Úristen, sokkal többen lettek rosszul. És tudtak róla. 
Kicsit későn értem ide az íráshoz, a délután telefonálásokkal telt – ma is többen megkerestek, akiknek nagy károkat okozott a Program. Sajnos helyesbítenem kell a tegnapi posztban említett számot: nem negyvenen, hanem minden bizonnyal két-háromszázan jeleztek már a Program felé erős rosszulléteket, kialakult egészségügyi problémákat, és most nemcsak hányingerre, szédülésre vagy hasonlókra gondolok. Nem. Szirénázó mentőre, kialakult műtendő (!) szívproblémára, bélrendszeri súlyos megbetegedésre vagy pszichiátriai kezelésre. Igen, ilyen esetek is előfordultak. És igen, tudott róla a Program. A Program, amelyet rádió- és tévécsatornákon ajánlgatnak. És amelyik messzire tolta magától a beérkező panaszokat, mi több: az egymás közt szabadon beszélgető gyakorlók facebook-csoportjának irányítását átvette, a tünetekről, kétségekről és a sorra felmerülő kérdésekről szóló hozzászólásokat törölte, majd még messzebbre is ment, de erről majd később.

Felébredtem, de mire 
Most kezdjük a legelején. Elmondom, hogy hogyan is kerültem bele ebbe az egészbe, lettem a Program elkötelezett híve és hogyan álltam a hatása alatt tíz hónapon keresztül, majd végül hogyan kezdtem el megérteni, mibe keveredtem, hátráltam ki azonnal, és ütköztem bele abba a szövevényes és tragédiákkal teli történetbe, amelynek éppen most gabalyítom fel az olykor hátborzongató szálait. Vigyázat, fellőtt tartalom következik, csapódni fog.

Kezdetben csak ennyit tudtam
Először is, én meg a Kundalini. Eleve adja magát a kérdés, hogy épeszű ember miért hisz ilyen gyanús hangzású ezomaszlagokban mint csakrák, mantrák és kundalinik, de ha már olyan spiribuksza, mint manapság dívik, és bedől ennek a zagyvaságnak, akkor meg mit hány fittyet olyan évszázados intelmeknek, miszerint ne piszkáld az alvó Kundalinit. Jogos firtatás, de csak az első felében vagyok ludas, abban se teljesen. Mert hogy tényleg érdekelt mindig is a spiritualitás, ami leginkább a védikus irodalom olvasásában nyilvánult meg. Oszt ennyi. Csíptem a hinduizmust, de nem álltam be a krisnások közé. Bólogattam a buddhista könyvek mondatain, de nem landoltam aurafotós fülkéjében. Mi több, még meditálni se meditáltam sose, noha annak hatékonyságát elismertem. De nemigen foglalkoztam ilyesmikkel, reklámszöveget írtam, tanítottam, és bár volt némi fogalmam a Kundaliniről, ismertem a kígyó szimbólumot, meg hogy némely jógi ennek az útján haladt, de veszélyes, ennyi azért felrémlett. A csakrák létjogosultságát kellő ismeret híján nem tudtam megítélni. Ennyi tudással vágtam bele a Programba – ijesztő, hogy sokan még ennyit sem tudnak róla, amikor elkezdik azt a gyakorlatsort, amelyik felébreszti ezt az ősi erőt. Azt az erőt, amelyet a meditációnál erősebb módszerekkel nem ajánlott ébresztgetni, kellő tudás, mester híján pláne nem.

Az első felelőtlenség
Akkor mégis hogy lehet, hogy ennek ellenére nekiláttam a gyakorlatoknak? Valahol itt kezdődik a Program első felelőssége (és nem énirántam, nekem bajom nem történt). Az ugyanis, hogy itt kőkeményen a Kundalinivel dolgoznak, egyáltalán nincs kommunikálva, sőt. Amikor én csatlakoztam, még szerepelt a névben a Kundalini szó, a közelmúltban már kivették (nem véletlenül, de erről is majd később). Hogy mi is az a Kundalini, arról csupán egy sablonszöveg található, taglalván, hogyan képes ez az erő a test és az életterületek megjobbítására. A veszélyeiről egyetlen szó sem esik. Ám ez még semmi, ez még csak elhallgatás. Ennél rosszabbat is tesznek: ködösítenek, több szinten is.

Megy a ködösítés ezerrel
Először is arról, hogy mi is ez az erő, amivel ők dolgoznak. Erről ennyit: A Kundalinit felébresztő (nem ajánlott!) technikákhoz kísértetiesen hasonlítanak a Program gyakorlatainak elemei. A Kundalini ébredése többek közt spontán mozgással jár. Jé, a Gyakorlók testét mozgatja egy erő, ami azonban nem más, mint látható jele annak, "hogy itt történik valami".  (Vagy bizonyíték a Program megalkotójának földöntúli energiáira? Sok hálás, áldást rebegő Gyakorlónak egyértelmű a válasz...). De ők nem a Kundalinivel szórakoznak, nem azt piszkálgatják kérdéses technikákkal, nem. A gyakorlat megalkotója, a csodatévő nő, aki állítása szerint égi mesterétől kapta ezt a módszert, hogy megmentse vele az embereket (biztos azzal is megbízta, hogy busásan meg is szedje eközben magát), csupán olyan, mint egy bába. Ő nem nyúl a Kundalinihez, csak kitisztítja számára az utat azzal, hogy megtisztítja a csakrákat. Így az erő szabadon áramolhat, és a csodák csak jönnek és jönnek.

Meg se fordul a fejedben, hogy baj lehet belőle
Így hát még nekem is, aki azért hallottam már azt a szókapcsolatot, hogy „veszélyes Kundalini”, nem tűnt kockázatosnak elkezdeni a Programot. Mi történhet velem? Max. magától mozog a testem, ha igaz, amit a tévéfelvételen látni (és röhögni fogsz: igazából ezért vágtam bele. Mert egy lusta dög vagyok. Mert évek óta nem bírom bevezetni a rendszeres mozgást az életembe. És hát itt van némi testmozgás is, de ha igaz, hogy magától mozog a testem, úgy, ahogy számára a legkívánatosabb, akkor meg van oldva az egész napi-húsz-perc-edzés mizéria). Ha így lesz, kézzelfogható bizonyíték van a módszer működőképességére, szóval mindenképp érdemes megpróbálni. A Kundalinit meg békén hagyja, no para, tök logikus, hogy nem piszkálni kell, hanem az útját kell kitisztítani, ha van egyáltalán ilyen erő. (Aminek az emlegetése aztán szinte elenyésző a Programban, sőt, később az ezt említő hozzászólások már törlésre is kerülnek). Szóval így vágtam bele, nem volt nagy ügy, a Kundalini-veszély fel se merül az emberben.

Vigyázz, így éri el a Program, hogy minden veszélyérzet nélkül belevágj: 

  • mivel nem jelenti ki, hogy felébreszti a Kundalinit (sőt, kifejezetten tagadja ezt), nem nézel utána annak, hogy milyen tünetei vannak a Kundalini ébredésének, így nem riasztanak el, valamint később minden pozitív hatást a Programnak tulajdonítasz, minden negatívat pedig „tisztulási tünet”-ként aposztrofálsz, amelyik épp a gyógyulás fájdalma, és előre visz téged
  • értelemszerűen az sem vésődik a tudatodba, hogy ez egy veszélyes és kényes folyamat (a Program hangsúlyozza, hogy veszélytelen, mindenki által végezhető a gyakorlatsor)
  • szintén a közelmúltban módosított leírásban már szerepel, hogy megtapasztalhatod a fájdalmat és majd meg is dolgozod, ám azt elfelejtik említeni, hogy ez akár kórházig vezető rosszullét is lehet, sőt, a tévéinterjúban elhangzik, hogy ez a kis kellemetlenség alig haladja meg a komtfortzóna határait

    Szóval az éberséged el van altatva. A kígyó meg fel lesz ébresztve. De erről majd holnap.