20. rész - Az Anamé Program (sötét) kulisszatitkai 

Megszólalnak az Anamé Program legelső gyakorlói
Úgy gondolom, a legutóbbi posztokat tekintve elég megalapozott az állítás, miszerint az Anamé Program valódi sikereket nem, ellenben megbetegedéseket nagyon is eredményezhet. Ez utóbbi oka, hogy felelőtlenül végeztet nagycsoportosan olyan gyakorlatokat, amelyek egyénileg, felügyelet és szakértő oktatói vezetés mellett is kockázatosak.
De vajon mindig így volt ez? Vajon jószándékból, a sokat emlegetett „emeljük a világot” nemes céljától indult a Program története, és később a pénzhalmozási vágy írta felül a felelősségérzetet? Sokáig így gondoltam -meglegyintve a gyanú által, amelyet a jógairodalmak lépten-nyomon megfogalmaznak, jelesül, hogy „aki más Kundalinijét próbálja emelni önös célból vagy pénzszerzési formákra váltja sziddhijeit (a harmadik szem megnyílása során felsejlő különleges képességek), arra ez az erő visszaüt, személyiségtorzulás formájában, megalománná, pénz- vagy vágyhajhászóvá válik”. Azt gondoltam, velük is ez történhetett – és talán valóban így van, ám az „első generációs” gyakorolókkal folytatott beszélgetéseim (többek között) arra világítottak rá, hogy bizony már a kezdetek kezdetén sem volt mentes a Program ezektől a taszító jellemzőktől. És még mennyi mindenről hullt le a lepel... de akkor lebbentsék fel ők. Részleteket közlök a -nagyjából 2006-tól gyakorló „első anamés generáció” tagjaival felvett interjúkból (közülük már senki sem gyakorol – nem véletlenül). Ezek az interjúk több tíz órás és oldalas telefonbeszélgetések és levelezések kivonatai – nem fogok csámcsogni a magánéleti, múltbeli vagy a módszer alkalmazásának olykor eléggé sáros buktatóin, csupán a jelenleg kommunikált anamés háttérnek ellentmondó tényeket igyekszem felsorakoztatni. Nézzük akkor pontról pontra.

1. Régen nem volt ennyire felelőtlen a módszer, és már akkor is történtek bajok

„Teljesen elképedtem, amikor szembesültem vele, hogy már óriási csoportokban tartanak órákat, ráadásul úgy, hogy azokat fel sem építik. A mi időnkben (2006-2014-ig jártam) egyrészt még maximum 10 ember vehetett részt az órákon, ez kikötés is volt. Másrészt még csak akkor mehettünk intenzív gyakorlásra, ha már rendszeresen és sokat jártunk az alapórákra, és Vali meg Gábor alkalmasnak ítélt a továbblépésre. Hónapokról beszélek!  Persze, nem is voltak „tisztulási tünetek”, amikor pedig mégis baj történt az intenzív órán -mert sajnos ilyen is előfordult, pedig akkor még odafigyeltek ránk-, akkor azt mondták, hogy rosszul mérték fel az illető állapotát, és még nem volt itt az ideje a magasabb szintű gyakorlatoknak. Most meg? Boldog-boldogtalan részt vehet mesterkurzuson, ahol azokat a gyakorlatokat végzik, amelyekre bennünket csak több hónapnyi gyakorlás után engedtek. Persze, megértem én, tíz emberből nem lehet meggazdagodni. De ez olyan szintű felelőtlenség, hogy nem is csodálom a „rémtörténeteket”.

„Igen, ez így volt. Az órákon 5-10 ember volt maximum, ha jól emlékszem, heti 3-4 alkalommal tartott Gábor foglalkozást, „alap”, illetve „intenzív” néven. Akkoriban heti 2 alkalommal jártam, volt, hogy csak ketten voltunk, eléggé „családias” hangulat uralkodott… Egy jó kis csapat alakult ki a rendszeresen gyakorlókból, elkezdtek bennünket szépen fokozatosan -valóban hónapok vagy akár egy év után- intenzív órára engedni, ahol már akár mozgást vagy szédülést, pillanatokig tartó ájulást is megtapasztalhattunk. Addig semmit. Mikor ez először bekövetkezett (kéz bemozdulása, hátrahajlások), megijedtem én is, de megnyugtattak, hogy teljesen rendben van, ez a fejlődési folyamattal jár. Elvétve hallottunk a „tisztulási tünetről” is, de inkább csak megmosolyogtuk: amire nem volt magyarázat, arra rámondták".

"Vali tartott egy 30 órás képzést, ez volt talán az első komolyabb, minden csakrához 2-3 órát gyakoroltunk alkalmanként, elég erős gyakorlatokat – oda is csak azok jöhettek, akik évek óta csinálták, és „alkalmasnak” ítélte őket. Az 200 ezerbe került, amire elég nehéz volt összegyűjtenem a pénzt – de Vali azt állította, hogy aki ezt elvégzi, az „tökéletes állapotba kerül” – amit még ma is tréfálkozva kér rajtam számon néhány barátom, mert persze nem kerültem tökéletes állapotba, ahogyan mások sem".

2. A sikerek elmaradtak, viszont ijesztő történések már akkor is voltak "Nekem egy autoimmun betegségem van (volt és maradt), és mivel 10 éve elég stresszes életet éltem, keresni szerettem volna valamilyen alternatív módszert ennek csökkentésére. Így kerültem el a honlapra, ahol akkor még „kundalini jóga” néven hirdették magukat. Pár hónap alatt a betegségem épp olyan fázisba került, amikor jobbak lettek a leleteim, így össze is kapcsoltam az eredményeket a gyakorlással – aztán persze kiderült, hogy ez a természetes „hullámzás”, és 1-2 év múlva jöttek más tünetek (azóta is szedek gyógyszert)".

"Én csak mozogni szerettem volna, és a jóga mindig érdekelt, ezért vágtam bele 2007-ben a gyakorlásba. Akkoriban kifejezetten tiltották, hogy otthon bármilyen gyakorlatot is végezzünk, azzal ijesztgettek, hogy nagyon veszélyesek, és ha nincs mellettünk oktató, akkor ki tudja, mi történik velünk. Így egészen megdöbbentem, mikor később azt láttam, hogy már van otthoni gyakorlásuk is, amelyeket én az extra óráról ismertem. Arról az extra óráról, amelyre nem is mindenkit engedtek, mondván, még gyakorolnia kell hozzá, hogy részt vehessen rajta. Nem értettem az egészet. Ahogy a bajba jutott gyakorlók történeteit is elkerekedett szemmel olvastam, bár ilyen keretek között, nagycsoportban vagy otthon gyakorolva, tulajdonképpen nem csodálom. És bizony, felmerült bennem a gyanú, hogy talán én is az anamézásnak (akkor még: kundalinizésnek!) köszönhetem a pánikbetegségemet. Mert hogy épp ezért kellett abbahagynom annak idején a gyakorlást: pánikrohamok kezdtek gyötörni, és egyszerűen képtelen voltam kitenni a lábam a lakásból. Akkoriban azzal magyaráztam, hogy tanúja voltam egy lány rosszullétének az egyik órán, és talán ez hozott bennem elő valami olyan páni félelmet, amelyiktől aztán nem bírtam még csak gondolni se a gyakorlásra, nemhogy a következő órára elmenni. De sajnos ezek a rohamok aztán már rendszeresen kezdtek jelentkezni, és pánikbetegséget diagnosztizáltak nálam. Terápiára jártam (járok), 2015-re kerültem úgy-ahogy helyre.

"Azon a 30 óráson én is ott voltam, amikor a lány rosszulléte történt. Rángatózni kezdett, elkezdte dobálni az energia vagy mi a szösz, mire feleszméltem, Gábor átvitte a másik szobába, majd „kihívták” Valit (nem ez volt az első eset, voltak, akiknek nem állt le a rángatózás, hozzájuk is őt hívták), aki kis idő múlva meg is érkezett. Próbáltak bennünket lenyugtatni, hogy ez természetes, a fejlődés része.... de közben a másik szobából hallatszottak a rohadt nagy koppanások meg csapkodások... ott is maradtak vele, mert hogy így nem tud hazamenni. Mindannyiunkat megviselt a dolog, ezt tudták ők is, mert kaptunk egy körlevelet, hogy nyugodjunk meg, minden rendben van a lánnyal. Engem azért rendesen feldúltak a történések, ahogy a többieket is, elgondolkodtunk, hogy mi a csuda történik itt, elkezdtünk keresgélni a kundaliniről stb. A kérdéseinket azonban mindig szinte támadásként élték meg, rögtön védekező álláspontot vettek fel. Sajnos az egyoldalú, diktatórikus szabályrendszer és a pénzközpontúság már akkor is jellemző volt rájuk".

3. Anamé mint égi név? Jézus mint égi mester? Na ne nevettess! Komolyan elröhögtem magam, amikor olvastam, hogy az Anamé nevet az égi mestertől, Pótártól kapta. Ja, meg az internetes domain-ellenőrzőtől... Merthogy ő Vali volt egészen addig, amíg ki nem találták, hogy kell valami művésznév. Választottak is egyet -sajnos erre már nem emlékszem, mi volt az-, de kiderült, hogy már foglalt a név, ezután jött az Anamé... nem sugallatban „kapta”, ahogy a gyakorlatokat vagy a Los Angelesbe költözést sem... komoly marketinges tudatosság van minden mögött, az összelopkodott könyvétől át az összekutyult módszeréig. És még a Jézus-kép is ennek a marketingnek a része, mert Buddha -akinek az égisze és szobra alatt árulták a portékát- Magyarországon csak szűk kör szellemi tanítója, ellentétben Jézussal. A Jézus-kép egyszer csak megjelent a Mechwart-téri lakás falán, mi meg pislogtunk, hogy mi van, mi ez az új irány... Se csodavárásról, se csodálatos képességekről vagy égi leáradásról nem volt szó annak idején. Pusztán egy kundalinis módszer volt, csupán egy a sok közül. Ha akkoriban elhangzik a „roadshow” szó, vagy előhozakodnak valami karkötő-félével, szerintem hangosan körberöhögtük volna őket, és soha többet vissza se nézünk. Egy vicc az egész, csak sajnos sokak számára rossz vicc, pénz és egészség megy rá, hogy nekik los angelesi lakásuk lehessen. Gusztustalannak tartom az egészet.

4. Még hogy az oktatókat égi útmutatás alapján választja ki... inkább a pénztárca a döntő
"Kíváncsiak voltunk, meg akartuk ismerni ezt az egészet, kevés fogalmunk volt energiáról, jógáról, kundaliniről, és Vali olyan egyszerűnek, tisztának, „igazinak” tűnt, akivel nyíltan lehet kételyekről, tapasztalásokról beszélni… Lelkesek voltunk, és a tanfolyam után kitalálták, hogy oktatóképzést csinálnak. Természetesen erre a megbeszélésre is elmentünk, amit soha nem is fogok elfelejteni: a teremben előkészített matracok, rajtuk nyomtatványok a félév programjával és egy szerződéssel, hogy ők a „képzés” végén sem kötelesek „oktatóvá avatni” bennünket… csak ha Vali úgy látja… és 550 ezer Ft az oktatási költség. Valaki megkérdezte, hogy adnak-e számlát, mire Gábor rávágta, hogy ja igen, plusz áfával. Erre egyikünk nevetve felállt, hogy „ugye, ezt nem gondoltátok komolyan?”, mire ájtatos és sértődött arccal azt felelték, hogy akinek nem tetszik, az kimehet, de akkor nincs visszaút. Itt álltunk fel a 15 emberből 10-en, és kisétáltunk a teremből. Sokan soha többet nem néztek feléjük".

Üzenet a gyakorlóknak 
Velünk nagyobb bajok még nem estek, mert tényleg személyre szabott gyakorlatokat kaptunk és oktatói vezetéssel gyakoroltunk. Még így is történtek rossz dolgok, órákon át tartó, leállíthatatlan rángatózások, pánikrohamok, pszichózis jellegű tünetek. Ezekből vagy kikeveredtünk vagy otthagytuk őket és más útra léptünk. Gyógyulásról nem tudok – velem készítettek ugyan sikervideót, de le is vetettem egy idő után, mikor kiderült, hogy a javulás csak átmeneti volt. De nem a gyógyulások elmaradása vagy bajok kialakulása okán szakítottunk a módszerrel. A „régiek” közül, mindenki a „felhígulás” és etikai megfontolások miatt jött el. Hogy már az utcáról is be lehetett esni a „keményebb” órákra, és kezdtek úgy csinálni, mintha ez valami „csodaszer” lenne, nem csupán egy a sok-sok önismereti módszer, terápia közül, amit ugyan Vali kutyult össze, de mégiscsak egy évezredes tradíció nyomán, ismert jógagyakorlatokból. És erős morális kétségeink támadtak, hogy pontosan arra az útra készülnek lépni, aminek az elkerüléséről prédikáltak… Ha egy régi gyakorló megjelent az újabb órákon, már leginkább kínos volt nekik, mert láthatta mindenki, hogy 7-10 év gyakorlás után sem vagyunk tökéletes állapotban, és voltak számonkérő kérdéseink az új, igencsak megkérdőjelezhető irányokról. Ami most megy náluk ott, az a mi szemszögünkből nézve teljességgel értelmezhetetlen. Csakravíz? Meg műanyag karkötő, ami majd segít a gyógyulásban? Esetleg a megváltásban is? Mint a leggagyibb, legpénzéhesebb szekta: gátlások és felelősségvállalás nélkül működő, beteg emberek hitével, bizalmával visszaélő szervezet. Azokon élősködnek, akik esetleg annyira kétségbeesettek, hogy nem tudnak racionálisan gondolkozni, és mint utolsó szalmaszálba kapaszkodnak a „kemós magzatból lett csodatévő Valiba”, és vakon hisznek és gyakorolnak, akkor is, ha egyre rosszabbul és rosszabbul lesznek – lényeg, hogy fizessenek! Egyszerű pénznyelő automatává silányították magukat, és csak az az óriási probléma, hogy rengeteg embert sodornak veszélybe a felelőtlenségükkel, mert ez nem olyan, mint egy drágán vett ártalmatlan placebó, ami legfeljebb nem hat. Tényleg ennyire mindent megér a pénz? Már régen is olyan mohón kaptak utána, hogy az visszatetsző volt egy magát spirituálisnak hirdető módszertől. De hogy még az emberek egészsége árán is hajtják, ez számomra vérlázító, és legszívesebben minden gyakorlót kirángatnék a karmaik közül. Ha üzenhetek itt, akkor csak ennyit: Ne higgyetek se nekik, se a hangzatos sikertörténeteiknek. Itt már minden szinte teljes egészében marketing és csúsztatás, mellébeszélés, amit ti is látnátok, ha olyan régen ismernétek őket, mint én. Csak a pénzetekre hajtanak. És igen, baj is lehet a gyakorlásotokból. Vigyázzatok magatokra, mert ők már régen nem vigyáznak rátok. De leginkább: messzire kerüljétek el őket." 

 

6 Tovább

19.rész - Így (nem) tesz csodákat az Anamé Program

A videók (és az igazság) nyomában
Az előző posztban említettem, hogy nagyjából 50 "siker"videóról van szó - ám rájöttem, hogy még a facebook-oldalukon is vannak ilyen felvételek, amelyeket sem a honlapjukra, sem a youtube-ra nem töltöttek fel. Így végignéztem és elemeztem még azokat is, illetve felvettem a kapcsolatot néhány szereplővel, ezért is késett egy kicsit a beígért poszt. Most akkor viszont lássuk az összes fellelhetőt -remélem, egy sem kerülte el a figyelmem, ha mégis, nem szándékos-, és vonjuk le belőlük a -lesújtó- következtetést. 
anamé program csalás sikervideó
Íme a nagy "sikerek" - jó, ha 13 szól igazán gyógyulásról, de még így is sokat mondok 
Először akkor leírom, mire jutottam (aztán a pontos útvonalat is megmutatom és végigjárhatod, ha kételkednél): 87 videóról van szó összesen, amelyeknek jellegzetességei: 

  • túlnyomórészt a gyakorlás korai, belelkesülős szakaszában vették fel (van, akit az első órája után), rendkívül kevés a 6 hónapnál tovább gyakorlókkal készült beszámoló 
  • több, általam megkeresett ember is elmondta, hogy legszívesebben levetetné vagy már le is vetette a "sikervideót", minekután rájött, hogy gyógyulása csak átmeneti vagy nem is a gyakorlástól következett be, csak első nagy rajongói hullámában tulajdonította annak (ahogyan én is anno minden sikert oda könyveltem). Talán nem véletlen, hogy a legfrissebb videók közt találni a legnagyobb arányban konkrét javulásról szólóakat, a régebbiek valahogy iszonyatosan felhígultak a semmit-mondó tartalmúakkal, nagyon kevés a valódi történésekről szót ejtő. 
  • a 87 videóból minimum 50 amolyan "nesze-semmi-fogd-meg-jól", olyan "sikerekkel", hogy: feltöltődtem. Bizsergést éreztem. Elkezdett fájni valamim az órán, aztán a végére elmúlt. Szerintem meg fogok ezzel gyógyulni. (És ezek mind külön-külön videókat jelentenek ám!) De nem túlzok, tényleg ennyit bírnak elmondani egy-egy "sikertörténetben", láthatod majd lejjebb a dokumentumban. 
  • őrült marketinggel harangozzák be a videókat, elegánsan elsiklanak afelett, hogy a betegnek esetleg műtétje IS volt, és a Program emblémájául tűzik ki a gyógyulást 
  • azért ne legyünk igazságtalanok: vannak gyógyulások, én szám szerint a 87 videóból 13-at találtam, és ezt is csak nagy-nagy jóindulattal (ha szigorúan véve nézném, igazság szerint én 5-öt tartanék annak, amelyek közül a legsúlyosabb a pajzsmirigy-betegség és a mióma). És ugyanennyit tartok valódi javulásnak, de a "tartós" címke mellőzésével és erős kérdőjelekkel összeszedhető mondjuk 18. Ennyi a nagy "csoda", a tízezer gyakorlóból ennyien értek el valami említésre méltót az Anamé Programmal. És szerintem még ezek közül is lesznek olyanok, amelyek mellé te is odabiggyeszted majd gondolatban azt a kérdőjelet.
  • azt is meg kell adni nekik, hogy lehet, hogy nem minden történetet vettek videóra, így akár több gyógyulás is történhetett - de tegyük mellé azt is, hogy én se kaptam minden bajba jutott gyakorlótól levelet, és háromszáznyi levélről beszélünk, amelyben -a sikervideókkal ellentétben- nem egyszerűen csak "szédülök kicsit" kaliberű megnyilvánulások vannak. De most nézzük a pozitív hatásokat, amelyeket elért az Anamé Program, és kivételesen tegyük ezt tényszerűen, megfosztva az anamés marketing sallangjaitól. 

anamé program csalás sikervideó

Mi mindent ért el az Anamé Program a súlyos betegségek terén? Sajnos alig valamit.
A Program és a rák - egyetlenegyet sem gyógyított meg 

Nézzük először a legsúlyosabbat, a rákot. Négy "sikertörténet" szerepel ezzel kapcsolatban, élükön az a videó (a cikk alján lévő  dokumentumkivonatban az 1-es történet) áll, amellyel úton-útfélen hirdetik magukat, "Zsolt csodálatos gyógyulása a rákból", illetve "A rák és a Kundalini erő" -naugyehogyugye- címen (ezt a feliratot valahogy elfeledték levenni, pedig illett volna most, hogy rájöttek, ők többé már nem kundalini, nem is voltak sose).
Holott egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyakorlás meggyógyította volna szegény Zsolt hererákját. Csupán annyi történt, hogy ezt a tumort kiműtötték, utána pedig tünetmentes volt, ám a tumormarkerek emelkedni kezdtek. A gyakorlás hatására a tumormarkerek újra visszarendeződtek. Csak halkan teszem hozzá, hogy
1. a markerek nem túl sokat jelentenek
2. Zsoltról azóta se tudunk semmit, sajnos nekem sem sikerült felkeresnem 
3. még egy ilyen történetük van, a markerek csökkentek, ám -mint megtudtam- a tumor maradt, és sajnos azóta is küzd a hölgy a betegségével. De mindezt tényleg csak halkan mondom, úgyhogy Zsolt történetét fogadjuk el sikernek, azzal a megjegyzéssel, hogy azért azt a rákot kiműtötték, és nem a gyakorlástól lett semmissé a tumor. A második történet a már említett hölgyé, akinek szintén nagyot csökkentek a tumormarkerek a gyakorlás hatására, ám mint utóbb kiderült, ez nem jelentette a tumor végét, így sikertörténetnek sajnos nem nevezhető. A harmadik és negyedik történet a kemoterápiával kapcsolatos  tapasztalatokról szól, ezek közül az egyik nyilatkozót sikerült felkeresnem, aki viszont közölte, hogy már nem tartja kifejezetten az Anamé Program eredményének -mivel holisztikus módszerekkel szintén támogatta a gyógyulását-, hogy mellékhatások nélkül zajlott nála a kemoterápia. A másik történetben az előírt 12 kemoterápia helyett 6 elég volt (őt nem tudtam felkeresni, egyébként is csak kevés embert sikerült, hiszen legtöbbször csak keresztnévvel szerepelnek), ezt fogadjuk el sikernek. Így az Anamé Program a rákkal kapcsolatban az alábbi eredményeket hozta: 
- 1 esetben csökkentek a tumormarkerek 
- 1 esetben pedig a kemoterápiás kezelésekből az előírtaknál kevesebb is elegendő volt. 
Ez azért még nem rákgyógyítás, ugye? 


Ha rákot nem is, de más súlyos betegségeket gyógyít? Nem igazán
A többi nagyobb betegség terén sem mondhat magának a Program nagy eredményeket. Leginkább a Hashimoto szindróma (a pajzsmirigy autoimmun betegsége, amely nem gyógyítható, de gyógyszerrel kezelhető) terén remekelt, ott két sikertörténet is van, ahol elhagyhatták a betegek a gyógyszereket (bár egyikükkel sem sikerült felvennem a kapcsolatot, valamint a betegség köztudottan hullámzó jellegű, amely a laboreredményekben is változásokat okoz).
A cukorbetegség terén már sokkal kérdőjelesebb a helyzet, itt szintén 2 videóról van szó, az egyikben arról lelkendezik Balázs Valéria és az érintett, hogy 6.3-as cukorszintet mért legutóbb (egyszer?!) az évek óta inzulinnal kezelt férfi (szokott ám ilyen lenni, ezt cukorbetegek jól tudják), illetve hivatkoznak a másik videóra, amelyben a kicsi Mia (kisgyerek) cukorbetegsége gyógyult - ez utóbbi videó viszont már nem elérhető, nyilván okkal.
Úgy tűnik, leginkább még a csontok-izmok területén tudott javulást elérni, illetve a magas vérnyomás csökkenésében van több (5 db) ilyen-olyan eredmény (ám van, amikor csak egyszer mértek alacsonyabb értéket, de már videót készítettek a "siker"-ből), valamint a látás javulásáról 3 eset is beszámol. Egy új videó a Chron-betegség gyógyulásáról szól, ezt is elfogadjuk, noha kifejezetten kérdéseket vet fel a kommunikáció szűkszavúsága és az erős vágási technika. 
Így a következő "eredmények"-ről számolhatunk be a 87 videó kapcsán: 

  • Rák: csak tumormarker csökkent 2 esetben (1-es és 84-es történet), ebből az egyik eset sajnos nem tumormentességet jelent, a másikat nem tudtuk felkeresni.
    A kemoterápia mellékhatások nélkül zajlott 1 esetben (7-es történet - ahol más módon is támogatták a folyamatot), a 1 esetben pedig (79-es történet) kevesebb előírt kezelés kellett (őt nem tudtam felkeresni). 
  • Hashimoto szindróma (15-ös és 34-es történet, őket nem tudtam felkeresni) 
  • Cukorbetegség: egyszer (!) inzulin nélkül is 6.3 (48-as történet), a másik videó nincs meg (nem tudtam őket felkeresni - a továbbiakban: NF) 
  • Chron: negatív most a diagnózis, csak ennyit mond (53-as, NF) 
  • Látásjavulás: 3 esetben (55-ös, 74-es, 87-es, NF, ám több régi gyakorló számolt be javulásról, majd visszaromlásról)
  • Magas vérnyomás javulása: 5 esetben (21-es, 59-es, 61-es, 70-es, 80-as), egyik sem felkereshető, végleges javulásról nem számolnak be 
  • Csontok, izmok: 5 esetben (3-as, 8-as, 18-as, 42-es, 52-es, NF), köztük van látványos és olyan is, amit csak ő érez 

anamé program csalás sikervideó

Nagyjából ennyi a siker

Nos, a fentiekből számomra

  • a 2 Hashimoto-szindróma javulása
  • 1 tumormarker-csökkenés (mivel lenyomozhatatlan a további történet, megelőlegezem)
  • 1 Chron (szintén a lenyomozhatatlanság miatt)
  • és 1 csont-deformitás-csökkenés fogadható el gyógyulásnak.
  • Ehhez még hozzáveszek 1 méhpolip eltűnését
  • és 1 mióma kisebbé válását,

 csak mert tényleg igyekszem nagylelkű lenni. És úgy nagyjából ennyi - a tízezer gyakorlóból. És a többszáz bajba jutott gyakorlóval szemben. Akkor mégis miféle csodáról beszélünk? Aminek reményében ezrek gyakorolnak, akár riasztó tüneteik ellenére is? Sajnos semmiféle csodát nem látok én itt, csupán egy nagy lufit, amelyet ha kicsit megszurkálunk, máris süvítve száll el a levegőben. 

Ha mindent felsorolunk, akkor is vérszegény a gyógyulási lista
A többi -értékelhető- történet 1-1 csupán egy esetben meglévő (pl. mióma eltűnt) vagy hétköznapibb bajok (derékfájás, gyomorégés) enyhüléséről szól, de hogy teljesen igazságosak legyünk, itt egy átfogó lista, amibe minden értékelhető gyógyulástörténetet belevettem, azokat is, amelyeket csak egyszer tapasztaltak vagy épp nincs részletezve, milyen jellegű probléma is javult voltaképpen. És még így is elég vérszegény ez a lista: 

Gyógyulásnak nevezhető (13 db, de inkább csak 6db ) 

  • 15-ös: Hashimoto szindrómánál gyógyszer nélkül is negatív lelet
  • esetleg még 21-es: magas vérnyomás normalizálódott (de ezt csak egyszer mérték) 
  • 34-es: Hashimoto szindróma gyógyulása
  • 43-as: elmúlt a mindennapos izom- és csontfájdalom (de hogy mitől volt egyáltalán, az nem derül ki)
  • 48-as: (erősen kérdőjelesen) a cukorbetegségnél inzulin nélkül is 6.3-at mért egyszer 
  • 53-as: elmúlt a Chron-betegség (kétmondatos, vágott videó
  • 55-ös: 1 dioptriát javult a szeme (nem tudom, maradandóan-e)
  • 57-es: eltűnt a méhpolip
  • 61-es: nem kell fájdalomcsillapító a csípőjére (3 hónap után nyilatkozik)
  • 70-es: igazi sikersorozat, reflux, magas vérnyomás, gerincsérv múlt el (csak felsorolja ezeket, ennyi a videó)
  • 72-es: derékfájás és gégegyulladás eltűnt (hangszalagon a csomó megmaradt) 
  • 74-es: látásjavulás (nem részletezi) 
  • 87-es: látásjavulás  (nem részletezi) 

Javulásnak nevezhető (18 db, de inkább csak 5-6): 

  • 1-es: tumormarkerek csökkenése 
  • 3-as történet: csípő javulása 
  • 7-es: nem volt mellékhatása a kemoterápiának (ma már nemcsak az AP-nek tulajdonítja) 
  • 8-as: csigolyák javulása (de nem látványos, csak ő érzi)
  • 14-es: műtét utáni erősödött ő is, a szíve is (Anamé személyes vezetésével, napi gyakorlással)
  • 18-as: teniszező balesetes keze 1 hónapig lassabban javulgatott, majd a gyakorlás hatására gyorsan 80%-osra javult 
  • 26-os: női gondok javultak (de nincs részletezve se a problémák, se a javulás jellege)
  • 32-es: a repüléstől való félelme 70%-kal csökkent (egyszer repült)
  • 42-es: javult a térde, nagyobb mozgástartományra képes 
  • 52-es: járókerettel pár lépést ment a szobában (hogy előtte mire volt képes, nem részleteződik), lágyéksérvműtétje halasztható lett 
  • 59-es: kevesebb vérnyomásgyógyszert szed (erősen zavaros történet)
  • 66-os: enyhült a derékfájás
  • 67-es: enyhült a gyomorégés
  • 78-as: kezd visszanőni a haja egy helyen 
  • 79-es: gyorsabban gyógyult, kevesebb kemó is elég volt 
  • 80-as: vérnyomásgyógyszer kevesebb
  • 81-es: derékfájás javult 
  • 83-as: mióma összement 

Hogy a többi történetet miért nem vettem bele a 87-ből, azt magad is láthatod majd a dokumentumfotókon. Sárgával jelöltem a valódinak ítélhető, kékkel az erősödés-javulás jellegű sikereket, ezeket fentebb is felsoroltam. Pirossal a saját megjegyzéseim -bár igyekeztem kerülni az iróniát, belátom, hogy ez nem mindig sikerült, bocsánat- amelyekből látható, hogy egy-egy kérdéses történet miért maradt ki a gyógyuláslistából, és van, amihez nem fűztem megjegyzést, mert nem is volt mihez (jó-volt-az-óra-jellegű megnyilvánulások). Böngészd végig, hátha találsz még olyat, amit sikerként lehetne elkönyvelni, vagy írd meg, ha tudsz valakiről (Balázs Valérián kívül), aki meggyógyult ezzel a Programmal, és azóta is vígan éli világát. Én azt látom, hogy leginkább csak maga a Program profitál mindebből, busásan, és minden alap nélkül hirdeti önmagát csodatévő módszerként, miközben több ember betegszik meg, mint gyógyul általuk. Hogy hogyan is vehetett ilyen -morálisan megkérdőjelezhető és kifejezetten veszélyes- irányt a Program, arról a következő posztban a régi gyakorlók által feltárt kulisszatitkok mesélnek majd. 
 

anamé program csalás sikervideó

anamé program csalás sikervideó

anamé program csalás sikervideó

0 Tovább

18.rész - Mitől betegednek meg az emberek az Anamé Programnál? 

A szektás jelleg újabb fényes bizonyítékait, a facebookos törléseket követően jöjjön, amivel eredetileg folytatni akartam a néhány, valóban csak mutatóban szereplő esettanulmány után (hány van még, istenem... és hány, amiről nem tudunk, és hány lesz még, ha ez így megy tovább), annak körbejárása, hogy miért is történhetett meg mindez. 

De hát hogyan okozhatnak az Anamé-gyakorlatok ekkora bajokat? És hogyan tehet akkor mégis csodákat?
Mindkét kérdés megválaszolása hosszasabb fejtegetést kíván, ám elöljáróban röviden összefoglalva:
1. Úgy okozhat ekkora problémákat, hogy olyan -materialista, fizikális magyarázatokkal is alátámaszthatóan károkat okozó- gyakorlatokat végeztet nagycsoportosan, amelyek egyénileg is csak nagy körültekintéssel és főleg hosszas előkészítések után alkalmazhatók.

2. Nem tesz csodákat. A felrakott sikertörténetek 90, de inkább 98%-a humbug, a maradék „sikereknek” a gyakorlatokhoz köthetősége is bőven megkérdőjelezhető.

És akkor most lássuk kissé hosszabban.

Mi a baj az anamés gyakorlatokkal?
Igyekszem -ahol lehet- a szaknyelvet mellőzve leírni, ám ha tudományosabb alátámasztásra vágysz, itt kezdve és az ajánlott szakirodalmakkal folytatva magad is felkutathatod az elmondottak igazságát:

A kialakult mentális problémák (pánik, depresszió, bipolaritás, pszichózis, apátia) okai:

  • a nyugati ember légzéstechnikája finoman szólva is távol áll a jógalégzések alapjául kívánatosnak, előbb ezt kellene felépíteni, ennek hiányában ugyanis az idegrendszer károsodást szenved
  • a jelenleg alkalmazott anamés légzéstechnikák túlterhelik az izom- és az idegrendszert
  • a huzamosabb ideig végzett légzőgyakorlatok rögzítenek egy testtartást, amely viszont visszahat a mentális állapotra, akár depressziót, pánikot okozva
  • ezt kevésbé lehet szaknyelv nélkül elmondani, de: a légzéstechnika során a vér széndioxid-szintje gyorsabban csökken, mint ahogy a test tolerálni tudná, következményeként az idegrendszer ingerelhetősége megnövekszik: „Ez a magyarázata a szédülésnek, a "könnyű fej (lufifej)" érzésnek, a kéz- és lábfejben érzett bizsergésnek, zsibongásnak, a tűszúrás érzetnek (paresthesia) és az akaratlan izomfeszülésnek (tetánia) és a legkevésbé sem a test "pránikus mezejében" létrehozott energetikai változások”. Ugye, ismerősek a leírt tünetek? Pedig az idézet írója nemigen hallott még Balázs Valériáról, akinek csodásan működő módszerére épp ezen tünetek a bizonyítékok. Ha mindennek tudatában nézed azokat a sikervideókat, ahol az első órák után (vajon miért friss gyakorló a nyilatkozók legnagyobb hányada? Bizony, ez sem véletlen...) ámulva a csodán lelkendeznek az emberek bizsergésről, a gyakorlatok erejét bizonyító szédelgésről, könnyűségérzésről (tulajdonképpen az idegrendszer túlterhelését jelző tünetekről) – akkor rájössz, hogy éppen áldozatokat nézel, akiket ráadásul még kamera elé is állítanak, hogy újabb áldozatokat szippantsanak be az égi -jól jövedelmező- erőtérbe.

A kialakult fizikai problémák (rekeszizomsérv, szívproblémák, bélrendszeri megbetegedések, daganatok) okai:

  • a légzőgyakorlatoknál a folyamatos felfelé húzás során fent rögzülhet a rekeszizom, amely így nyomja a szerveket, a szívet, a tüdőt, vizenyő gyűlhet fel
  • a felvizesedés érinti a bélrendszeri folyamatokat, a szívet és tüdőt
  • a nagy dózisú oxigén burjánzást okoz: akár sejtek burjánzását (daganat), vagy a hormonok, idegrendszer túlműködését okozva

És ezek pusztán biológiai magyarázatok a gyakorlóknál kialakult (és eltitkolt) problémákra, a pszichés (rejtett traumák robbanásszerűen felszínre hozása) és spirituális (Kundalini erőszakos ébresztése, hamis guru irányítása stb) okokat nem is érintve. Már ennyi is elég lenne – egyetlen gyakorlónál, egyetlen „mester” felügyelete alatt: olyan légzőgyakorlat, amely fizikálisan is káros, és amely nincs szép lassan, fokozatosan felépítve, a nyugati ember fizikumának és légzésmódjának a figyelembevételével, úgy, hogy az izom- és idegrendszer ne terhelődjön túl. Már ez is veszélyes mutatvány lenne. Ám az Anamé Programnál nem egy, de akár háromszáz ember is gyakorol, egyetlen „oktató” (aki még maga is problémákkal küzd, és -szavaikkal élve -”még nincs a folyamat végén”) irányításával, aki el se lát a terem túlsó végén lévőkig. Hogy ez így óriási felelőtlenség, nem kérdés. De ezt Balázs Valéria is pontosan tudja, hiszen ő maga nyilatkozza 2011-ben:

Megismétlem: "az erős hatás miatt ezek a magas szintű energiagyakorlatok szerintünk csakis kis létszámú csoportban (maximum 14 fő) végezhetőek". És akkor álljon ezzel szemben egy jelenlegi anamés óra fotója: 

Világhódító útján a csodatévő magyar módszer (Harmonet)
https://www.harmonet.hu/ajanlo/71150-vilaghodito-utjan-a-csodatevo-magyar-modszer.html

A 14 fős keret mintha kissé átértékelődött volna -  "mert a világ energiái megváltoztak, és most már így is lehet", hangozna minden bizonnyal a szokásos válasz. Ám nagy valószínűséggel csak a bevétel iránti vágy változott, sokszorozódott meg - a gyakorlók számával egyenes arányban. Ráadásul ezt annak ellenére vállalták be, hogy még a kezdetek kezdetén, az 5-10 fős csoportokban is történtek problémák, ahogy arról majd szó esik a későbbiekben. 

És hogy hogyan történhetnek némelyeknél mindezek ellenére csodás gyógyulások a Program által? A rövid válasz: nem történnek. Hosszabban pedig a következő posztban fogom elmesélni, mert vettem a fáradságot, és az összes, általam talált sikervideót kielemeztem. Nagyjából 50 videóról van szó, amelynek még ha mindegyike igazi gyógyulás lenne is, akkor is messze alatta maradna a panaszosok és bajba jutottak számának. De még csak nem is valós gyógyulásokról szólnak -rendkívül kicsi hányadot tekintve, amelyek cserébe viszont ellenőrizhetetlenek, de azért szavazzuk meg a bizalmat-, hanem ismét a szemfényvesztésről, ékesen. Holnap folytatom.

0 Tovább

17. rész - Ezért ne higgy az Anamé Programnak-Most elolvashatod a törölt hozzászólásokat- 

Törölnek, tiltanak, törölnek
Ígérem, holnap már felrakom a cikket, amelyben arról lesz szó, miért okoznak ekkora károkat az anamés gyakorlatok - de még mindig muszáj egy kicsit megállni, és helyet adni azoknak a hozzászólásoknak, amelyeket újfent rendületlenül törölnek a szekta adminjai. 
Mert hiába gondoltam -én kis naiv-, hogy itt megállnak, töröltek egy egész menüpontot. Kész, értékelni már nem lehet a Programot, a negatív kritikákat megfogalmazókat letiltották az oldalról, nincs több teendő. De lett - egyrészt mert voltak olyan elvetemültek -jómagam is- akik más profilról fejezték ki véleményüket. Másrészt saját gyakorlóikban is fel-feltámadt a kétely, amelynek hangot is adtak. Ám ez ismét csak ideig-óráig volt hallható, az admin, ahogy tudta, törölte. Elsőként az enyémet, holott csak ezt írtam az ominózus Töröljük-a-Vélemény-menüpontot-mert-rágalmazásoknak-ad-helyet-levél alatt: 

Hát törölték. Ki-ki vonja le a következtetést. Pedig kíváncsi lettem volna, mit is tartanak rágalmazásnak, valótlan állításnak - és nekik is alkalmuk lett volna elmondani, (szerintük) miért nincs igazam. Nem tették. Vajon miért? 

Nemcsak én tettem szóvá az "azért történtek bajok, mert keverték technikákkal/nem jól gyakoroltak/nem voltak rá érettek" megnyilvánulásokat, amelyek egyébként azóta is tartják magukat - nem csoda, hiszen valahogyan magyarázni kell Pandóra immár megnyitott szelencéjéből folyamatosan érkező, betegségekről szóló híradásokat. Ahogyan az sem csoda, hogy a szóvátétel, bármily szelíd is volt az, szintén törölve lett, tán mert a -következő negatív komment- és törléscunamit maga után vonó- csakravizekkel kapcsolatban mert kritikát megfogalmazni. 

A negatív megnyilvánulások sorra másra való eltünedezése másnak is szúrta a szemét - ám ezek közül a hozzászólások közül is csak egyedül a "valami gond van a gyakorlatokkal?" című maradt fenn, meg persze a valamelyik hívőtől érkező válasz, miszerint semmi baj nincs velük. 
 

Néha hosszabb időn át is elkerülte a figyelmüket egy-két dörgedelem. Hogy ez több mint 5 percig fennmaradhatott, azt a hozzászólás írója is furcsállotta: 

Na, nem sokáig volt olvasható. Ahogyan ez csak percekig maradhatott:


Az meg már szinte természetes, hogy ez a hozzászólás is tiszavirág-életűnek bizonyult: 


A párbeszédet többen követelték-követelik, némely hozzászólás maradhatott -persze válasz nélkül-, valószínű azoké, akik aktív gyakorlók révén megorrolnának, hogy szavaikat nemcsak semmibe, de már semmissé is teszik. A kevésbé szerencséseké viszont akkor is ki lett penderítve, ha a betegségtörténeteket egyébiránt a blogíró félelmének vagy rosszindulatának betudva, kételyről merészeltek beszélni: 


A hozzászólásoknak csaknem a felét eltüntették, legalább 30-35 landolt a virtuális süllyesztőben. Ahogy a pár napra rá boldogan újságolt karmatisztító vizek megjelenésének posztja alatt is rohamosan fogyatkozni kezdtek a hozzászólások. 



Bizony, az oldalon semmi nem maradhat, ami a lelkes gyakorlókban kétséget támasztana, minél kevesebbet tudnak, annál jobb. És hogy mennyire tájékozatlanságban tartják a gyakorlóikat, ékes példák rá az ilyen jellegű, szintén törölt hozzászólások (bár meglehet, maguk a megnyilatkozók törölték azok után, hogy netán mégis körbejárták kissé a kérdést): 


Ennyire vannak tisztában azzal -mert ennyire hagyják-, hogy mi minden történik itt. És ezért írom én ezt a blogot. 
 

0 Tovább

16.rész - Újabb tisztogatás az Anamé Programnál 

A szekta újra alkot
A blogot azzal akartam (és fogom) folytatni, hogy hogyan történhetnek ekkora bajok a gyakorlatok hatására és mi okozhatja a "csodákat" (amik, ahogy majd kiderül, ismét csak szemfényvesztések). De kénytelen vagyok közbeiktatni egy posztot, mert megintcsak nem mehetek el szó nélkül amellett, ami az Anamé Program facebook-oldalán történt. 

Nem tetszik? Törlést!
Az egész azzal kezdődött, hogy azok a gyakorlók és ex-gyakorlók, akiknek folyamatosan törölték a hozzászólásaikat, rájöttek arra, hogy a Vélemények menüpontba az adminok nem tudnak belenyúlni. Így jobb híján ott fejezték ki véleményüket, előbb csak úgy, hogy a 1 csillagos értékelést adtak esetleg némi felháborodott kommenttel. (Az 5 csillagos átlagérték szépen 4.6-ra is esett pár héten belül). Majd folytatták úgy, hogy jelen blog cikkeit belinkelték a vélemények alá, esélyt nyújtva a teljes körű tájékozódásra így mindazoknak, akiket a Program elzár a negatív információktól. Reakció? Úgy van: törlés. Inkább kikukáztak kétszázvalahány ömlengést, csak hogy ne lehessen olvasni például ilyet: 


Vagy megtalálni a linkeket: 


Ha beledöglesz, akkor is stabil és biztonságos, értem? Tessék reklámozni! 

A törlést személyesen a Program atyja és marketingguruja kommentálta: 

Sziasztok!

Meghoztam egy döntést, mely szerint lekapcsoltuk az értékelési lehetőséget itt, a Facebook-oldalunkon.
Ennek az az oka, hogy nem fogunk többet teret adni egy olyan vádaskodó, valótlan állításokat tartalmazó rágalmazásnak, ami elindult ellenünk. Továbbra is szívesen fogadjuk az építő jellegű és konstruktív észrevételeket és kritikákat olyanoktól, akik ehhez vállalják az arcukat és a nevüket, és nem csak a rosszindulat hajtja őket.

Az Anamé Program 25 éve hatékony, erős, stabil és biztonságos. Nagyon szépen köszönjük azoknak, akik eddig is nagyra értékelték a Program teljesítményét. Ezt a jövőben úgy tudjátok megtenni, hogy elmondjátok az ismerőseiteknek, hogy személyesen ti mit tapasztaltatok a gyakorlás során, nektek miben segített az Anamé Program.

Tudjuk, hogy vannak, akik számárá vonzóbb a gyűlölködés és a rémhírek terjesztése, de mi az Anamé Programnál továbbra is a fejlődést és a szeretetet fogjuk képviselni. Hálásan köszönjük minden gyakorlónknak, aki velünk tart ebben.

Szeretettel,
Gábor

 Ám mit ad Isten, pofátlanul még a saját gyakorlóiktól is érkezett negatív komment. Régi gyakorlóktól meg annál is negatívabb. Válasz? Gondolom, nem kell mondanom: törölve lettek. Azonmód. Hadd kapjanak helyet akkor itt, amiket villámkézzel még sikerült lefotózni: 
 

Ez, ha lehet, még gyorsabban repült (kiemelések tőlem).

A következő írást nem Kiss István írta, hanem egy olyan volt gyakorló, akit kitiltottak minden hozzászólástól, így kénytelen volt ilyen módon reagálni a fentiekre. Innen a reakció: Kedves? gábor (kisbetűvel). Egy tisztességes cég sem tiltja le a véleménynyilvánítást, mivel szabad országban élünk, szabad a vélemény is. Kivéve nálatok. A fentiekben leírtak, hogy nem vállaltuk az arcunkat, kimerítik a rágalmazást, mert igenis valós névvel vállaltuk azt, hogy megpróbáljuk figyelmeztetni a program esetleges veszélyeire az embereket, a gyakorlókat. Valós adatokkal a kezünkben. Nem úgy, ahogy ti tettétek, hogy minden panaszt, minden negatív véleményt a szőnyeg alá söpörtetek. Olyan nincs, hogy tökéletes módszer. Olyan nincs, hogy valami mindenkinek jó. Már rég nincs szó egyénre szabásról. Futószalagon kezelitek az embereket. És sorban jönnek a betegségek, amik nem rágalmazások felétek, hanem tények. Amikor Valéria (számomra ő nem Anamé) letagadja magát amikor segíteni kellene az mennyire etikus? Amikor a haldoklótól elkéritek az utolsó pénzét, az mennyire etikus? Vizet, "kristályt", karkötőt, töltőt, mindent árultok mint a bazárban. És gátlástalanul drágán. A levegőt nem gondoljátok esetleg palackba zárni és árulni? Csak egy újabb ötlet az emberek becsapására, mert abban ti nagymesterek vagytok. Miután valós énünket tiltottátok (mert a véleményekből törölni nem lehetett), így igen, bevallom nem saját névvel is posztoltam néhányat, amíg azt is le nem tiltottátok. De ezt csakis azért, mert saját névvel már nem tudtam. Most már "természetesen" ezzel a másik énemmel sem tudok. Elég jól terjed egyébként a híre annak, hogy mit műveltek. A sikertörténeteknek titulált valamiknek kb. 10%-a lehet, hogy valós gyógyulás. De csak lehet. A többit inkább mondanám reklámnak. Tudjátok, hogy pár napja elhunyt az egyik gyakorlótok? Akinek a sikertörténete még mindig fent van? Továbbá itt kérdezném meg, hogy van-e valamilyen engedélyetek arra, hogy gyógyítással foglalkozzatok? Nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelni. A nyilvános cégkivonatotok alapján erre nincs engedélyetek. A teljes cégbejegyzést egyelőre nem láttam, de nem lesz probléma beszerezni, addig e kérdésben nem szeretnék véleményt formálni, de van egy megérzésem, hogy nincs. Ha lenne, nem titkolnátok a károsultak eseteit. De lehetne szólni a NAV-nak, kicsit nézzen már ott szét nálatok, mert számla / blokk adásáról nem vagytok híresek. A GVH-nak a fogyasztó megtévesztéséért (gyógyulást ígértek), és egyéb hatóságoknak is, különös tekintettel a gyógyászati tevékenységre. Az, hogy ott van a "holisztikus" jelző a facebook-on, nem mentesít a tevékenység elvégzéséhez szükséges képzettség meglététől. Ha nem lenne vaj a fejeteken, nem kapkodnátok ennyire, mióta a blogsorozat megjelent. Mert kapkodtok. Nem kicsit. Nem fenyegetőzök, csak felsoroltam pár dolgot, hogy hol lehetne titeket megfogni. Gondolkozzatok el, és nézzetek mélyen magatokba. Hátha megtaláljátok az elveszett becsületet. Bocsánatot sosem késő kérni.

0 Tovább

15. rész - Sziasztok, Katának hívnak, és az Anamé Program Károsultja  vagyok

Nem én emelek szót először az Anamé Program ellen - sőt!
Az előző posztban leírtam hát, hogy ki is vagyok, és miért is írom meg ezt a blogot, a bajba jutottak történeteit. Mindezt nem egyedül teszem, hisz 15-20 ember fáradhatatlan kutatómunkája során sikerült feltárnom -úgy hiszem, csak a jéghegy csúcsát, s ennek is csak kicsiny szelete kaphatott helyet ebben a blogban. S bár úgy tűnik, hogy az interneten, rádiókban, tévékben éltetett Program dicsőséges diadalútjába hirtelen -a hívők szerint ok nélkül vagy álnok motivációk által sarkallva- rondítok bele, ez csupán látszat, a gondos eltitkolás és a megtévesztő kommunikáció által teremtett szemkápráztatás. Évek óta történnek a bajok, évek óta hiába hadakoznak az érintettek hozzátartozói vagy a Program visszásságait éles szemmel látó és bíráló emberek. Hogy ez mennyire így van, íme egy bő egy évvel ezelőtt íródott levél részlete, amelyet szerzője az akkori admin-nak címzett, ő pedig továbbította ezt -és még számos levelet- a Központnak.

Kedves Admin!
Integrál, azon belül transzperszonális szemléletű pszichológus vagyok, és terapeutai végzettségem is van. (Leuner-féle KIP). Amikor X megírta a csoportban a problémáját, a csoport szinte egy emberként ugrott neki. Úgy rémlik, én voltam az egyedüli, aki mellé állt, mert igenis van, létezik az általa jelzett Kundalini-szindróma, ami időnként olyan magas árat szabott, amit nem feltétlenül szerettek volna az érintettek megfizetni. Azóta is kapcsolatban vagyok X-szel, akit Anamé kliensei közül már többen írásban megkerestek. Az érintettek közös jellemzője az, hogy a pszichiátrián kötöttek ki. Ki „csak” begyógyszerezve, ki egy hónapra kikötözve. A hozzátartozók pedig -jogosan- perrel fenyegetőznek.
Továbbá: előkerestem és megtaláltam egy tavalyi posztot. Egy pszichológus írta, akihez szintén tucatjával járnak Anamé „áldozatai”. A közös jellemző itt az, hogy mindannyian 2-3 milliókat hagytak már Anaménál. Önmagában az, hogy fizettek a szolgáltatásért, aztán baj esetén Anaméék kihátráltak a felelősségvállalás elől, finoman szólva is felháborító. Anaméhez egyre többen és többen járnak, és ezzel exponenciálisan fog nőni a bajba jutottak száma.

Sajnos igaza lett. Sajnos valóban egyre nőtt-növekedett a bajba jutottak száma, és akkor itt szeretnék néhány félreértést eloszlatni:

  • nem, a gyakorlók nem keverték a módszert más módszerekkel, hiszen lelkes anamézók voltak, a szentírás előírás szerint pedig a gyógyulást a kizárólagos Programkövetéssel érhetik el
  • a sikertörténetek valójában csak elenyésző arányszámot képviselnek, a -sokszor szenvedő- gyakorlók számához vagy épp a bajba jutottak számához viszonyítva is (arról már nem is beszélve, hogy ezen történetek szereplőinek egyik-másika -ötről magam is tudok, de hányan lehetnek vajon- bizony szívesen levetetné már azt a videót vagy Programot éltető megnyilvánulást, lévén, hogy hetekkel, hónapokkal utána jókora bajai történtek. Bizony, nem feltétlenül csak azért tűntek el lelkes gyakorlók, mert "meggyógyultak, és köszönik, jól vannak", már nem gyakorolnak! Vajon miért hagyták abba a gyakorlást annyian, ha egyszer égi magaslatokba emel, miért elégedtek meg egy-egy -sikervidóra rakott- apró probléma gyógyulásával, hová lettek a régi fanatikusok- ezen is érdemes eltöprengeni ám... (súgok majd). 
  • nem, nem üldözök boszorkányt, és nem tulajdonítom a megtörtént haláleseteket az anamézás folyományának, noha való igaz, hogy a légzőgyakorlatok jellege a már megindult rossz folyamatokat felerősítheti. Úgy hiszem, józan ésszel is elkerülhetetlen, hogy egy olyan közösségben, ahová nagybeteg emberek is járnak a gyógyulás reményében, sajnos ilyen kimenetelű esetekkel is számolni kell. Az viszont már nagy felelőtlenség, hogy „nincs lehetetlen”, „minden meggyógyítható” szlogenekkel csalogassák oda ezeket az embereket, a halálhírük pedig csak akkor jut el a többi gyakorlóhoz, ha közszereplők vagy lelkesen posztolgató csoporttagok voltak.

Mert a Program nemcsak elhallgatja, de el is hallgattatja a bajokat. Erről (is) tanúskodik a számomra egyik legmegrendítőbb történet – mert még mindig nem ért véget, és még mindig aggódunk érte és a gyógyulásáért. Ahogyan Zsuzsa kilátásba helyezett transzplantációja vagy az UH-ra váró, Kundalini-szindrómával szenvedő nők, anyák még mindig tartó kálváriája is szorítja nap mint nap a lelkünket. Balázs Valériáét hogyhogy nem?

Azóta ágyban fekvő beteg vagyok - Kata, 42 éves
Nekem csak a tüdőmmel volt gond, amikor 2014-ben Anamét feltétel nélküli hittel felkerestem. Számomra szentírás volt, amit mondott abban az interjúban, mert azt hittem, valóban sorstárs. Oxigénpalackkal mentem el, nagy nehezen, mert az oxigénhány miatti legyengültségben alig bírtam járni. Az óra végén megkérdeztem, ő hogyan látja (hiszen látónak is mondja magát) a gyógyulásomat, azt mondta, erős vagy, folytasd, és meg fogsz gyógyulni. Azonnal ajánlotta a könyvét, amelyben a CD-t tartotta a legfontosabbnak, mondta, hogy gyakoroljak, és nem lesz semmi probléma. Komoly tüdőbeteg voltam akkor már évek óta, túl számos gyógyítási módszeren, így rákérdeztem a méregtelenítési tünetekre, jelezvén, hogy extrán érzékeny vagyok e téren, nálam ezek mindig a szokásosnál erősebben jöttek elő. Azt felelte, hogy gyakoroljak nyugodtan, elég erős vagyok hozzá. Közben haladt is tovább, kicsit úgy éreztem, hogy félvállról vett, pedig tisztában voltam azzal, hogy ilyen esetben általában hosszasabb átbeszélésre szokott szükség lenni. A következő héten is elmentem, matracokat kellett letennünk a teremben. Nekem ez megterhelő volt, egyik kezemben az oxigénpalack, a másikban próbáltam vonszolni a matracot, miközben majd megfulladtam. Nem segített, bár látta a szenvedésemet. Ezt is furcsállottam, de gondoltam, nem ezért van itt, nem segíthet mindenkinek.
A második óra is eltelt, semmi extrát nem éreztem. Közben megérkezett a megrendelt könyvem. A harmadik óra néhány napra rá volt, ekkor már még nehezebben tudtam rá elmenni, kérdeztem, hogy vajon azért-e, mert beindult a méregtelenítés. Azt felelte, hogy ez jó, mert hamar reagálok, így előbb túl leszek rajta, gyakoroljak tovább. Így is tettem, de néhány napra már olyan rosszul voltam, hogy felkelni sem tudtam, így fekve próbáltam csinálni a légzőgyakorlatokat. Aztán már úgy sem ment... a fiam rohant velem a kórházba, ahol nem értették, mi történt. Úgy éreztem, minden összeomlik, nem kaptam levegőt, lélegeztetőgépre akartak tenni, de nem engedtem, mert néhány éve úgy estem kómába, hogy rátettek. Tudtam, hogy nagy a baj. Az orvosok csak annyit mondtak, hogy megállt a tudomány, és másnap hívták a férjem, hogy úgy tűnik, ennyi volt, és készítse a gyerekeket lelkileg, hogy bármelyik percben eltávozhatok. Összeült az orvosi konzílium, és arra jutottak, hogy olyan állapotban vagyok, amikor már minden kísérlet megengedett, de kérésemre csak sima infúziós oldattal próbálták átmosni a testem. Egész nap ez ment, a szívem kikészült, a pulzusom az egekben volt, a vérnyomásom ugrált, nem kaptam levegőt, nem tudtak annyi oxigént adni, hogy fekvő helyzetben elég legyen. Tilos volt felkelnem is, bevizesedtem és rettenetes kínokat éltem át.

Hetekig voltam így kórházban, a legkülönbözőbb újkeletű problémákkal: szívelégtelenséget, pulmonaris hypertoniát diagnosztizáltak, a hormonháztartásom felborult, csomókkal lett tele a testem, ma sem tudják az okát. Azóta kétszer leálltak a veséim, rengeteg dialízisen vagyok túl és négyszer voltam halálközeli állapotban. Akkor kezdődtek a szívproblémáim is, amivel addig pedig semmi gond nem volt: kardiológiára kerültem, ahol 3 nap alatt összesen 16 liter vizet hajtottak ki belőlem (majd rá másfél évre rá a veséim miatt 22 litert.) A különböző méretű daganatok, amelyek testszerte előjöttek, azóta is megvannak, fájnak, égnek, tűzforróak, senki nem tudja, mitől vannak, jégakkukat tesznek rá a kórházban, a dializáláskor eltűnnek, majd újra előjönnek. Az anamézás utáni első kórházba kerüléskor pánikroham is kialakult, 170-es volt a pulzusom. Jó párat végigcsináltak velem az orvosok a bent tartózkodás alatt, majd amikor hazakerültem, még sokáig megmaradtak, naponta többször is rámtörtek, úgy éreztem, ha nincs nyitva valami a szobában, megfulladok – mindezt oxigénpalackkal. Nagyon nehezen, kb. 3 hónap alatt ezt le tudtam győzni. A többit nem – azóta ágyban vagyok, néha vannak könnyebb időszakaim, és picit sétálgatok itthon, de nehezen megy az erősödés. Folyamatos belső láz érzésem van, közben fázok, sokszor van hőemelkedésem. Alvásproblémákkal küszködök, nyugtalanláb-szindrómával. Igen, volt előzmény, ezért is mentem Anaméhoz – de stabil volt az állapotom, folyamatosan, egysíkúan, követhetően rossz, de stabilan rossz, és csak a tüdőmmel volt gond. Ami azóta történt, azt senki nem tudta hová tenni. Semmi mást nem tettem, mint szűk egy hónapig anaméztam, és egyszerre minden megbolondult a testemben. És nem kaptam el semmilyen fertőzést, ami esetleg magyarázhatta volna, minden góckutatási leletem negatív volt. Ekkor már több mint tíz éve voltam beteg, tudom, hogy milyen, amikor hirtelen rosszabbodik. És az orvosok nem találták meg az okát, hogy miért és miért ilyen irányokban a csomóktól a felvizesedésig, a vesétől a szívproblémákig. Teljesen összeomlott a szervezetem. Anamé – akit már a legelső kórházba kerüléskor felhívtam- először azt mondta, ez volt vele is, és folytassam a Programot. Legközelebb, amikor hívtam, már letagadtatta magát, és visszautasította, hogy a módszer bármi ilyet okozhatna. Az egyik videója alatt később hozzászóltam, hogy a Kundalini ébresztése veszélyes, mindezt híres jógik idézeteivel támasztva alá. Törölték őket, engem pedig letiltottak és a csoportból is kizártak. Nem értem, hogyan reagálhat így egy magát gyógyítónak mondó ember. Aki olyan betegségekből épül fel, mint amilyenekből ő, aki olyan mélyről jön, ahonnan ő az állításai szerint, az nem felejti el a szenvedéseket, és van benne empátia. Nem tudja mindazt megtenni, ami most ő tesz, hogy nagybeteg emberek pénzeit szedi el. És aki ért a gyógyításhoz, az akkor is segít, ha a terápiájában valami balul sül el, és nem kihátrál, ahogyan ő tette. Én igenis az Anamé Program károsultja vagyok, és csoda, hogy még életben vagyok. Remélem, a történetem elgondolkodtat néhány embert, és nem kezdenek bele a Programba – bárcsak én se tettem volna.

 

4 Tovább

kundalinijoga

blogavatar

A blog a kundalini-jóga természetével szeretett volna foglalkozni. Ám úgy alakult, hogy az Anamé Program visszásságait járja körül. Ha bármi mondandód van ez ügyben, írj a kundalinikorul@gmail.com címre!

Utolsó kommentek