kundalinijoga

Nem könnyű téma 
Ebben a posztban nem járom körül a Kundalini természetét, első említéseit, a leírásokat és a róla megalkotott elméleti rendszereket. Mindössze „konyhanyelven” elmondva próbálok némileg képet adni róla. Arról is beszélni fogok -egyelőre csak érintőlegesen-, amelyről az engem féltők szerint lehet, hogy jobb lenne nem beszélni, mert a végén még kényszerzubbonyban találom magam, és ez amellett, hogy egy gyerekét egyedül nevelő anyukának fölöttébb kerülendő, még csak nem is állna jól. No de (nemcsak) egyszer élünk, lássuk a kígyót medvét.

A legfontosabbak a Kundaliniről
Az ősi tanítások szerint van egy láthatatlan erő bennünk, ez a Kundalini. Alaphangon ezeket lehet tudni róla:

• összetekeredve a gerinc aljában pihen, megfelelő stimuláció hatására emelkedni kezd
• amikor emelkedni kezd, útja során megvilágítja a csakrákat (ezek szintén láthatatlan energiaközpontok, amelyek egy-egy életterületünkért felelnek, így pl. a szívcsakra az emberi kapcsolatokért)
• amikor egy adott csakrát megvilágít, a hozzá tartozó terület meggyógyul: így pl. amikor a Kundalini eléri a szívcsakrát, a szív betegségei meggyógyulnak és kapcsolataink megjavulnak 
• végül a Kundalini teljesen felemelkedik, és az ember a tökéletes harmónia állapotába kerül

Tegyük fel, hogy így van, hogy mindezt tudja a Kundalini. Meggyógyít akár súlyos betegségeket is. Érzelmi, mentális, anyagi jólétet ad életünk végéig. Nosza, emeljük fel, nem?

Hát ne. Vagyis ne akárhogy.
Hogy miért is mondom ezt?

A Kundalini emelkedésének kísérőtünetei
A Kundalini emelkedését különböző testi jelek kísérik, és most csak párat emelek ki (külön posztot kíván majd a téma), méghozzá azokat, amelyeket magam is átéltem, úgymint:

• alvásproblémák
• fájdalomgócok a nyakon, háton, lábakban
• izomrángás
• erős hőérzés
• erős hidegérzés
• akaratlan testmozgások
• spontán jógapózba csavarodás
• spontán légzőgyakorlat
• akaratlan hangadások

Hiszed vagy sem, átéltem, hogy szándékom ellenére jógapózba csavarodik a testem
Gondolom, most már érted a kényszerzubbonyos ügyet. Segít, ha azt mondom, hogy a fentiek még nem is a veszélyes tünetek közé tartoznak? És hogy hidd el, egy éve még veled együtt röhögtem volna azon a képtelen feltételezésen, miszerint egy láthatatlan erő csavar valakit olyan ászanába, amelynek a létezéséről fogalma sincs? Tudom, nem segít, kényszerzubbony. Én is azt adnék magamra. Komoly ember létemre, reál- és humán tudományokban való viszonylagos jártasságom ellenére képes vagyok a fentiekről azt állítani, hogy mindössze néhány gyakorlat hatására átéltem. Márpedig igen, és később majd pár videofelvételen meg is mutatom, miről beszélek. Ha odáig fajulna az ügy (és fajulhat), akár orvosi vizsgálatnak is alávethetem magam – mentálisnak, a spontán mozgásokat vizsgálóknak, bárminek (vagyis bárminek, ami nem fáj:)). De még így se biztos, hogy elhinnéd, vagy akár én magamnak, így arra kérlek, egyelőre tegyük fel, hogy igazat beszélek, és létezik a Kundalini.

Ha igaz is: csak lassan a testtel! 
A felemelkedése csodákat ígér, a tapasztalatok szerint (melyekhez csatlakozom) ad is. Hogy miért is ne rohanjunk csakrafelvágva nekilátni a Kundalininket előcsalogatni, az már a fent felsorolt kísérő tünetekből is felsejlik. Ám ezeknél jóval nagyobb és messzebbre mutatóbb következményei is lehetnek a Kundalini piszkálásának, főleg, ha nem megfelelő módon látunk neki, a komoly rosszulléteken át az érelzáródáson keresztül a pszichózisig dokumentáltak „mellékhatásokat”.

A Program, amely csodákat hozott. Ja, és mellesleg tönkretette pár ember életét. 
Hogy tudtam-e minderről? Nem. És mégis belevágtam? Igen. Hogy hogy lehet ez? El fogom mesélni, mert el kell mesélnem. Ugyanis sok ember járt még így, ahogy én. Vagyis nem. Sokkal-sokkal rosszabbul, mint én. Velem csak annyi történt, hogy (egy röhejes ok miatt) belevágtam a Programba, amelyik fűt-fát ígért. Valahol megemlítette, hogy a Kundalinire is hat ez az egész, de teljesen biztonságos, és különben is, nem ez a lényeg. Egy csodatévő nő alkotta meg a módszert, energiája rendkívüli, gyakorlatai kitisztítják az összes csakrát, helyre jön az összes gebasz az életemben, meggyógyulnak a nyavalyáim, egyszóval itten van a kánaán, ráadást a tejet-mézet ingyért méri, ezzel is megmutatva, milyen hiteles. (És valóban: ez utóbbi győzött meg először. Ám ez utóbbiról derült ki először, hogy ha jól meggondoljuk, lehet, hogy mégis huszonezrekbe kerül, de ismerek olyat is, akinek kétmillióját kebelezte már be a Program).

Csak későn értettem meg, hogy a Kundalinimmel babrálnak
Szóval hallgattam a nőt (szuperjó fej, egyet lehet érteni minden egyes mondatával), belevágtam a gyakorlataiba, történtek a jó dolgok no meg jött némi kellemetlenség, rángatózás, spontán mozgás, és kissé későn ébredtem rá, hogy bár nem kértem meg erre senkit, szépen fel lett ébresztve a Kundalini, és voltaképp egy veszélyes folyamat kellős közepén csücsülök. Ha csak ennyi lenne, hagytam volna ezt a blogot annak, aminek eredetileg indult: a Kundalini feltérképezésének. Miután megértettem, mi is történt velem, mindent tudni akartam a Kundaliniről, és egy átfogó, részletekbe menő blogot szerettem volna írni, hogy segítség lehessen a hozzám hasonlóknak, a Kundalini útját járó keresőknek. Ez is lesz, de úgy hozták a történések, hogy előbb valami másról kell beszélnem.

Muszáj lerántani a leplet
Valami sokkal fontosabbról. Azokról az emberekről, akik a Programban történt belső feszültségek kirobbanása után (ezt is elmondom majd) felkerestek, és mesélni kezdtek. Arról, amiről eddig nem mertek. Hogy -az egyre szektásabb légkörű- Program gyakorlatai bizony nem feltétlenül biztonságosak. Komoly rosszullétekről, kórházi kezelésekről, kialakult betegségekről esett szó. A Program felé tett jelzéseikről és azoknak elhárításáról. A visszásságokról, amelyeket magam is tapasztaltam, hiszen a szemem láttára alakult egyre bigottabbá és pénzéhesebbé a rendszer. De legfőképp tragédiákról, olyan negatív hatásokról, amelyeket a Kundalinivel való felelőtlen játszadozás okozhat. A Program pedig ontja önmagáról a reklámokat, emberek vetik bele magukat lelkesen, akik még csak nem is hallottak a Kundaliniről. Így úgy érzem -lesz, ami lesz, hiszen kétség sem fér hozzá, hogy a Program diktatórikus módszerei meg fognak találni e cikkekkel kapcsolatban (is)- nem hallgathatok. A következő poszokban így arról lesz szó, hogyan sajátított ki egy ősi erőt magáénak egy csodatévőnek kikiáltott módszer, hogyan fordította hasznára a pozitív hatásait és hallgatta el a negatívakat, hogyan nyúlt bele egyre jobban és jobban az emberek pénztárcájába, használta ki haldoklók végső kétségbeeesését, és épített maga köré egy fanatikussá tett rajongói kört. Hogyan vált rémálommá jó pár ember élete rövidebb vagy hosszabb időre. Körülbelül negyven ilyen esetről van tudomásom. Ki tudja, hány lehet még. Mindenesetre ez épp elég ahhoz, hogy ennek körüljárásával induljon ez a blog. Holnap jelentkezem a következő bejegyzéssel.