invitáljon minden kizárandó gyakorlót, hiszen addig is voltunk már ott páran.

    Az egy dolog, hogy szekta. De a testedre is veszélyes. 
    Többször is feszegettem a kérdést, miszerint ha a fizetős „belső kör” megteremtése a célja a Program adminjainak, vajha miért nem alapítanak külön csoportot, miért nem az az 1000 ember csatlakozik egy újonnan létrehozott közösséghez is, és miért 4000-nek kell elmennie. De ha már így alakult, majd összegyűlünk itt, gondoltuk. A Nyugalom csoportot így átneveztük Anamésok Nem Hivatalos Gyakorlócsoportjának, hogy odataláljon mindenki, akit kizártak. Vagyis csak neveztük volna, mert 2 órát sem élt a csoportnév. Azonmód kaptunk ugyanis egy levelet, amely így szólt:
    „Ezúton szeretném felhívni a figyelmedet, hogy az Anamé, mint szó hivatalos védjegy oltalom alatt áll. Ez azt jelenti, hogy ennek a szónak a használatatát csak a tulajdonos engedélyezheti. Nyilvánvaló, hogy ilyen engedélyt nem adtunk senki számára, így a te számodra sem. Kérjük, hogy azonnali hatállyal távolítsd el az Anamé szót a csoportod nevéből, leírásából”. Hogy miért fájt nekik, ha a kizárt gyakorlók egy helyre gyülekeznek, ahol haszonszerzés a szent név égisze alatt aztán végképp nem folyik? Lehet gondolkodni. Ha eddig kérdés volt bárki számára, hogy itt bizony kőkemény szekta épül, többé már valószínűleg nem az, számomra legalábbis nem volt. A csoportot, megrémülve az esetleges jogi következményektől, visszanevezték Nyugalom csoportnak. Számomra viszont itt volt az idő, hogy felvegyem a kesztyűt, így hát, fütyülve a fenyegető hangnemre, megalapítottam az Ex-Anamésok csoportját. És így kerültem bele abba a hol gyomorforgató, hol szívszorító történetfolyamba, amely csak most vette igazán kezdetét. Mert akkor még fogalmam sem volt mindarról, ami ezután felszínre került. Azt hittem, csupán egy keleti tanokat eladható masszává gyúró, ősi technikákat a magáénak feltüntető, pénzlehúzó, épp szektává váló vállalkozással állok szemben. De hamarosan kiderült, hogy ennél jóval többről van szó. Egy igencsak veszélyes módszerről, amely -hátborzongatóan megalapozott hasonlattal – terjed, mint a pestis. Megbetegített, bajba jutott, cserbenhagyott emberek megrendítő történeteiről. Róluk szól a következő poszt.

    6 Tovább

    8.rész/2: palackozott Megváltás 

    Megszállás, hatalomátvétel, egyeduralom – ismerős állomások 
    Mit sem sejtve örvendett a csoport is. Gyanítom, az admin, akivel közölték, hogy kösz a munkát, most már átvennénk (elég gyomorforgató módon történt az is, ráadásul erről is hazudnak, ami nem csoda, lévén ellentmondást nem tűrő módon gyakorlatilag megszálltak egy már működő, 4-5 ezer tagot számoló online közösséget), kevésbé. Engem nagyjából sehogy se érintett, mert akkor még nem tudtam, milyen fojtogató légkör kezd el szép alattomban begyűrűzni az addig felhőtlenül működő csoportba. Először csak el-eltünedeztek posztok, amelyeket pedig egy perce még láttam, érdekelt is. Tanulmány a légzésről, ősi jógatechnikákról, horribile dictu, a kundaliniről (ki ne derüljön, hogy hány helyről ollózódik össze a tudás?) Vagy épp panaszok tűntek el nyomtalanul, de úgy hittem, tán meggondolta magát az illető, netán privátba tette át az értekezést a bajairól (csak nemrég vált világossá, hogy már ott is felhangzottak a segítségkérés hangjai, és már ott is el lettek hallgattatva). De a teljesen ártalmatlan ismeretterjesztő posztok köddé válását kezdtem furcsállani. Ahogy mások is, ám a szóvátételeket a „nincs semminek helye itt, ami nem kötődik szorosan az AKP-hoz” címszóval rövidre is zárták az adminok. (Később az egyik oktató úgy reagált a kérdésemre, hogy azért kellett a csoportból kivágni 4000 embert, mert „sokan túl műveltek kezdtek lenni”. Szarkasztikusnak szánta, de akaratán kívül rátapintott a lényegre).

    Panaszkodsz? Kritizálsz? Kutakodsz? Kizárunk!
    Még ezt is úgy-ahogy megmagyaráztam magamnak, védeni kell a Program tisztaságát, jól van, akkor ne írjunk másról, csak az anamézásról. Amivel kapcsolatban megjelentek az első negatív hangok is, keserűen firtatván, miért emelkedtek meg a roadshow-k árai, egyáltalán, miért ilyen drágák. Ment a vita egy darabig, és még azok voltak a szép idők, mert akkor még legalább mehetett. De napról napra kevésbé, napról napra szigorodtak a moderálások, szaporodtak a -az akár kizárással fenyegető- admin-felszólítások. Nekem csak a szemem kerekedett egyre nagyobbra, de akkor még úgy gondoltam, hogy csupán a marketingcsapat műveli egyre rosszabbul és valamiféle hatalomtól megmámorosodva, az energia tisztáságát védve már-már szektás jellegbe taszítva a kommunikációt. Bár motoszkálni kezdtek bennem a kérdések: ha Anamé megvilágosodott ember, hogyan lehet őt befolyásolni? A vele fémjelzett Programot hogyan hagyhatja rossz irányba menni?

    Nem a pénzről szól, csak vedd meg
    A pénzkérdésben is naiv voltam eleinte (és ez is egy külön misét posztot ér, mármint hogy hogyan manipulálja úgy a Program a Gyakorlókat, hogy mindenre „égi” magyarázatot nyújt, amelynek fényében még te vagy túl alacsony szinten, ha mást gondolsz), a dráguló roadshowkkal kapcsolatban bólogattam az oktatói érvekre, mármint hogy ott vannak az ingyenes gyakorlatok mindenkinek, a fizetős órákkal ezek terjedését segítjük csak elő. Nem jutott eszembe, hogy miért nem lehet kórházakban terjeszteni, jóval kevesebbért a megvalósult gyógyulások hírére támaszkodva marketingelni. Vagy hogy a nagyon beteg, nagyon szegény emberek az erősebb hatásúnak kikiáltott anamés hétvégékre vágyakoznak, kuporgatnak, s akkor mégis hol marad a jézusi elv. Mert Balázs Valéria nagyon szeret ebben a fényben sütkérezve szónokolni. Ha Jézus a bal orcáját tartotta oda, ő mindkettőt odateszi. Akkor mégis hogy van ez? De nem merült fel bennem a kérdés, ahogy nem merül fel a rengeteg hívő gyakorlóban sem, akik lelkesen vagy épp utolsó reménysugaruk kétségbeesett szorításában nagy nehezen összekaparva vásárolnak maguknak bérletet a méregdrága órákra. Hisz ott vannak az ingyenes gyakorlatok – gondoltam, nyugtatva ezzel mocorgó erkölcsi érzékemet. Anamé -ahogy állítja- elhozta a Földre az égi módszert, amelyhez bárki hozzájuthat. (Ma már ugyanerre a mondatra elborít a jeges rémület. Hidd el, nem véletlenül. Szerintem kőkeményen veszélyben van mindenki, aki ezekbe a gyakorlatokba belekezd). Az energia itt van, mindenki számára elérhetően (jaj), na ugye, hogy nem is a pénzről szól. De milyen energia az, amelyik palackozható?

    Vizek, kristályok, hazugságok
    Mert az utolsó csoportos órámra igyekezvén meghökkenve láttam a Központ polcain az Anamé-vizeket sorakozni. Hogy mi van?! Nos, ezek csakratisztító vizek, amelyeket személyesen maga Anamé energetizál. Izéééé.... jó. Mondjuk, hogy tényleg. Meg hogy hatásos, hiszen magam is tapasztaltam, miszerint egy egyszerű speciális hangolású zenére elindulnak a spontán mozgások. Rezgés, áramlás, gyógyítás, oké. De valahogy a vásári szagot nem bírtam kiűzni az orromból. Pláne, mikor már a kristályok is megjelentek. Amelyek ugye messze nem kristályok, cserébe viszont drágák. Mellette ott volt a facebook-csoportban felbukkanó, a szektásodásra emlékeztető diktatórikus hangnem és reagálási mód. De Anamé (kac-kac) tanításai még mindig megállták a helyüket, úgy hittem, hogy aki ennyire magasrendű nézeteket vall, és jézusibb magánál Jézusnál, nem lehet pénzhajhász. Biztos csak az új marketingcsapata vetette el a sulykot, láthatóan új kezekbe került a reklám és az irányítás, Anamé nem tehet semmiről. Egészen addig így gondoltam, amíg meg nem láttam a -mindig örömmel várt- új Anamé-interjúkat februárban. Mert azt már megszoktam, hogy olykor akár egy robot, ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal mondja el még a legszemélyesebb történéseket is, talán mert egyszer már sikerült jól megfogalmaznia, így ragaszkodik hozzá. (Vagy talán mert így nem keveredik olyan könnyen ellentmondásba, jegyzik meg csendben bennem az elmúlt hetek tapasztalatai). De most, most nemcsak ugyanazokat mondta. Felkaptam a fejem, annyira meghökkentem. Félreérthetetlenül, kimagyarázhatatlanul, mentegethetetlenül: hazudott.

    Marketing nincs, személyre szabás van. Vagy fordítva?
    És kétszer is. Először, amikor azt mondta, hogy ő nem ért a marketinghez, az embereket nem ezzel célozzák meg, hanem az eredményességgel. Mindezt akkor, mikor már vizespalackokon virított mind a negyvenkét foga, százak csuklóin csörögtek energetizált kövei, és láthatóan ezerrel dübörgött az anamés marketing. Másodszor, mikor a csoportos óráknál is az egyéni csakradiagnózist hangsúlyozta. Ami -mint később kiderült számomra- egykor nagyon is volt (bár akkor is kudarcot vallott, a nagy bajoknál visszavonulót fújt a csapat, és hárította a felelősséget), mára azonban lehetetlenné vált. Anno Balázs Valériáék (Anamévá csak később avatódott, noha eme avatást elméletileg akkor égileg már megkapta) lakására jártak a Gyakorlók, akikkel személyesen foglalkoztak, és állandó telefonkapcsolatot tartottak fenn. Anno. Amikor még lehetett kábé tíz-húsz gyakorló. Ma az oktatók el se látnak a terem végében lévőkig. (De látják a fényüket, és beavatkoznak? Na ne már...). Ennek ellenére végigcsináltatják a különböző igényű és képességű emberekkel ugyanazokat a gyakorlatsorokat, amelyek bizonyos szempontból tényleg egyaránt hatnak mindenkire: egyformán ártanak az egészségüknek, hogy finoman fogalmazzak.

    Akkor még csak azt tudtam, hogy nem hiteles. Kár, hogy nemcsak ennyiről van szó.
    Ezt azonban akkor még nem tudtam. Azt viszont igen, hogy hazudik. Nyomul. Reklámoz. Ködösít. Árulja, kelleti, ha nem is magát, de a Programot. Csupa olyan dolgot tesz, amit egy megvilágosodott - de akár csak: követendő- ember nem csinál. És akkor aznap este már nem gyakoroltam. Mert hogy egy olyan ember módszerét nem követem, aki szemmel láthatóan nagyon messze áll a magas erkölcsiségtől. És hogy nem lehet-e, hogy a nő pénzéhes és kamuzik, de maguk a gyakorlatok mégis jók és működőképesek? Hát ha Balázs Valériát, aki évek óta, napi rendszerességgel, több órán keresztül végzi őket, csupán idáig vitték, hogy nagybetegeket zsákmányoljon ki, vetítgessen és mohó kereskedőként árusítson, akkor nem, nem hiszem, hogy ezek a gyakorlatok olyan magasra repítenének. De hogy épp ellenkezőleg történik, és akár rémálomszerű mélységekbe taszíthat, azt csak azután tudtam meg, miután a facebook-csoportban kirobbant a balhé, és egyetlen éjszaka alatt az ötezer tagból négyezer kivágásra került. A nehéz emlékű történelmi időket idéző „tisztogatás éjszakájával” folytatom a következő posztban.

    0 Tovább

    8. rész/1 - kezd kiderülni, hogy minden lopott és megvásárolható 

    Így szerezz híveket!
    Íme a recept: nagy tanítások+fizikai megtapasztalás+hitelesség

    Némi (kényszerű, lévén az ezen ügy miatt elhanyagolt -fizetős- munkáimból nem kis hullámok csaptak össze a fejem felett) szünet után folytatódik ott, ahol abbamaradt, jelesül, hogy a spontán mozgások lenyűgöztek, a magát Anaménak nevező nő „tanításaiban” kivetnivalót nem, követendőt annál inkább találtam (naná, az összeollózás nem tűnik fel az átlagolvasónak, a lopott tanok pedig nagy mesterektől származnak – igaz, hogy a Karmakiller „az új évezred Vörös Oroszlánja”, csak épp kifelejtették a „koppintott” szót. Anamé könyve után lapozd fel Szepes Mária, de akár Elisabeth Haich, Shri Mataji vagy épp Yogananda könyvét, s ámulj a kísérteties hasonlóságokon). Az elmélet rendben volt tehát, a gyakorlat fizikai megtapasztalásokat hozott (naná megint, vajon hányan tudják, hogy ez a Kundalini emelkedésének ősi jele), már csak hitelesség kellett. Az meg meg is volt azzal, hogy Anamé nem a pénzre hajt ám (tudom, most többen felnevetnek), ő maga meséli, milyen puritán körülmények közt él (hallom a felhörrenéseket is) s lám, ingyenesen elérhetővé tette a gyakorlatokat mindenki számára (gúnyos kacajok ide).

    Már csak technikák lopkodása és egy kis ködösítés kell
    Gyakoroltam minden nap, a 21 napos kihívást végeztem (ez sem új találmány, lásd a hatha vagy a sahaja jóga gyakorlatát, de a hírhedt teniszlabdás hókuszpókuszt is megtalálod más terápiákban, hiszen a Thymus csomóra kifejtett nyomás ismert stresszmentesítő technika), illetve 4 csoportos órán voltam, kettő kiscsoportoson és egy olyanon, amit bár azzal a megjelöléssel hirdettek, hogy Anamé tartja (csaknem duplájába is került), ám nem ő, hanem egy oktatója nyomta végig a gyakorlatok instrukcióit egy órán keresztül, s maga a házigazda csak az utolsó félórában kegyeskedett megtisztelni jelenlétével a miatta egybegyűlteket. Akkor azt hittem, hogy ez rendkívüli eset, biztos közbejött valami Anaménak. (Én kis naiv, hiszen mint kiderült, ez a szokásos eljárás. Vajon hány első alkalmas gyakorló pislog meglepetten, s viszi haza a csalódottságát megjegyzések nélkül, tán még magát ostorozva, amiért nincs elég magas energiaszinten ahhoz, hogy egy oktatóban is meglássa az égieket. Ki van ez találva, kérem).

    Rég létezik, amit ő megalkotott
    Hogy mi volt a gyakorlásom célja? Semmi különös. Meggyőzött az elmélet, ledöbbentettek a spontán mozgások, én meg, aki emelkedni, fejlődni akart, jó útnak ítéltem, tehát követtem. Az „eredmények” nem maradtak el: spirituális tanok szerint az emelkedő Kundalini útja során megvilágítja az adott csakrákat, és meggyógyulnak a hozzá tartozó fizikai betegségek, életterületek. Jé, hogy Balázs Valéria ugyanezt mondja? Igazat szól, csak épp nem az általa kitalált rendszer hozománya ez. A mechanizmus rég létezik, ő csak egy módszert kutyult ki a felébresztésére, fizikailag és spirituálisan is veszélyes módszert. De semmi se drága – ha a pénz a cél. Hogy a Kundalini emelkedése hozta-e a változásokat az életemben? Ki tudja. Mindenesetre én az anamézásnak tulajdonítottam -mint mondtam, a Kundaliniről nem voltak ismereteim- a jó dolgokat, de nem voltak elvárásaim, csak úgy gyakoroltam, a fejlődés kedvéért. És talán ez volt a szerencsém.

    Valami bűzlik, és egyre erősebben
    Mert fejlődni csak úgy lehet, ha az útmutatások és útmutatók hitelesek. És valami nagyon elkezdett bűzleni az AKP körül. Először a -később meglepően fontos szerepet játszó- facebookos gyakorlócsoportban meginduló és egyre durvább méreteket öltő változások facsarták az orromat. Amikor csatlakoztam, egy Gyakorló volt az admin, moderáció gyakorlatilag nem létezett, senki nem szólt ott durván a másikhoz, szabadon és kedvesen beszélgettek az emberek mindenféléről, leginkább persze az anamézásról. Meg „tisztulási tünetekről”, vagyis a gyakorlás hatására létrejövő fizikai-mentális bajokról, amelyek a Program szerint átmenetiek, és csak azért vannak, hogy aztán az egész probléma kitisztuljon. Igen ám, de azért az ember csak szeretné tudni, hogy más is küzd-e orrvérzéssel, szédüléssel, netán rendjén van-e, hogy eszméletétől érzékeny búcsút véve egyszercsak beleáll a talajba, mint szorgalmas anamézó a gyakorlásba, szóval merültek fel kérdések bőven. Örvendett is mindenki, mikor a Program ujjongó videóban adta tudtul, hogy ezentúl az oktatók is tagjai a gyakorlócsoportnak, amely innentől hivatalossá lőn, halleluja, elvégeztetett.
     
    Hosszú lett ez a poszt, úgyhogy itt folytatom.

     

    0 Tovább

    7. rész - Az emberek megsérültek, ők meg titkolják 

    Szóval akkor az égi áldás árad le ránk
    Ott járok ebben az -előre szólok, hosszúra nyúló és szövevényes- történetben, hogy gyakoroltam, az energia pedig mozgatott és jógapózokba hajlítgatott. Az az energia, amely a Program szerint már egyáltalán nem a Kundalini - az AKP-ból is különös módon egy ideje AP lett-, hanem leáradás. A transzcendens világból leáradó energia, amely Anamén keresztül megnyilvánulhat a Földön. Ebben az erőtérben lehetsz, ha a könyveit olvasod, videóit nézed, vizeit iszod, kristályait hordod. Hogy a Kundaliniről lenne szó, kifejezetten tagadják. Egy oktató az ezt feszegető kérdésre adott válasza: „Amivel dolgozunk, ami megnyilvánul a könyveken, CD-ken, vizeken, kristályokon, oktatókon keresztül, az egy leáradás, ismétlem LEÁRADÁS, és nem, ismétlem NEM! a kundalíni energia! (...) Ha gyakorolsz, akkor mozgathat az energia. Szintén nem a kundalíni energia, hanem egy leáradás, ami teljesen más minőség már, mint a szóban forgó rettegett kundalíni energia.” Érdekes. 2015-ben még Balázs Valéria így beszélt: „20 éve foglalkozom a Kundalini energiával. Az AKP gyakorlatai olyan magas energiaszinthez vezetnek, ahol a Kundalini erő képes megnyilvánulni a testben. Ilyenkor ez az erő képes szabadon mozgatni a testet.”

    Most már nem a Kundalini, de vajon miért is nem?

    • Mert az köztudottan veszélyes, tömegesen nem gyakorolható?
    • Mert pontosan olyan súlyos tüneteket okozhat (többek közt pszichózis, pánikroham, mélydepresszió, szívritmuszavar, vérnyomászavar, migrén), amilyenekről folyamatosan kap visszajelzéseket a Program a gyakorlók egy részétől?
    • Mert akkor oda a Nagy Leáradás mítosza, és a jó öreg Kundalinié a -mindig is hozzá tartozó- érdem, a spontán mozgások tanúsága?

    Nézzük mit mond erről Lee Sanella a Kundalini – pszichózis vagy transzcendencia? című (minden kundalinizőnek kötelező lenne!) könyvében: „az egyén a fizio-kundalini folyamatot kezelheti helytelen, egoista módon is, egy nagy küldetés isteni kiválasztottjának, sőt, megváltónak képzelve magát”. Khm. Lehet, hogy Balázs Valéria a saját Kundalini-folyamatának épp ezen szakaszán áthaladva részegült meg önnön főzetétől, s ragadt le ebben dagonyázva? Vagy eleve csak pénzlehúzásnak indult? Ez utóbbi kérdésben még nem látok (teljesen) tisztán, a többire számomra már egyértelmű a válasz.

    Úgysincs róla lövésed se
    A spontán mozgás nagy erő az Anamé Program életében. Hiszen vagy te magad tapasztalod meg, vagy másokat látsz különös, szándékosan aligha végezhető mozgássorozatokban. De ez nem Balázs Valéria személyes erőterétől vagy a gyakorlatai csodatévő erejéről tanúskodik. Csupán kissé manipulatív jelleméről – ügyesen játszik rá arra, hogy az átlagmagyar mit se tud a Kundaliniről. Én se tudtam, leesett hát az állam, és rendületlen hívévé szegődtem az anamés gyakorlatoknak. A 21 napos kihívást végeztem, amelyik ugye nem ér véget, hanem újra indul, vagyis nap mint nap gyakorolsz.

    Ezt okozzák a gyakorlatok, csak nem tudsz róla 
    Méghozzá egy olyan gyakorlatfajtához erősen hasonlítót, amelyikről ezt olvasni a Leggyakoribb jógasérülések taglalásánál (szintén minden anamézónak olvasnia kellene ezt a leírást, hogy tisztában legyenek azzal, minek is teszik ki a testüket napi rendszerességgel:) 
    Az izmok jellegzetes sérüléseivel kell számolnunk, amelyeket a fasciarendszer a tarkó, a nyak, a fej, a bordakosár, a felsőháti szakasz, a mellkas és a derék területén közvetít, "oszt szét". Ezt a hatást még tovább fokozhatjuk azzal, hogy (..) váll flexióban (vagyis magastartásba emelt karokkal), gerinc előre és hátrahajlításban, csavarásban vagy esetleg felemelt állal és hátrabillentett fejjel dolgozunk a tűzlégzés alkalmazásával".

    Van, akinek csak sérve lett, van, akire műtét vár 
    Nos, nagyon hasonlóan néz ki egy Anamé-gyakorlat, amelyet Balázs Valéria alkotott meg. Az a Balázs Valéria, aki Buddhista Főiskolát végzett. Hogy lehet, hogy ilyen alapvető szabályokkal nincs tisztában? Hiszen minden szakkönyv leírja, hogy:

    • Kundalinit nem emelünk légzőgyakorlatokkal
    • ha mégis ezt kockáztatnánk, csak egy mester személyes vezetésével és tudással felvértezve
    • európai embernek nem adunk haladó légzőgyakorlatot
    • pláne nem spékeljük meg hatásfokozó technikákkal
    • videóról, tömegeknek, egyénre szabottság nélkül meg plánepláne nem nyomjuk mindezt napi dózisban

    Mert ha így teszünk, nem csoda, ha az emberek megsérülnek. Nem is akárhogyan. Van anamézó, akinek a rekeszizma tolódott úgy fel, hogy nyomja a szerveit. Van, akinek „csak” sérve lett, van, akinek a szíve nagyobbodott meg. És mindezt miért? A pénzért? Hiszen tudtak róla, tudnak róla. És titkolják. A mit sem sejtő Gyakorlók pedig lelkesen végzik nap mint nap azokat a veszélyes légzéstechnikákat, amelyektől most talán még semmi bajuk (bár egy EKG és májfunkció-vizsgálat lehet, mást mondana), ám egészen biztosan nem szolgálja az egészségüket. Spirituális szempontból pedig szintén kérdéses- végezetül még két idézet e témában, aztán folytatom majd az első jelekkel, amelyek számomra -és nagyon sok ember számára- kezdték felfedni, hogy a Program valódi célja nemhogy égi, de egészen prózai: pénz és még több pénz. 

    A légzőgyakorlatokról: 
    „A kundalini siettetésének érdekében végzett pránajáma szándékos gyakorlása veszélyes lehet. Tapasztalt jógik azt mondják, hogy ezeket a technikákat elsősorban azok gyakorolják, akik már hallottak a speciális jóga légzési mintákról. Ezeknek a módszereknek az előre megfontolt gyakorlása, és a kundalini erőszakos sürgetése gigászi belső erők korai és kiegyensúlyozatlan megjelenését okozhatják” (Sanella)

    A sérülések veszélyeiről Daubner Béla pedig a következőképpen  beszél:
    "Ha ez az energia szabadon áramlik, az összes képesség ugrásszerűen megemelkedik. Ezért nem szabad a Kundalinit elkezdeni ébresztgetni, és olyan gyakorlatokat végezni, amire nincs felkészülve valaki. Nagyon sok olyan ember van, aki pszichotikus lett, aki átmenetileg súlyosan sérült, és nagyon sok olyan van, akinek a durvateste is sérült, mert a kivetülő energia pusztítást és betegséget okoz. A Kundalinivel nem lehet olyan emberrel dolgozni, aki beígér csodás dolgokat, hétvégi megvilágosodást. Az ilyentől el kell futni.

     

     

     

     

    13 Tovább

    6. rész: Egy szekta természetrajza. ​​​​​​​Valahogy így kezdődött.

    Hiába szóltak, hogy baj van
    Mint mondtam, meg se írtam volna ezt az egész cikksorozatot, ha csak annyi történt volna, hogy utólag rájöttem, a Kundalinimmel szórakoztak etikátlan módon, és az egész sztori a pénzszerzésre van kihegyezve. Sőt: talán még akkor sem, amikor sorra másra érkeztek hozzám az anamézás okozta károkról szóló beszámolók. Először a Központot kerestem volna fel, jelezni nekik, hogy gond van. De amiért mégis tollat klavit ragadtam, az az a vérlázító tény volt, miszerint ezek a bajba jutott emberek már megtették ezt a jelzést, és nemcsak hogy nem kaptak segítséget, de sok esetben el is lettek hallgattatva. És a Program ezeknek az eltitkolt, jógaszőnyeg alá söpört problémáknak az ellenére tovább hirdeti magát veszélytelen, bárki számára végezhető csodamódszerként. Holott gyakorlatai spirituális és fizikális szempontból is rendkívül ártalmasak lehetnek, és lettek is nem kevés ember számára.

    Egy szekta természetrajza
    Hogy hogyan lehet egy egyszerű légzőgyakorlat ilyen veszélyes, azzal külön posztban foglalkozom majd. Most folytatom a saját történetem, mert egészen jól kiderül belőle, hogy:

    • hogyan siklik egy -még keleti tanokban is némileg jártas- ember figyelme a Program veszélyei fölött
    • hogyan lóg ki egyre jobban a lóláb egy közkincsnek kikiáltott módszer mögöttes profitorientáltsággal kapcsolatban
    • hogyan fonja egyre szorosabbra a hálóját a Program az őt követő emberek körül – gyakorlatilag egy szektává válás természetrajzába nyerhetünk betekintést
    • hogyan célozza meg a tagok pénztárcáját és nyeri el kinyitásukat
    • hogyan mossa át az agyakat és teszi az embereket feltétlen hívévé, mi több, terjesztőjévé egy veszélyes módszernek

    Pedig én nem kerültem kórházba, nem kezeltek pszichiátrián, és nem kaptam kézhez riasztó diagnózisokat, mint annyian a Gyakorlók közül. Az én pénztárcámat, ha ki is tudták nyitni, nem sokat leltek benne, így még anyagiakban sem károsultam számottevően. De szemtanúja voltam a fentieknek.

    Még mosógépe sincs. Amerikában se lesz?
    Ha megnézed a módszerről készült másfél órás „dokumentumfilmet”, Anamé livestreamekben elszórt tanításait (ne tedd), úgy tűnik, mintha a módszer (és megalkotója) a végletekig hiteles lenne. Négyféle gyakorlat van, köztük az első a Test félév, amely egy -minimum kérdéses, de ezt még nem tudod- légzőgyakorlat elsajátításáról és rendszeres alkalmazásáról szól. Ehhez tartozik egy „Test félév tudatosság” gyakorlat is, melynek értelmében megszabadulsz a felesleges fizikai tárgyaktól, hogy azok ne rabolják tovább az energiáidat (minden anyagi dolog fenntartása energiavesztéssel jár, vagyis ha van egy birtoklásod (pl. ház), annak fenntartása nem kis energiamozgósításokat kíván). Teljesen logikus, elkezdesz lomtalanítani. Ami azonban ennél is fontosabb: szépen bekerül a tudatodba, hogy Anamé ezeken már mind túl van, elég neki egy tusfürdő, törölköző és néhány szükséges ruhadarab, egyetlen hátizsákban elfér az összes vagyona, a Központban lakik, a jógamatracokhoz befér a mosásba az a pár holmi is, még saját mosógépe sincs. És elkezdesz hinni neki, hiszen lám, nem fűződik anyagi érdeke a módszerhez, ez a nő túl van a birtoklási vágyon, tevékenységének csupán egy célja van: magasabb szintre emelni az emberiséget. (Amikor közli, hogy „isteni sugallatra” -majd később pletykaszinten megtudod, hogy a fiát tanulmányai véletlen épp ide kötik- Los Angelesbe költözik, hogy onnan szórja az igét, kissé felmerül benned, hogy Afrikából épp így lehetne terjeszteni, az ottaniaknak tán nagyobb szüksége van erre, de aztán ezt az árnyékolós érzést is elhessegeted). Én is elkezdtem hinni. Ez a nő jóságos. Hiteles. Guru. Nosza, kövessük, csináljuk a gyakorlatsorait és emelkedjünk. Na persze.

    Rajtakaptam, hogy hazudik 
    Hittem én is, csináltam én is. Az ingyenes gyakorlatokat, erre jutott időbeli-pénzbeli lehetőségem, de ez is ugyanúgy (?) hat, isteni ez a nő, hogy megteremtette a mindenkihez-eljutás formáját is, alleluja. (Később kiderül, hogy ha ingyenes gyakorló vagy, szart se érsz, erről (is) majd később). Szóval gyakoroltam, gyakorolnál te is, csodát ígér, semmit se kér. Egészen addig gyakoroltam, amíg rajta nem kaptam Anamét a videoninterjúk új fejezeteiben hazugságokon. Akkor jött a felismerés és ellenállás, hogy egy hazudozó, pénzéhes ember módszerét inkább nem követem, hozzon bármilyen csodákat. (Akkor még nem tudtam, hogy hozhatja bizony az ellenkezőjét). Hogy miket kaptam ezért a felismerésért, és miként próbálták meg ellehetetleníteni, hogy ennek hangot adjak (vagy bárki más hangot adjon), arról is a következő posztokban írok majd. A sztori ezen részénél (még) hiteles a nő, aha-élmények százát hozza a tanításaiban, én meg gyakorlok ezerrel, hiszen ő mondja, hogy nincs más út, ő, aki élő példája az önzetlenségnek és magas erkölcsi-metafizikai szintnek. Na ja. De gyakoroltam 10 hónapig – és akkor elkezdett kinyílni a szemem. Hogy miket láttam, mindjárt te is látni fogod. Folytatom.

    12 Tovább

    5. rész: az egész csak átverés? A veszélyes fajtából? 

    A gyakorlók nem tudnak a bajba jutottakról
    Mint mondtam, csupán pár hete szereztem tudomást arról, hogy nem egy embernél komoly rosszulléteket vagy betegséget okozott a Program gyakorlatainak követése. Minderről egészen addig egy szót sem hallottam. Néhányan ugyan a facebook-csoportban panaszkodtak fizikai vagy mentális gondokra, de ezek nem mutattak túl a szédülés, fejfájás, torokfájás, köhögés, látásromlás, ingerlékenység, depresszió természetesen nem kellemes, ám átmenetinek ítélt tünetein. Maguk a gyakorlók is úgy voltak vele, hogy ez csak a Program által ismertetett mechanizmus (előbb megmutatja magát a probléma, felerősödik, utána eltűnik végre-valahára mindörökre az életünkből), túl kell lenni rajta, sőt, örülni kell neki, hisz azt jelzik, milyen erősen is dolgozik rajtunk az energia. Legalábbis ez a "némi tisztulási tünet"-kommunikáció ért el hozzám mint mezei gyakorlóhoz, és ez az információhiány, mint később látni fogod, egyáltalán nem volt véletlen.

    Engem is mozgatni kezdett az energia
    Az egészségügyi következményeket tekintve egészen gyanútlan voltam hát, ahogy a Kundaliniről sem tájékozódtam, hiszen a Program lényegét tekintve nem is volt jelentősége (sugallták ők, nyaltam be én). Lusta ember lévén csak jó sokára kezdtem bele a gyakorlásba, addig csak hallgattam Anamé videóit és a hangoskönyvét, majd mikor már kimerítettem az elméletet, jöhetett a gyakorlat, és nekiálltam elsajátítani videókról a négy gyakorlatfajtát. Egy pár napig a „holnap majd komolyabban elkezdem” szokásos alibijével csak úgy próbálgattam a gyakorlatokat, majd elmentem egy csoportos órára. Ahogy már leírtam, ott élőben láttam azt, amit addig csak a videoninterjúban, két nőt „mozgatott az energia”. Hazaérve gyakorlás után kipróbáltam, és igen, különös mozgássor vette kezdetét.

    Most akkor tényleg nem én mozgatom a testem? Kísérletek.
    Hogy milyen élmény volt, azt nehéz elmondani. Hittem és hiszek a transzcendens létezésében, no de egészen mást ezt fizikai síkon megtapasztalni. Hiszen kétség sem férhetett hozzá (számomra, aki nyilván egyedüli meghatározója a bennem kialakuló hitnek), hogy nem én mozgok, hanem valami mozgat. Elég vastag falú racionalizmuson kell áttörnie magát minden spirituális meggyőződésemnek, így természetesen most sem fogadtam el elsőre a dolgot (sőt, ma is motoszkál bennem, hogy az orvosi magyarázata talán csak késik az ilyen történéseknek, de nem biztos, hogy hiányzik is). A kérdésekre kísérletezéssel próbáltam válaszolni. Mi van akkor, ha a meditációs zene rezgései okozzák? Kikapcsoltam, akkor is működött. Ha a gyakorlatok túlfeszítik az izmaim? Órákat vártam a gyakorlatok után, akkor is működött. Ha a tudatomban igazából lejátszódik, hogy felemeljem a karom, csak hozzám nem jut el a parancs? Kikapcsoltam a tudatot is (alvás közbeni felvételeket készítettem), akkor is működött.

    Ki beszél itt Kundaliniről?
    Heteket szórakozgattam a spontán mozgással – felvételeket készítettem, egyet posztoltam is a fészes gyakorlócsoportban igazolandó, lám, milyen jól működik az anamézás, itten a szemmel látható eredmény, akinek még kétségei lennének. Jöttek az „áldás, hogy miénk lehet ez a csoda”, a „juj, de izgi”, „nekem is volt már” vagy „jaj, nekem mikor lesz már” jellegű hozzászólások. Hogy mindez a spontán mozgás a Kundalini felemelkedésének (vagy ha úgy akarjuk: az idegrendszer túlfeszítettségének) a tünete, senkiben fel sem rémlett, bennem sem. Anamé megmondta, hogy az ember energiaszintjének emelkedésével elindul egy ilyen korrekciós mozgás. Így nem kerestem rá a google-ban, hogy „spontán mozgás”, pláne nem írtam mellé, hogy „kundalini”. Pedig ha megtettem volna, azonnal megláttam volna mindent. Hogy itt nem Anamé a csodatévő. És hogy a csodák ugyan jöhetnek, de áruk van. Akár Kundalini-szemszögből nézzük, akár orvosiból. De nem kerestem rá, hisz nem kundaliniztem, hanem anaméztam, és aki anamézik, az spontán mozog. Ugye, milyen ördögien egyszerű?

    Akkor még Kundalinvel dolgozott. És a módszere még csak keveseknek szólt.
    De jött az égi tanító?

    Pedig akkor még Kundalini Programnak hívták, csak 2-3 hónapja tűnt el a névből is a megjelölés (vajha miért). De már akkor is csak apróbetűs hangsúly volt a szón, leginkább a csakrákkal és azok állapotával foglalkoztak -az amúgy sem túl terjedelmes- elméleti részekben. Mi több, a feltett kérdésekre való válaszokban kifejezetten tagadták, hogy a gyakorlatok hatnak a Kundalinire (azok a gyakorlatok, amelyeknek a lényege épp a Kundalini ébresztésére szolgáló légzéstechnika). Pedig 2008-as honlapján (kundalinijoga.blogspot.hu) Balázs Valéria még nem volt ilyen tartózkodó ezzel az ősi erővel szemben, valamint akkor még nemcsak előző életbeli, de jelenkori mesterrel is büszkélkedhet (igaz, utóbbi enyhén szólva kérdéses jellemű, úgyhogy talán mégse). A köszöntő szöveg szerint ugyanis akkor még az általa kidolgozott módszer „Szatyananda Kundalini tantráról adott tanításán és a Kundalini tradíció gyakorlati alkalmazásán alapszik”. Ám nem csoda, hogy ma már elhatárolódik, hiszen az akkori honlapon még ezt írja: „Mivel a Kundalini jóga gyakorlása nagy energiákat képes mozgásba hozni, a szakirodalom ismeretében és józan belátással ítélve is veszélyes lehet, ha szabályait nem ismerik átfogóan, vagy rosszul alkalmazzák őket. A rendszer egyes lépései egymásra épülnek, és összefüggő szerves egészként egymás hatását erősítik. A módszer gyakorlati lépései a következők:” - majd felsorol 4 olyan lépcsőt, amelyek végigjárása nem kis időt vesz igénybe, s amelyek végül azokhoz a gyakorlatokhoz vezetnek, amelyeket a mai Program anamézói minden előzetes tudás nélkül végeznek. (És amely gyakorlatok még e lépcsők végigjárásával együtt is veszélyesek és a nem-ajánlott jógatechnikák közé soroltak).

    Gondolkodjunk el egy kicsit.
    Adott egy Kundalini jógát oktató nő. Kidolgozott e veszélyes jógafajtán belül egy módszert, amely keveseknek szól, nagy felkészülést igényel, és csak oktató vezetésével szabad végezni. Mestere Szatyananda. Kidolgozott gyakorlatsorának -mint minden Kundalini-jógának- alapja a tűzlégzéshez hasonló légzőgyakorlat. A Kundalini ébredésének tünete többek közt a spontán mozgás.

    Ugyanez a nő ismét (? vagy ez még ugyanaz, csupán -a szokásos anamés magyarázat szerint- változtak közben a világ energiái?) kidolgoz egy módszert, tömegeknek szól, semmiféle előzetes tudást nem igényel, veszélytelen. Mestere az előző életeiből érkező Poutar, aki egy meditációban jelent meg Balázs Valéria előtt, és emlékeztette erre a különleges hatású gyakorlatsorra. Melynek alapja -érdekes módon- megint csak a tűzlégzéshez hasonló gyakorlat. És azt, hogy ezen átadott égi módszer működőképes, akár a saját bőrödön is megtapasztalhatod, hiszen az embereket mozgatja egy energia, korrigálván mindenféle bajaikat.

    Ugye, hogy ugye? Ha mindezt tudom, nem kérdés számomra, mivel és kivel állok szemben. De nem tudtam, ahogyan a most gyakorlók sem tudják. Azt sem, hogy ez az átverés most nemcsak a pénztárcájukra megy. Én (talán) megúsztam, sok pénzem se vitte, egészségem se vitte (talán). Mások nem voltak ilyen szerencsések. Te meg remélhetőleg bele se kezdesz.

    Holnap folytatom, sajnos bőven van mit.

     

    0 Tovább

    4. rész - ez a program tette tönkre az életüket 

    Tudatosan eltussolták a gondokat
    Továbbra is folyamatosan érkeznek a megkeresések azoktól a Gyakorlóktól, akik kisebb vagy nagyobb (sajnos az utóbbi van túlsúlyban) károsodást szenvedtek a Program végzésétől. Ezek közül a (az akár a jelen bejegyzések alatti hozzászólásokban is fellelhető)  beszámolók közül nagyon sok úgy kezdődik, hogy „azt hittem, csak én vagyok a hülye”, csak neki érkeznek a csodák helyett panaszok. És itt a Program -már nem is tudom, hányadik- felelőssége. Ezeket a jelzéseket ugyanis tudatosan kigyomlálta a Programot körülvevő kommunikációs hálóból. Nemcsak a hozzájuk forduló károsultakat hajtotta el, de a facebook-csoportban kiposztolt súlyosabb tünetekről szóló beszámolókat is törölte a velük felmerülő kérdésekkel, tapogatózásokkal egyetemben. A Kundalini szót gyakorlatilag le sem lehetett írni, azonnal repült minden ilyen jellegű hozzászólás (egy kundaliniző jógázónak létfontosságú, hogy mindent tudjon erről az erőről!). De repült minden olyan információ is (légzőgyakorlatok hatásáról, ősi tanításokról), amelyek tanulmányozása esetleg arra a felismerésre vezetett volna, hogy az egész Program voltaképpen egy innen-onnan összeollózott technikák és tanítások együttese csupán, ráadásul veszélyes montázsban.

    Nem érted, miért csak veled történt ez
    A tagok egy idő után már meg sem mertek mukkanni (ennek a légkörnek a kialakulásáról is lesz majd szó). Mit lát a Gyakorló, aki döbbenten vesz észre magán ilyen-olyan tüneteket, rohan vele a tanácstalanul fejet vakaró orvosokhoz, vagy épp a földön fekve találja a családja az őrülten felgyorsult szívverése miatt? Túlesve a kezelésen vagy -a néhány esetben rémületes és megmagyarázhatatlan- diagnózison bemerészkedik a csoportba, felteszi a kérdéseit, amelyeket törölnek. Vagy fel sem teszi, mert látja a többieket, akiknek csak a csodák történnek az életében, és áldást kántáló kommentek borítanak mindent. Vannak ugyan, akik átmenetileg rosszul vannak, de kitartóan gyakorolnak tovább, mert az majd meghozza az eredményt, előbb rossz lesz, aztán egyszer csak minden átfordul, és meggyógyul az összes nyavalya. De úgy tűnik, igazán nagy baja egyedül neki esett. És a nőt egyre többet hívják a tévébe, a Program már egészen Amerikáig terjedt, itt egyedül csak ő csinált valamit rosszul, ő a szerencsétlen, akinek még ez is csak rosszat hozott. Hallgat hát (vagy harcolni kezd, de akkor megfélemlítik – erről is írok majd, saját tapasztalattal fűszerezve). A legrosszabb, hogy sok esetben tovább gyakorol: majdcsak meggyógyul...

    Nevezzük nevén: Anamé
    Most, hogy világossá válik, nem egyedi esetek ezek, most értik meg sokan, hogy nem arról volt szó, hogy másnak nem okozott gondokat. Egyszerűen csak tudatosan elhallgatták ezeket az információkat.
    És épp ezért hajlok arra, hogy itt nem egy jó szándékú és rosszul elsült kísérletről van csupán szó, amelyben a kísérletező csak később döbben rá, hogy még nem teljesen kiforrott az, amit másokon kipróbál. Hogy veszélytelennek gondolta, de mégsem az. Két konkrét esetről tudok, amikor személyesen a nőtől – és most már, minden fenyegetés ellenére nevezzük nevén: Balázs Valériától, a Program megalakotójától- kérdezte a bajba jutott kétségbeesetten, hogy most mi legyen. A válasz: „így jártunk” és „én erre most nem érek rá”. És két-háromszáz levélről, amelyet a Központhoz küldtek, segítségkérésképpen, és amelyre nem érkeztek reakciók vagy ha érkeztek, nem érdemiek („gyakorolj tovább, és jobb lesz”). Tudok családtagokról, akik feljelentéssel fenyegetőztek vagy akik a Központba személyesen mentek el, hogy számon kérjék a történéseket. Minden esetben elhárították magukról a felelősséget. És tovább tartották az órákat és tovább reklámozták magukat, teszik ma is, a húsvéti táborban 4 napon keresztül 3 órán át végezheted azokat a gyakorlatsorokat, amelyek mellékesen a Kundalinidet emelgetik kerülendő módszerekkel, a rekeszizmodat, a nyirokrendszeredet, a szívedet veszélyeztetik (erről lesz külön poszt), és mindezt 36.000 forintért akár be is szerezheted magadnak, de ha gyorsan fizetsz, már 25.000-ért a tiéd, ezen összegért alászállhatsz és felemelkedhetsz, akár Jézus. Ja, és nem mellesleg kaphatsz akár igen-igen súlyos, műtendő betegséget is.

    Véletlenül nyílt fel a szemem
    Ám minderről nem tudsz, honnan is tudnál, mindenki csak áradozik, mennyire jó. (Sajnos ők sem tudják, hogy: még. Minél tovább gyakorolnak, annál később ütköznek ki a problémák). Veszélyekről, a gyakorlás okozta nagyobb bajokról nem esik szó (max. tisztulási tünetekről, amelyek simán elviselhetőek, alig vannak túl a komfortzónán, kis orrfolyás, kis szédülés, na bumm, ennyi belefér). Fogalmad sincs, hogy mibe is kezdesz bele, amit azután a Program előírásai szerint minden egyes nap csinálni fogsz. Nekem sem volt, mi több: úgy szakítottam a Programmal, hogy akkor még egyáltalán nem is tudtam semmilyen balul elsült gyakorlásról. Tíz hónapig voltam a facebook-csoport tagja napi aktivitással, tíz hónapig gyakoroltam minden nap, és tíz hónapon át még csak fel sem sejlett bennem, hogy veszélyes vizekre tévedtem, és hogy több százan már fulladoznak. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy belebotlottam ezekbe a történetekbe, egyikbe a másik után, és tudtam meg mindazt a szálak -egyre messzebbre vezető- felgöngyölítésével, amit most neked elmondok. Hamarosan folytatom.

     

    11 Tovább

    3. rész - Mindenki bedől nekik. Te is bedőlnél.


    Hát akkor folytatom ezt a gyalázatos történetet. Szóval a legjobb barátnőm ajánlotta a Programot, ő depresszióval küzd már évek óta, a Programra is gyógymódokat kutatva talált rá, s állította, hogy a gyakorlatok után mindig jobban érzi magát. Márpedig ha ő állítja, akkor érdemes megnézni, mert húsz év alatt nem sok dologról hallottam még tőle hasonló jókat, ha valaki, ő átlát mindenféle szitán. Hát most egyikunk se látott át, jó sűrűre van az szőve.

    Tudatos csalás?
    Hogy eleve ilyenre lett-e tervezve, vagy csak útközben szövevényesedett parasztvakítóra, azt a mai napig nem tudom eldönteni, de sajnos az előbbire hajlok. A módszer megalkotója -és igen, nemsokára nevesíteni fogom- vajon eleve tudatosan ollózta össze innen-onnan a tanításait (a Buddhista Főiskolán végezve voltak forrásai bőven), kiáltotta ki mindenhatónak boszorkányfőzetesen kikutyult gyakorlatsorát, férkőzött ügyes manipulációkkal (pszichológusi gyakorlatának köszönhetően ezt is bőven megtehette) az emberek kegyébe és pénztárcájába, és épített ki egy szektás agymosottsággal ténfergő rajongói bázist maga köré?
    Szomorú elbukás?
    Vagy kezdetben fellelkesedett a másoknál elért pozitív eredményeken (jógaoktatóként dolgozva előbb csak egy-két emberen próbálta ki a módszerét), aztán egyszerűen elkapta a kapzsiság hév, és hiába érkeztek az olykor riasztóan súlyos panaszokról szóló jelzések, ő maga se hitte el, hogy a gyakorlatok okozzák? Ezt mondjuk az ötvenedik ilyen eset után már nehéz elképzelni. Vagy a századik után. De felelős ember egyetlenegy rosszullét után sem fekszik le nyugodtan aludni és ébred fel reggel újabb embereket tanítani a gyakorlatsorára. Akár egy sérült (de pontosabb hasonlat lenne a: mérgező) árut, vissza kellene hívnia a polcokról. Nem, ő nem tette. Ellenkezőleg: interjúkat adott, a Mokkából, a Reggeliből, Joshi beszélgetőpartnereként vagy egész ismeretterjesztő film főszereplőjeként mosolyog és invitál nagy lelkesedéssel Programjába, amely továbbra is csak csodákat ígér, veszélytelenül. És minél többet hallgatod, annál inkább hiszel neki. Én hittem, de tudod, mit? Te is hinnél. Tudod, miért?

    • mert összegyűjtötte és egy kerek rendszerbe gyúrta azokat a magas szintű keleti tanításokat, amelyeknek jókora részéről még csak nem is hallottál, hacsak te is nem végeztél Buddhista Főiskolát. A -tényleg lenyűgözően összetett és magasrendű- gondolatokat az övének tulajdonítod, és leesik az állad, micsoda intelligencia és tökéletes látásmód jellemzi azt az embert, aki megmondja, milyen gyakorlatokat végezz, hogy neked is jobb legyen. Ő mondja, akinek a lába nyomába se érhetsz. Aki ilyen fantasztikus gondolatokkal rendelkezik, azt érdemes követni.
    • szerénysége, kedvessége, mindenre csak sugárzó jósággal való reakciója lenyűgöz, múltbéli megpróbáltatásaiba szíved szakad, végtelen alázata tiszteletet kelt benned.
    • Ne feledjük, évekig pszichológusként tevékenykedett: pontosan tudja, mikor, mit és hogyan kell mondania, úgy érzed, mintha mindig épp hozzád szólna, de legalább egy olyan helyzetet említ majd, ami épp illik rád is, és olyan empátiával, amelynek fényében te semmiről sem tehetsz és rettenetesen sajnálva vagy. És amire persze megoldás lesz a módszer.
    • A módszer, amelyik ingyen van. Jó, persze, van fizetős formája is, de ő lehetővé tette mindenki számára ellenszolgáltatás nélkül is, hiszen ennek közkincsnek kell lennie. Hitelesség: pipa. Különben is, ő felszámolta az egész háztartását, csupán egy hátizsákja van, a Program központjában lakik egy puritán kis szobában. Hitelesség: dupla pipa. (Később persze kiderül, hogy egyik sem teljesen így van).

    Elmélet okés, lássuk a gyakorlatot is
    Szóval hallgatod a nőt, és ámuldozol. Hogy milyen magas szinten lévő (megvilágosodott?) ember. Nagyokat bólogatsz „tanításai” közben, és feltárul a szemed előtt egy olyan szépséges elméleti rendszer (akkor persze még nem tudod, hogy nem az ő műve), amelyben úgy tűnik, egyáltalán nincsenek buktatók. Hogyne hinnéd hát el neki, hogy a gyakorlatsort, amelyet megalkotott, érdemes beiktatni a hétköznapjaidba. Ha más nem, kis relaxációnak, testmozgásnak jó lesz. Így hát elkezdesz gyakorolni. Elkezdtem én is.

    Azért 3000 forint belefér
    Hamarosan persze szeretnéd pontosabban csinálni a gyakorlatokat, ekkor beiratkozol egy csoportos órára. Ez még csak 3000, teljesen rendben van, ingyen mégse tarthatnak jógaórát, átlagár, hitelesség ettől még nem csorbul. Elmentem én is. Különös élmény volt, mert a mellettem és a szemben ülő gyakorlót „mozgatta az energia”. Az egyik nőnek a feje rángatózott, a másikat pedig hátra-hátrahajlítgatta valami. Akkor már ismertem ezt a "mellékhatását" a gyakorlatoknak, a másfél órás videointerjúban bemutatták, milyen is, mikor a magas energiaszint hatására a test saját mozgásba kezd, ezzel korrigálva kisebb-nagyobb problémáit. Ez az energiaszint pedig hogyan érhető el? Hát a gyakorlással, ezt a csodát hozza majd el az égiek áldásaként a Program módszere.

    Saját magát mozgatta a testem
    Hogy ennek igazságát a két szememmel is láthatom, tulajdonképpen nem is lepett meg: akkor az elméleti részt, vagyis a nő tanító videóit már mind végignéztem, könyveit elolvastam, felnéztem rá, miért hazudna a gyakorlati részéről. Viszont arra késztetett az élmény, hogy hazaérve kipróbáljam, vajon velem is megtörténik-e. Az esti gyakorlás után szememet lehunyva megálltam, és lőn: éreztem, ahogy mozdul a testem, akaratlagos szándékom nélkül. Tekeredik, hadonászik, bólogat, fejet ráz, vállat köröz. Nem ijedtem meg, hisz a Program elmondta, hogy sok embernél ez fog történni, és ez jó történés. Hogy hittem-e ezek után a Programban? (Még így is számos kísérlet, alvás közbeni felvételek stb. után, de:) Hogy a fenébe ne hittem volna, hinnél te is.

    Ha tudnád, eszedbe se jutna
    És hittek azok is, akikkel ez szintén megtörtént. Mert nincs meg az előzetes tudásod arról, hogy a Kundalini ébredésének a tünete ez. Akkor egy percig nem gondolnád, hogy a Program működőképességének varázslatosan megnyilvánuló bizonyítéka a "korrekciós" mozgás (sőt, sokan hiszik, hogy a nő körüli erőtér okozza, e tévedésről pedig érdekes módon senki nem igyekszik felvilágosítani őket). Miért is gondolnál a Kundalini ébredésére? Megmondta, hogy ahhoz nem nyúl. Minek is olvasnál utána, milyen, amikor felébred ez a tüzes kígyó? Pedig akkor abba az információba is azonmód belefutnál, hogy bizony spontán mozoghat tőle a tested, de ennél sokkal csúnyábbakat is okozhat, és hogy ne próbáld a meditációnál erősebb módszerekkel, meg amúgy is csak nagyon felkészülten és lehetőleg mesterrel vágj bele. És akkor megijednél, és bármennyire hiteles tanítónak véled a nőt, inkább nem gyakorolnál aznap este. De ami a legfőbb baj: nem fizetnél be a következő csoportos órára. Nem beszélve a már 150 ezerbe kerülő kurzusról, és még csak nem is egyedül az ára miatt, hanem amiatt sem, mert eszed ágába nem lenne két napon keresztül ezeket a veszélyes gyakorlatokat nyakló nélkül nyomatni.

    Fogalmad sincs, mekkora bajban vannak mások 
    (és lehetsz te magad is)

    De mindezt nem tudod, csak elmész egy órára vagy csinálod az otthoni gyakorlatokat, és akkor megmozdul magától a tested. És nem vagy tisztában azzal, hogy ez nem valami égi híradás a Program és annak vezetője hitelességéről, hanem bizony igen nagy baj, és azt jelzi, hogy hozzápiszkáltak a Kundalinidhez (de ha a hétköznapok talaján akarsz mindenképp maradni, akkor: az idegrendszeredhez). Hanem elámulsz a megtapasztaláson, és mindennél jobban meg vagy győződve a Programról. Csinálod fizetsz ezerrel. Gyakorolsz minden nap. És fogalmad sincs arról, hogy mindeközben az ország számos pontján emelik fel a telefont és telefonálnak kétségbeesetten vagy a központba vagy az orvosi rendelőbe, kórházba. Te jól vagy. Még.

    Holnap folytatom.

    25 Tovább

    2. rész - Vigyázat, így hálóznak be.​​​​​​​ volt, aki örült, hogy túlélte 

    Úristen, sokkal többen lettek rosszul. És tudtak róla. 
    Kicsit későn értem ide az íráshoz, a délután telefonálásokkal telt – ma is többen megkerestek, akiknek nagy károkat okozott a Program. Sajnos helyesbítenem kell a tegnapi posztban említett számot: nem negyvenen, hanem minden bizonnyal két-háromszázan jeleztek már a Program felé erős rosszulléteket, kialakult egészségügyi problémákat, és most nemcsak hányingerre, szédülésre vagy hasonlókra gondolok. Nem. Szirénázó mentőre, kialakult műtendő (!) szívproblémára, bélrendszeri súlyos megbetegedésre vagy pszichiátriai kezelésre. Igen, ilyen esetek is előfordultak. És igen, tudott róla a Program. A Program, amelyet rádió- és tévécsatornákon ajánlgatnak. És amelyik messzire tolta magától a beérkező panaszokat, mi több: az egymás közt szabadon beszélgető gyakorlók facebook-csoportjának irányítását átvette, a tünetekről, kétségekről és a sorra felmerülő kérdésekről szóló hozzászólásokat törölte, majd még messzebbre is ment, de erről majd később.

    Felébredtem, de mire 
    Most kezdjük a legelején. Elmondom, hogy hogyan is kerültem bele ebbe az egészbe, lettem a Program elkötelezett híve és hogyan álltam a hatása alatt tíz hónapon keresztül, majd végül hogyan kezdtem el megérteni, mibe keveredtem, hátráltam ki azonnal, és ütköztem bele abba a szövevényes és tragédiákkal teli történetbe, amelynek éppen most gabalyítom fel az olykor hátborzongató szálait. Vigyázat, fellőtt tartalom következik, csapódni fog.

    Kezdetben csak ennyit tudtam
    Először is, én meg a Kundalini. Eleve adja magát a kérdés, hogy épeszű ember miért hisz ilyen gyanús hangzású ezomaszlagokban mint csakrák, mantrák és kundalinik, de ha már olyan spiribuksza, mint manapság dívik, és bedől ennek a zagyvaságnak, akkor meg mit hány fittyet olyan évszázados intelmeknek, miszerint ne piszkáld az alvó Kundalinit. Jogos firtatás, de csak az első felében vagyok ludas, abban se teljesen. Mert hogy tényleg érdekelt mindig is a spiritualitás, ami leginkább a védikus irodalom olvasásában nyilvánult meg. Oszt ennyi. Csíptem a hinduizmust, de nem álltam be a krisnások közé. Bólogattam a buddhista könyvek mondatain, de nem landoltam aurafotós fülkéjében. Mi több, még meditálni se meditáltam sose, noha annak hatékonyságát elismertem. De nemigen foglalkoztam ilyesmikkel, reklámszöveget írtam, tanítottam, és bár volt némi fogalmam a Kundaliniről, ismertem a kígyó szimbólumot, meg hogy némely jógi ennek az útján haladt, de veszélyes, ennyi azért felrémlett. A csakrák létjogosultságát kellő ismeret híján nem tudtam megítélni. Ennyi tudással vágtam bele a Programba – ijesztő, hogy sokan még ennyit sem tudnak róla, amikor elkezdik azt a gyakorlatsort, amelyik felébreszti ezt az ősi erőt. Azt az erőt, amelyet a meditációnál erősebb módszerekkel nem ajánlott ébresztgetni, kellő tudás, mester híján pláne nem.

    Az első felelőtlenség
    Akkor mégis hogy lehet, hogy ennek ellenére nekiláttam a gyakorlatoknak? Valahol itt kezdődik a Program első felelőssége (és nem énirántam, nekem bajom nem történt). Az ugyanis, hogy itt kőkeményen a Kundalinivel dolgoznak, egyáltalán nincs kommunikálva, sőt. Amikor én csatlakoztam, még szerepelt a névben a Kundalini szó, a közelmúltban már kivették (nem véletlenül, de erről is majd később). Hogy mi is az a Kundalini, arról csupán egy sablonszöveg található, taglalván, hogyan képes ez az erő a test és az életterületek megjobbítására. A veszélyeiről egyetlen szó sem esik. Ám ez még semmi, ez még csak elhallgatás. Ennél rosszabbat is tesznek: ködösítenek, több szinten is.

    Megy a ködösítés ezerrel
    Először is arról, hogy mi is ez az erő, amivel ők dolgoznak. Erről ennyit: A Kundalinit felébresztő (nem ajánlott!) technikákhoz kísértetiesen hasonlítanak a Program gyakorlatainak elemei. A Kundalini ébredése többek közt spontán mozgással jár. Jé, a Gyakorlók testét mozgatja egy erő, ami azonban nem más, mint látható jele annak, "hogy itt történik valami".  (Vagy bizonyíték a Program megalkotójának földöntúli energiáira? Sok hálás, áldást rebegő Gyakorlónak egyértelmű a válasz...). De ők nem a Kundalinivel szórakoznak, nem azt piszkálgatják kérdéses technikákkal, nem. A gyakorlat megalkotója, a csodatévő nő, aki állítása szerint égi mesterétől kapta ezt a módszert, hogy megmentse vele az embereket (biztos azzal is megbízta, hogy busásan meg is szedje eközben magát), csupán olyan, mint egy bába. Ő nem nyúl a Kundalinihez, csak kitisztítja számára az utat azzal, hogy megtisztítja a csakrákat. Így az erő szabadon áramolhat, és a csodák csak jönnek és jönnek.

    Meg se fordul a fejedben, hogy baj lehet belőle
    Így hát még nekem is, aki azért hallottam már azt a szókapcsolatot, hogy „veszélyes Kundalini”, nem tűnt kockázatosnak elkezdeni a Programot. Mi történhet velem? Max. magától mozog a testem, ha igaz, amit a tévéfelvételen látni (és röhögni fogsz: igazából ezért vágtam bele. Mert egy lusta dög vagyok. Mert évek óta nem bírom bevezetni a rendszeres mozgást az életembe. És hát itt van némi testmozgás is, de ha igaz, hogy magától mozog a testem, úgy, ahogy számára a legkívánatosabb, akkor meg van oldva az egész napi-húsz-perc-edzés mizéria). Ha így lesz, kézzelfogható bizonyíték van a módszer működőképességére, szóval mindenképp érdemes megpróbálni. A Kundalinit meg békén hagyja, no para, tök logikus, hogy nem piszkálni kell, hanem az útját kell kitisztítani, ha van egyáltalán ilyen erő. (Aminek az emlegetése aztán szinte elenyésző a Programban, sőt, később az ezt említő hozzászólások már törlésre is kerülnek). Szóval így vágtam bele, nem volt nagy ügy, a Kundalini-veszély fel se merül az emberben.

    Vigyázz, így éri el a Program, hogy minden veszélyérzet nélkül belevágj: 

    • mivel nem jelenti ki, hogy felébreszti a Kundalinit (sőt, kifejezetten tagadja ezt), nem nézel utána annak, hogy milyen tünetei vannak a Kundalini ébredésének, így nem riasztanak el, valamint később minden pozitív hatást a Programnak tulajdonítasz, minden negatívat pedig „tisztulási tünet”-ként aposztrofálsz, amelyik épp a gyógyulás fájdalma, és előre visz téged
    • értelemszerűen az sem vésődik a tudatodba, hogy ez egy veszélyes és kényes folyamat (a Program hangsúlyozza, hogy veszélytelen, mindenki által végezhető a gyakorlatsor)
    • szintén a közelmúltban módosított leírásban már szerepel, hogy megtapasztalhatod a fájdalmat és majd meg is dolgozod, ám azt elfelejtik említeni, hogy ez akár kórházig vezető rosszullét is lehet, sőt, a tévéinterjúban elhangzik, hogy ez a kis kellemetlenség alig haladja meg a komtfortzóna határait

      Szóval az éberséged el van altatva. A kígyó meg fel lesz ébresztve. De erről majd holnap. 

    2 Tovább

    1. rész - a kundalini felébresztése - ahogyan nem szabadna. Én már megszívtam, te inkább figyelj 

    Nem könnyű téma 
    Ebben a posztban nem járom körül a Kundalini természetét, első említéseit, a leírásokat és a róla megalkotott elméleti rendszereket. Mindössze „konyhanyelven” elmondva próbálok némileg képet adni róla. Arról is beszélni fogok -egyelőre csak érintőlegesen-, amelyről az engem féltők szerint lehet, hogy jobb lenne nem beszélni, mert a végén még kényszerzubbonyban találom magam, és ez amellett, hogy egy gyerekét egyedül nevelő anyukának fölöttébb kerülendő, még csak nem is állna jól. No de (nemcsak) egyszer élünk, lássuk a kígyót medvét.

     

    kundalini  kundalini felébredése kundalini tünetei

    A legfontosabbak a Kundaliniről
    Az ősi tanítások szerint van egy láthatatlan erő bennünk, ez a Kundalini. Alaphangon ezeket lehet tudni róla:

    • összetekeredve a gerinc aljában pihen, megfelelő stimuláció hatására emelkedni kezd
    • amikor emelkedni kezd, útja során megvilágítja a csakrákat (ezek szintén láthatatlan energiaközpontok, amelyek egy-egy életterületünkért felelnek, így pl. a szívcsakra az emberi kapcsolatokért)
    • amikor egy adott csakrát megvilágít, a hozzá tartozó terület meggyógyul: így pl. amikor a Kundalini eléri a szívcsakrát, a szív betegségei meggyógyulnak és kapcsolataink megjavulnak 
    • végül a Kundalini teljesen felemelkedik, és az ember a tökéletes harmónia állapotába kerül

    Tegyük fel, hogy így van, hogy mindezt tudja a Kundalini. Meggyógyít akár súlyos betegségeket is. Érzelmi, mentális, anyagi jólétet ad életünk végéig. Nosza, emeljük fel, nem?

    Hát ne. Vagyis ne akárhogy.
    Hogy miért is mondom ezt?

     

    kundalini  kundalini felébredése kundalini tünetei

    A Kundalini emelkedésének kísérőtünetei
    A Kundalini emelkedését különböző testi jelek kísérik, és most csak párat emelek ki (külön posztot kíván majd a téma), méghozzá azokat, amelyeket magam is átéltem, úgymint:

    • alvásproblémák
    • fájdalomgócok a nyakon, háton, lábakban
    • izomrángás
    • erős hőérzés
    • erős hidegérzés
    • akaratlan testmozgások
    • spontán jógapózba csavarodás
    • spontán légzőgyakorlat
    • akaratlan hangadások

    Hiszed vagy sem, átéltem, hogy szándékom ellenére jógapózba csavarodik a testem
    Gondolom, most már érted a kényszerzubbonyos ügyet. Segít, ha azt mondom, hogy a fentiek még nem is a veszélyes tünetek közé tartoznak? És hogy hidd el, egy éve még veled együtt röhögtem volna azon a képtelen feltételezésen, miszerint egy láthatatlan erő csavar valakit olyan ászanába, amelynek a létezéséről fogalma sincs? Tudom, nem segít, kényszerzubbony. Én is azt adnék magamra. Komoly ember létemre, reál- és humán tudományokban való viszonylagos jártasságom ellenére képes vagyok a fentiekről azt állítani, hogy mindössze néhány gyakorlat hatására átéltem. Márpedig igen, és később majd pár videofelvételen meg is mutatom, miről beszélek. Ha odáig fajulna az ügy (és fajulhat), akár orvosi vizsgálatnak is alávethetem magam – mentálisnak, a spontán mozgásokat vizsgálóknak, bárminek (vagyis bárminek, ami nem fáj:)). De még így se biztos, hogy elhinnéd, vagy akár én magamnak, így arra kérlek, egyelőre tegyük fel, hogy igazat beszélek, és létezik a Kundalini.

     

    kundalini  kundalini felébredése kundalini tünetei

    Ha igaz is: csak lassan a testtel! 
    A felemelkedése csodákat ígér, a tapasztalatok szerint (melyekhez csatlakozom) ad is. Hogy miért is ne rohanjunk csakrafelvágva nekilátni a Kundalininket előcsalogatni, az már a fent felsorolt kísérő tünetekből is felsejlik. Ám ezeknél jóval nagyobb és messzebbre mutatóbb következményei is lehetnek a Kundalini piszkálásának, főleg, ha nem megfelelő módon látunk neki, a komoly rosszulléteken át az érelzáródáson keresztül a pszichózisig dokumentáltak „mellékhatásokat”.

    A Program, amely csodákat hozott. Ja, és mellesleg tönkretette pár ember életét. 
    Hogy tudtam-e minderről? Nem. És mégis belevágtam? Igen. Hogy hogy lehet ez? El fogom mesélni, mert el kell mesélnem. Ugyanis sok ember járt még így, ahogy én. Vagyis nem. Sokkal-sokkal rosszabbul, mint én. Velem csak annyi történt, hogy (egy röhejes ok miatt) belevágtam a Programba, amelyik fűt-fát ígért. Valahol megemlítette, hogy a Kundalinire is hat ez az egész, de teljesen biztonságos, és különben is, nem ez a lényeg. Egy csodatévő nő alkotta meg a módszert, energiája rendkívüli, gyakorlatai kitisztítják az összes csakrát, helyre jön az összes gebasz az életemben, meggyógyulnak a nyavalyáim, egyszóval itten van a kánaán, ráadást a tejet-mézet ingyért méri, ezzel is megmutatva, milyen hiteles. (És valóban: ez utóbbi győzött meg először. Ám ez utóbbiról derült ki először, hogy ha jól meggondoljuk, lehet, hogy mégis huszonezrekbe kerül, de ismerek olyat is, akinek kétmillióját kebelezte már be a Program).

    Csak későn értettem meg, hogy a Kundalinimmel babrálnak
    Szóval hallgattam a nőt (szuperjó fej, egyet lehet érteni minden egyes mondatával), belevágtam a gyakorlataiba, történtek a jó dolgok no meg jött némi kellemetlenség, rángatózás, spontán mozgás, és kissé későn ébredtem rá, hogy bár nem kértem meg erre senkit, szépen fel lett ébresztve a Kundalini, és voltaképp egy veszélyes folyamat kellős közepén csücsülök. Ha csak ennyi lenne, hagytam volna ezt a blogot annak, aminek eredetileg indult: a Kundalini feltérképezésének. Miután megértettem, mi is történt velem, mindent tudni akartam a Kundaliniről, és egy átfogó, részletekbe menő blogot szerettem volna írni, hogy segítség lehessen a hozzám hasonlóknak, a Kundalini útját járó keresőknek. Ez is lesz, de úgy hozták a történések, hogy előbb valami másról kell beszélnem.

    Muszáj lerántani a leplet
    Valami sokkal fontosabbról. Azokról az emberekről, akik a Programban történt belső feszültségek kirobbanása után (ezt is elmondom majd) felkerestek, és mesélni kezdtek. Arról, amiről eddig nem mertek. Hogy -az egyre szektásabb légkörű- Program gyakorlatai bizony nem feltétlenül biztonságosak. Komoly rosszullétekről, kórházi kezelésekről, kialakult betegségekről esett szó. A Program felé tett jelzéseikről és azoknak elhárításáról. A visszásságokról, amelyeket magam is tapasztaltam, hiszen a szemem láttára alakult egyre bigottabbá és pénzéhesebbé a rendszer. De legfőképp tragédiákról, olyan negatív hatásokról, amelyeket a Kundalinivel való felelőtlen játszadozás okozhat. A Program pedig ontja önmagáról a reklámokat, emberek vetik bele magukat lelkesen, akik még csak nem is hallottak a Kundaliniről. Így úgy érzem -lesz, ami lesz, hiszen kétség sem fér hozzá, hogy a Program diktatórikus módszerei meg fognak találni e cikkekkel kapcsolatban (is)- nem hallgathatok. A következő poszokban így arról lesz szó, hogyan sajátított ki egy ősi erőt magáénak egy csodatévőnek kikiáltott módszer, hogyan fordította hasznára a pozitív hatásait és hallgatta el a negatívakat, hogyan nyúlt bele egyre jobban és jobban az emberek pénztárcájába, használta ki haldoklók végső kétségbeeesését, és épített maga köré egy fanatikussá tett rajongói kört. Hogyan vált rémálommá jó pár ember élete rövidebb vagy hosszabb időre. Körülbelül negyven ilyen esetről van tudomásom. Ki tudja, hány lehet még. Mindenesetre ez épp elég ahhoz, hogy ennek körüljárásával induljon ez a blog. Holnap jelentkezem a következő bejegyzéssel. 

     

    31 Tovább

    kundalinijoga

    blogavatar

    A blog a kundalini-jóga természetével szeretett volna foglalkozni. Ám úgy alakult, hogy az Anamé Program visszásságait járja körül. Ha bármi mondandód van ez ügyben, írj a kundalinikorul@gmail.com címre!

    Utolsó kommentek