Hiába szóltak, hogy baj van
Mint mondtam, meg se írtam volna ezt az egész cikksorozatot, ha csak annyi történt volna, hogy utólag rájöttem, a Kundalinimmel szórakoztak etikátlan módon, és az egész sztori a pénzszerzésre van kihegyezve. Sőt: talán még akkor sem, amikor sorra másra érkeztek hozzám az anamézás okozta károkról szóló beszámolók. Először a Központot kerestem volna fel, jelezni nekik, hogy gond van. De amiért mégis tollat klavit ragadtam, az az a vérlázító tény volt, miszerint ezek a bajba jutott emberek már megtették ezt a jelzést, és nemcsak hogy nem kaptak segítséget, de sok esetben el is lettek hallgattatva. És a Program ezeknek az eltitkolt, jógaszőnyeg alá söpört problémáknak az ellenére tovább hirdeti magát veszélytelen, bárki számára végezhető csodamódszerként. Holott gyakorlatai spirituális és fizikális szempontból is rendkívül ártalmasak lehetnek, és lettek is nem kevés ember számára.

Egy szekta természetrajza
Hogy hogyan lehet egy egyszerű légzőgyakorlat ilyen veszélyes, azzal külön posztban foglalkozom majd. Most folytatom a saját történetem, mert egészen jól kiderül belőle, hogy:

  • hogyan siklik egy -még keleti tanokban is némileg jártas- ember figyelme a Program veszélyei fölött
  • hogyan lóg ki egyre jobban a lóláb egy közkincsnek kikiáltott módszer mögöttes profitorientáltsággal kapcsolatban
  • hogyan fonja egyre szorosabbra a hálóját a Program az őt követő emberek körül – gyakorlatilag egy szektává válás természetrajzába nyerhetünk betekintést
  • hogyan célozza meg a tagok pénztárcáját és nyeri el kinyitásukat
  • hogyan mossa át az agyakat és teszi az embereket feltétlen hívévé, mi több, terjesztőjévé egy veszélyes módszernek

Pedig én nem kerültem kórházba, nem kezeltek pszichiátrián, és nem kaptam kézhez riasztó diagnózisokat, mint annyian a Gyakorlók közül. Az én pénztárcámat, ha ki is tudták nyitni, nem sokat leltek benne, így még anyagiakban sem károsultam számottevően. De szemtanúja voltam a fentieknek.

Még mosógépe sincs. Amerikában se lesz?
Ha megnézed a módszerről készült másfél órás „dokumentumfilmet”, Anamé livestreamekben elszórt tanításait (ne tedd), úgy tűnik, mintha a módszer (és megalkotója) a végletekig hiteles lenne. Négyféle gyakorlat van, köztük az első a Test félév, amely egy -minimum kérdéses, de ezt még nem tudod- légzőgyakorlat elsajátításáról és rendszeres alkalmazásáról szól. Ehhez tartozik egy „Test félév tudatosság” gyakorlat is, melynek értelmében megszabadulsz a felesleges fizikai tárgyaktól, hogy azok ne rabolják tovább az energiáidat (minden anyagi dolog fenntartása energiavesztéssel jár, vagyis ha van egy birtoklásod (pl. ház), annak fenntartása nem kis energiamozgósításokat kíván). Teljesen logikus, elkezdesz lomtalanítani. Ami azonban ennél is fontosabb: szépen bekerül a tudatodba, hogy Anamé ezeken már mind túl van, elég neki egy tusfürdő, törölköző és néhány szükséges ruhadarab, egyetlen hátizsákban elfér az összes vagyona, a Központban lakik, a jógamatracokhoz befér a mosásba az a pár holmi is, még saját mosógépe sincs. És elkezdesz hinni neki, hiszen lám, nem fűződik anyagi érdeke a módszerhez, ez a nő túl van a birtoklási vágyon, tevékenységének csupán egy célja van: magasabb szintre emelni az emberiséget. (Amikor közli, hogy „isteni sugallatra” -majd később pletykaszinten megtudod, hogy a fiát tanulmányai véletlen épp ide kötik- Los Angelesbe költözik, hogy onnan szórja az igét, kissé felmerül benned, hogy Afrikából épp így lehetne terjeszteni, az ottaniaknak tán nagyobb szüksége van erre, de aztán ezt az árnyékolós érzést is elhessegeted). Én is elkezdtem hinni. Ez a nő jóságos. Hiteles. Guru. Nosza, kövessük, csináljuk a gyakorlatsorait és emelkedjünk. Na persze.

Rajtakaptam, hogy hazudik 
Hittem én is, csináltam én is. Az ingyenes gyakorlatokat, erre jutott időbeli-pénzbeli lehetőségem, de ez is ugyanúgy (?) hat, isteni ez a nő, hogy megteremtette a mindenkihez-eljutás formáját is, alleluja. (Később kiderül, hogy ha ingyenes gyakorló vagy, szart se érsz, erről (is) majd később). Szóval gyakoroltam, gyakorolnál te is, csodát ígér, semmit se kér. Egészen addig gyakoroltam, amíg rajta nem kaptam Anamét a videoninterjúk új fejezeteiben hazugságokon. Akkor jött a felismerés és ellenállás, hogy egy hazudozó, pénzéhes ember módszerét inkább nem követem, hozzon bármilyen csodákat. (Akkor még nem tudtam, hogy hozhatja bizony az ellenkezőjét). Hogy miket kaptam ezért a felismerésért, és miként próbálták meg ellehetetleníteni, hogy ennek hangot adjak (vagy bárki más hangot adjon), arról is a következő posztokban írok majd. A sztori ezen részénél (még) hiteles a nő, aha-élmények százát hozza a tanításaiban, én meg gyakorlok ezerrel, hiszen ő mondja, hogy nincs más út, ő, aki élő példája az önzetlenségnek és magas erkölcsi-metafizikai szintnek. Na ja. De gyakoroltam 10 hónapig – és akkor elkezdett kinyílni a szemem. Hogy miket láttam, mindjárt te is látni fogod. Folytatom.