Tudatosan eltussolták a gondokat
Továbbra is folyamatosan érkeznek a megkeresések azoktól a Gyakorlóktól, akik kisebb vagy nagyobb (sajnos az utóbbi van túlsúlyban) károsodást szenvedtek a Program végzésétől. Ezek közül a (az akár a jelen bejegyzések alatti hozzászólásokban is fellelhető)  beszámolók közül nagyon sok úgy kezdődik, hogy „azt hittem, csak én vagyok a hülye”, csak neki érkeznek a csodák helyett panaszok. És itt a Program -már nem is tudom, hányadik- felelőssége. Ezeket a jelzéseket ugyanis tudatosan kigyomlálta a Programot körülvevő kommunikációs hálóból. Nemcsak a hozzájuk forduló károsultakat hajtotta el, de a facebook-csoportban kiposztolt súlyosabb tünetekről szóló beszámolókat is törölte a velük felmerülő kérdésekkel, tapogatózásokkal egyetemben. A Kundalini szót gyakorlatilag le sem lehetett írni, azonnal repült minden ilyen jellegű hozzászólás (egy kundaliniző jógázónak létfontosságú, hogy mindent tudjon erről az erőről!). De repült minden olyan információ is (légzőgyakorlatok hatásáról, ősi tanításokról), amelyek tanulmányozása esetleg arra a felismerésre vezetett volna, hogy az egész Program voltaképpen egy innen-onnan összeollózott technikák és tanítások együttese csupán, ráadásul veszélyes montázsban.

Nem érted, miért csak veled történt ez
A tagok egy idő után már meg sem mertek mukkanni (ennek a légkörnek a kialakulásáról is lesz majd szó). Mit lát a Gyakorló, aki döbbenten vesz észre magán ilyen-olyan tüneteket, rohan vele a tanácstalanul fejet vakaró orvosokhoz, vagy épp a földön fekve találja a családja az őrülten felgyorsult szívverése miatt? Túlesve a kezelésen vagy -a néhány esetben rémületes és megmagyarázhatatlan- diagnózison bemerészkedik a csoportba, felteszi a kérdéseit, amelyeket törölnek. Vagy fel sem teszi, mert látja a többieket, akiknek csak a csodák történnek az életében, és áldást kántáló kommentek borítanak mindent. Vannak ugyan, akik átmenetileg rosszul vannak, de kitartóan gyakorolnak tovább, mert az majd meghozza az eredményt, előbb rossz lesz, aztán egyszer csak minden átfordul, és meggyógyul az összes nyavalya. De úgy tűnik, igazán nagy baja egyedül neki esett. És a nőt egyre többet hívják a tévébe, a Program már egészen Amerikáig terjedt, itt egyedül csak ő csinált valamit rosszul, ő a szerencsétlen, akinek még ez is csak rosszat hozott. Hallgat hát (vagy harcolni kezd, de akkor megfélemlítik – erről is írok majd, saját tapasztalattal fűszerezve). A legrosszabb, hogy sok esetben tovább gyakorol: majdcsak meggyógyul...

Nevezzük nevén: Anamé
Most, hogy világossá válik, nem egyedi esetek ezek, most értik meg sokan, hogy nem arról volt szó, hogy másnak nem okozott gondokat. Egyszerűen csak tudatosan elhallgatták ezeket az információkat.
És épp ezért hajlok arra, hogy itt nem egy jó szándékú és rosszul elsült kísérletről van csupán szó, amelyben a kísérletező csak később döbben rá, hogy még nem teljesen kiforrott az, amit másokon kipróbál. Hogy veszélytelennek gondolta, de mégsem az. Két konkrét esetről tudok, amikor személyesen a nőtől – és most már, minden fenyegetés ellenére nevezzük nevén: Balázs Valériától, a Program megalakotójától- kérdezte a bajba jutott kétségbeesetten, hogy most mi legyen. A válasz: „így jártunk” és „én erre most nem érek rá”. És két-háromszáz levélről, amelyet a Központhoz küldtek, segítségkérésképpen, és amelyre nem érkeztek reakciók vagy ha érkeztek, nem érdemiek („gyakorolj tovább, és jobb lesz”). Tudok családtagokról, akik feljelentéssel fenyegetőztek vagy akik a Központba személyesen mentek el, hogy számon kérjék a történéseket. Minden esetben elhárították magukról a felelősséget. És tovább tartották az órákat és tovább reklámozták magukat, teszik ma is, a húsvéti táborban 4 napon keresztül 3 órán át végezheted azokat a gyakorlatsorokat, amelyek mellékesen a Kundalinidet emelgetik kerülendő módszerekkel, a rekeszizmodat, a nyirokrendszeredet, a szívedet veszélyeztetik (erről lesz külön poszt), és mindezt 36.000 forintért akár be is szerezheted magadnak, de ha gyorsan fizetsz, már 25.000-ért a tiéd, ezen összegért alászállhatsz és felemelkedhetsz, akár Jézus. Ja, és nem mellesleg kaphatsz akár igen-igen súlyos, műtendő betegséget is.

Véletlenül nyílt fel a szemem
Ám minderről nem tudsz, honnan is tudnál, mindenki csak áradozik, mennyire jó. (Sajnos ők sem tudják, hogy: még. Minél tovább gyakorolnak, annál később ütköznek ki a problémák). Veszélyekről, a gyakorlás okozta nagyobb bajokról nem esik szó (max. tisztulási tünetekről, amelyek simán elviselhetőek, alig vannak túl a komfortzónán, kis orrfolyás, kis szédülés, na bumm, ennyi belefér). Fogalmad sincs, hogy mibe is kezdesz bele, amit azután a Program előírásai szerint minden egyes nap csinálni fogsz. Nekem sem volt, mi több: úgy szakítottam a Programmal, hogy akkor még egyáltalán nem is tudtam semmilyen balul elsült gyakorlásról. Tíz hónapig voltam a facebook-csoport tagja napi aktivitással, tíz hónapig gyakoroltam minden nap, és tíz hónapon át még csak fel sem sejlett bennem, hogy veszélyes vizekre tévedtem, és hogy több százan már fulladoznak. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy belebotlottam ezekbe a történetekbe, egyikbe a másik után, és tudtam meg mindazt a szálak -egyre messzebbre vezető- felgöngyölítésével, amit most neked elmondok. Hamarosan folytatom.