Az első találkozó: pszichiátriára kellett utalni a gyakorlókat 
Ahogy már említettem, a Magyar Jógaoktatók Szövetsége Egyesület (www.jogaoktatok.hu) úgy szerzett tudomást az ügyről, hogy egy jógaterapeuta, aki pszichoterapeuta is egyben, jelezte, hogy többen érkeztek hozzá az Anamé Program gyakorlói közül, és kettejük annyira súlyos állapotban volt, hogy nem is tudott velük dolgozni, hanem azonnal a pszichiátriára kellett irányítania őket. A Jógaoktatók Szövetségének elnöksége utána nézett hát a Programnak, és találkozót hívott össze az ügyben. Jelen blogra is így bukkantak rá, s meghívtak az első, márciusi találkozóra. Ezen a találkozón megjelent Anamé és Gábor, néhányan  az Anamé Program képviselői közül, a Jógaoktatók Szövetségének két vezetőségi tagja és jómagam. A találkozón voltaképpen szinte csak Balázs Valéria és én beszéltünk (vagy inkább vitáztunk). Megegyezés csak annyi született, hogy a Jógaoktatók Szövetségének elnökségi tagjai közül néhányan részt vesznek majd egy anamés órán, illetve hogy összehívnak egy újabb találkozót, amelyre várják a károsultakat is.

A második találkozó 
Az óralátogatás megtörtént, és a tapasztalatok nem voltak megnyugtatóak. (A szenzációhajhászás elkerülése okán erről többet nem szeretnék mondani, így maradjunk csak annyiban, hogy finoman fogalmazva "nem voltak megnyugtatóak"). Május 5-én pedig létrejött a találkozó, ahol meghallgattattak azok a károsultak, akik személyesen is eljöttek. Ezen

  • az Anamé Program részéről már csak az oktatók és a képviselők jelentek meg (Valéria és Gábor nem tartózkodott Magyarországon
  • a Jógaoktatók Szövetségének részéről egy elnökségi tag és két vezető jógaoktató, jógaterapeuta volt jelen, mint annak a szakértői bizottságnak a tagjai, akiket felkértek az ügy kivizsgálására
  • valamint négy károsult és én.
    Sokan levélben írták le a velük történteket. Ennek a találkozónak a célja csupán a károsultak meghallgatása volt, a moderátor szerepét pedig a Jógaszövetség egyik elnökségi tagja vállalta magára. Utólag is elnézését kérem, amiért megnehezítettem a dolgát és sokszor engedetlen voltam, de valahogy nem éreztem helyesnek, hogy az Anamé Program csupán mint csendes hallgatóság van jelen, és nem szolgál magyarázattal a megbetegedések elhallgatására. Azóta ezekről a magyarázatokról, bevallásokról és belátásokról a magam részéről már lemondtam - bármennyire igazságtalannak érzem azt, ami a Programban történt (és sajnos még mindig történik), úgy gondolom, ám legyen, borítsunk fátylat rá, és koncentráljunk a betegek megsegítésére.

Akkor ennyi? Megússzák ezt az egészet? 
Természetesen érthető, ha a károsultak hozzátartozói viszont továbbra sem érzik elegendőnek, hogy a Program képviselői csupán meghallgatják a panaszokat, és mindössze tagadással vagy porhintéssel reagálnak mindarra, ami -úgy hiszem, jelen blogban is- napfényre került (ha engem nem volt könnyű moderálni az említett találkozón, márpedig nem volt az, akkor őket egyenesen lehetetlen lett volna). Ők egyedül azt tartanánk helyesnek, ha az Anamé Program úgy, ahogy van, felszámolódna, és ha annak vezetői "meglakolnának a bűneikért". (Most csupán idézem és ismeretetem a károsultak és hozzátartozóik álláspontját). Nem vagyok jogász, ám laikusként úgy gondolom, egy polgári peres eljárásban igencsak bajos lenne bizonyítani a Program gyakorlatainak a károsító hatásait, a kundalini szakszerűtlen felébresztésének messzemenő következményeit (ezért írtam anno, hogy "jól ki van ez találva, kérem").

Más kérdés lehet a Program hirdetéseinek eltúlzó jellege, a Programról tett kijelentések megtévesztő volta ("a rák nálunk gyorsan gyógyul", "bárki, bármilyen egészségügyi állapotban végezheti" stb.) vagy épp az üzleti tevékenység (pl. számlaadás) jogos (és jogi) kérdéseket felvető részletei. Ám ezeket felvállalni már nem az én tisztem (és nem, nem én álltam a névtelen feljelentések mögött), így a magam részéről valóban megelégszem azzal, ha: 

  • a Program nem terjeszti tovább ilyen formában ezeket a gyakorlatokat, és nem lesz több megbetegedés
  • a károsultak segítséget és talán gyógyulást kapnak. 

De, mint írtam, értem és megértem a károsultak és hozzátartozóik elkeseredett dühét, hiszen valóban vérlázító, ami itt történt. Azonban a "mór megtette kötelességét, a mór mehet" - vagyis a számonkérést és elégtétel-vételt már a károsultakra és szeretteikre bízom, és -ha valóban!- véget ér ez a szemfényvesztés, amely az emberek egészségét áldozza fel saját profitszerzés és/vagy épp személyi kultusz kialakítása céljából


A Jógaoktatók Szövetsége segítő kezet nyújt
A találkozó végre kézzelfogható eredményeket hozott: a Jógaoktatók Szövetsége felkarolja a károsultak ügyét, és az Anamé Programmal együttműködve segítenek megtalálni a Program olyan formáját, amely nem okoz károsodásokat. Ezzel a blog tulajdonképpen lezárul - legalábbis bízom benne, hogy ezentúl már csak találkozókról, a gyógyulás lehetőségeiről kell tudósítanom. Kérlek benneteket, hogy a károsodások történeteit is most már a Jógaszövetség részére küldjétek el (yoga@yoga.hu), ők érdemben fognak válaszolni mindenkinek.

Hogyan segít a károsultakon a Jógaoktatók Szövetsége? 
A Jógaoktatók Szövetségének elnökségi tagjai megkerestek olyan jógaoktatókat, akik tisztában vannak az ilyen jellegű megbetegedések kezelési lehetőségeivel. Ők el is vállalták, hogy segítenek a megbetegedett embereknek - külön köszönet azért, hogy mindezt ingyenesen teszik. A Jógaszövetség továbbra is szervez majd találkozókat a károsultakkal, illetve minden valószínűséggel nemcsak kezeléseken lehet majd részt venni, de akár több napos táborokban is biztosítanak intenzív gyógyulási lehetőséget (a táborok szállás- és étkezési költségeinek fedezését azonban már nehezen tudnák térítésmentesen megoldani, és nyilván ezt nem is várhatjuk el tőlük). A továbbiakban tehát:

  • a károsultak a Jógaoktatók Szövetségének, a  yoga@yoga.hu címre írjanak
  • akik válaszolni fognak nekik, és megszervezik a találkozókat, kezeléseket.

Terápiás munkacsoport alakul a legkomolyabb szakértőkből 
A Jógaoktatók Szövetsége nemcsak az Anamé Program károsultjain kíván segíteni, de minden ilyen jellegű megbetegedés kezelési lehetőségét is igyekszik megteremteni - méghozzá nagyon komoly szakmai háttérrel. Íme a levelük: 

A jógaoktatók Szövetsége berkein belül elindult a Magyar Jógaterapeuták Szövetségének a megalakítása. Ez független az Anamé  Program károsultjain való segítéstől, a nemzetközi jógaélet trendjeinek a változásait követjük ezzel. Így elindult a komoly jógateraápiával foglalkozó szakemberek összegyűjtése.  A Jógaoktatók Szövetsége ezen szakemberekből szigorúan szakmai alapokon létrehoz egy olyan munkacsoportot, amelynek a tagjai vezető jógaoktatók és jógaterapeuták. Ennek a munkacsoportnak a felállítása folyamatban van, most kérjük fel a tagokat, ezért türelmet kérünk. 8-10 tagú munkacsoport fog felállni a legkomolyabb szakértőkből. Minden hozzánk beérkező levélre fogunk írásban válaszolni. Az írásban elküldött eseteket minden tagja a munkacsoportnak meg fogja kapni, és a segtségnyújtás folyamatában is valamennyien részt vesznek. Ezek után a levelet küldőket meghívjuk egy személyes találkozóra, hogy átbeszélhessük velük az esetüket, és felállítsuk velük közösen a kezelés lépéseit. Ehhez mindenképpen információt fogunk adni azokról az életvezetési elvekről, táplálkozási szokásokról, élettani alap-összefüggésekről, amelyeket a világ nagy kutatóintézetei és egyetemei a jógakutatásokban a modern tudomány eszközeivel bizonyítani tudtak. Tehát egy kis türelmet kérünk, és mindenkit keresni fogunk, aki jelentkezik nálunk!
 

Így tehát ha károsult vagy te vagy valamelyik szeretted, kérlek, keresd fel a Jógaoktatók Szövetségét, és a fentiekben leírtak szerint felveszik veled a kapcsolatot. A még aktívan gyakorlókat pedig csak arra kérem -amennyiben valami folytán mégis eljutna hozzájuk ez a blog-, hogy figyeljék a testük-lelkük jelzéseit, és ne csak “tisztulási tünet”-ként tartsák számon. Vigyázzanak magukra - vigyázzatok magatokra. Köszönöm a figyelmeteket, és köszönöm a Jógaoktatók Szövetségének, hogy végre lezárhatom, ha az ügyet nem is, de legalább ezt a blogot. Köszönöm.